Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

22 A nemzetgyűlés 170. ülése 1923. Propper Sándor; Tudom én, hogy többféle adót fizet a háztulajdonos és a szőlőbirtokos. De ha megkívánják a munkástól, a tisztviselőtől, a függő helyzetben levő kisembertől a húszszoros jövedelemadót, akkor tessék ezektől is megkívánni, annak ellenére, hogy más címeken is fizetnek adót. Ma 3000 korona egy kilogramm szőlő. (Felkiáltások; De a bor olcsó!) Erdélyi Aladár: Vigyázzon, ugy járhat, mint a cseresznyével! Propper Sándor : A cseresznyéről szóló példát nem én mondtam, de aki a cseresznyefa elméletét felállította, annak tökéletesen igaza lett, mert ma is vannak olyanok, akik egy fán termett cseresznyének az árából kifizetik egész évi adójukat. Méltóztassék a piacon a cseresznyeárakat megnézni, egy jól gyümölcsöző cseresznyefa többet ér, mint egy eleven, érző, gondolkozó ember munkája. (Zaj.) Pikler Emil : Egy vasárnapi cseresznyerétes egész heti munkába kerül. Erdélyi Aladár : Kívánom, hogy maguk szedjék le ! Esztergályos János: Adja át a kertjét nekem, majd leszedem! Nánássy Andor : Szívesen látjuk ! Propper Sándor : Én ezt a kedvezményezést, amely az 1. § harmadik pontjában a házbirtokra és a szőlőbirtokra vonatkozik, megokolatlan nemzeti ajándéknak tekintem a vagyon javára, a dolgozók rovására; ehhez tehát semmiképen hozzá nem járulhatok. Emiltettem, hogy az adójavaslatok általános tárgyalásánál megfelelő indítványokat tettünk, akkor is követeltük az adórendszer egységesítését, olyan adóelméletet és adómorált követeltünk, amely a kicsinyeket, a gyengéket, a szegényeket védelmezi, de a vagyont és a nagy jövedelmet fokozatosan megterheli. Nem hallgattak annak idején reánk. Én ezt a gondolatot még egyszer felvetem és utalok külföldi példákra, noha ebben a nemzetgyűlésben ezeket nem szeretik. Angliában az income tax, az általános jövedelemadó, ha nem is tökéletesen, de nagyjából szociális szempontból is igazságosan oldja meg az adózás kérdését. Angliában olyan igazságtalanságok, amelyek a mi adórendszerünk mellett előfordulhatnak, még pedig rendszeresen, teljesen ki vannak zárva. Utalok a német adórendszerre is, amely a létminimum tekintetében annyira megy, hogy meg sem elégszik a valódi létminimum adómentességével, hanem a család terjedelme arányában csökkenti az adókulcsot, vagyis nem uniformizál, nem mondja, hogy az agglegény is annyit fizet, mint a szomszéd, akinek nyolc tagú családja var«, hanem megvizsgálja a család életét, és ha keresetképtelen, agg, munkaképtelen lemenő vagy felmenő családtagot talál, aránylagosan csökkenti az adókulcsot, sőt még tovább megy és a szociális előrelátásra kiadott összegeket, igy az életbiztosítási, a munkásbiztosi tási járulékokat szintén levonja az adóév?" augusztus 9-én, csütörtökön. alapból. A német adótörvény tehát arra a szociális belátásra helyezkedik, hogy amit a kiscsaládu ember könnyebben megfizethet, arra a nagy családdal biró képtelen és amit a család a jövő generáció javára a keresetéből elvon és elhelyez, azt külön megadóztatni nem szabad. Ha azt keresem, hogy erre a javaslatra miért van szükség, ugy látom, hogy az indo-, kolás erre megfelel. Az indokolás ugyan hézagos, csak az első két szakaszra vonatkozik, a többiekre egyáltalán nem terjed ki, de erre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa) : »Lehetetlen az államháztartás továbbviteléről gondoskodni, ha a drágulásnak csak épen az adók terén nem vonjuk le a következményeit és nem gondoskodunk a dologi kiadásoknak és az állami akcióknak és beruházásoknak egyre növekvő költségszükségletéről, amelyhez most a közszolgálati alkalmazottak augusztusi illetményemelése — az intézkedésekben az adózók teherviselő képességére való legnagyobb figyelem mellett is — mintegy évi 110 milliárd korona többletet fog előidézni, amely összegbe a természetbeni ellátás emelkedő költségszükséglete még nincsen beszámítva.« Nem helytálló ez a gondolat, mert abból az alapelvből indul ki, hogy az adón kivül és az államháztartás bevételein kivül minden valorizálódott már, szóval minden aranykorona értékre, állandó értékre emelkedett, csak épen az adóbevétel az, amely ettől elmaradt és igy az állam képtelen a háztartását rendbentartani. Ez az okfejtés nem helytálló, mert egyrészt nem igaz az, hogy csak az adó maradt el a valorizációtól, hiszen, ha elmaradt, ennél sokkal nagyobb mértékben maradt el az emberek keresete, különösen az alsónéprétegeknél, másrészt abszolút értelemben sem helytálló, mert valorizálva kapja az állam a földadót, a forgalmi adót, a kincstári haszonrészesedéseket, a fogyasztási adókat és a kereseti adót, amely utóbbit átengedi ugyan a községeknek, ez azonban az adózók szempontjából közömbös. Nem helytálló az egész okfejtés, mert bizonyos vonatkozásban megfordítva igaz a tétel. Nem valorizálódott a munkabér, a fixjövedelem, a szabadfoglalkozás, az egész munkás- és középosztály távol marad az ő jövedelmével a valorizációtól, ugy, hogy a t. pénzügyminister ur indokolása vagy egyáltalán nem ^helytálló vagy megfordítva igaz ; t. i. az adók emelkedtek valorizálva ós az adóalap maradt el a valorizálás mögött. (Ugy van! balfelöl) Ha ezt a javaslatot ebben a formájában törvényerőre emeljük, akkor, felfogásom szerint. a nemzetgyűlés a kormány hibájából súlyos, mondhatnám helyrehozhatatlan hibát követ el, mert olyan lehetőségeknek nyitja meg az útját, amelyek nem kívánatosak, én sem kívánom őket, amelyek azonban lemaradhatatlanok. Ha az igazságtalan adózási rendszernek ez a továbbfolytatása, ez a további kiépítése sike-*