Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-170
A nemzetgyűlés 170, ülése 1923. évi augusztus 9-én, csütörtökön. 21 adókivetések felfogásom szerint nem fedik a valóságot, nem fedik az igazságot. Lehetnek eltérések a vagyon javára és lehetnek eltérések a vagyon kárára. Nagyon jól tudjuk, hogy 1920. és 1921-ben a kivetés meglehetősen labilis alapon történt, nem azt nézték, hogy kinek mennyi a vagyona, hanem főkép arra voltak tekintettel, hogy kinek milyen a pártállása. Az 1920-as és 192l-es adókivetésnek ez volt az alapja. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy Kaposvárra például magának Hegedűs Lórántnak kellett kiszállania és ott a megnyomorgatott adózók között rendet teremtenie, mert olyan lehetetlenül vetették ki az adókat, hogy az egészen idáig feljutott és itt is koncedálni kellett, hogy az adó kivetés hibás volt, azt fentartani nem lehet. Pár esetben annak idején már respektálták ugyan az igazságtalanságokat, de hol van a többi eset, hol van az egész ország ? Ki mivel biztosit arról, hogy az 1920-as és 1921-es kivetések igazságosak, -megfelelők voltak, igazságosak voltak az adómorál szempontjából és igazságosak voltak a tényleges adóalap szempontjából? En végtelen nagy bajnak és kárnak tartom, hogy amikor mindenki tudja, hogy ilyen igazságtalan alappal állunk szemben, egyszerűen odaállunk, megforgatjuk a szorzógópet és az akkor elkövetett igazságtalanságot ötszörös, illetve huszonötszörös szorzással még tetézzük. Ez nem azt jelenti, hogy ötször- és huszszorannyi adóbevétel lesz, hanem azt jelenti, hogy ötször-, illetve huszszorannyi igazságtalanság lesz, miután maga az alap igazságtalan. A kíméletet nem tudjuk felfedezni a kisexisztenciáknál, a munkásoknál, a tisztviselőknél, akik pedig megérdemelnék a kimóletet, sőt az a legkevesebb, amivel lam velük szemben tartozik, ha tőlük kötelességeket vár, megtaláljuk azonban a kímélet gondolatát ugyancsak az 1. §-ban a bizottság szövegezésében, a bizottság észlelésében a harmadik pontban, amely azt mondja (olvassa) : »A többszörösöket a pénzügyminister rendelettel állapítja meg oly módon, hogy abban az esetben, ha az adózónak a ház- vagy szőlőbirtokból származó nyersjövedelme az összes nyersjövedelemnek 90%-át meghaladja, az 1921. évre kivetett jövedelemadó többszörözésének egyáltalán nincs helye.« A kímélet gondolata tehát felvetődött a bizottságban, az megvan, de csodálatosképen nem arrafelé vetették tekintetüket a kimélők, ahol a kíméletnek helye és szüksége van, hanem a pesti háztulajdonosokat és a vidéki szőlőbirtokosokat kímélik az indokolás szerint arra való tekintettel, hogy a pesti háztulajdonos csak huszonnégy szeresét tudja beszedni a házbérének és mert a vidéki bortermelők valahogyan — ahogy az indokolás mondja — válságba jutottak. Hol van itt a morál ? Hogyan lehet ezt törvénybe iktatni? Ha ez így nyersen törvényerőre emelkedik, be fog következni az az eset, hogy az, akinek Pesten tiz háza van, tehát mammutvagyon tulajdonosa, csak egyszeresen fogja megfizetni a maga adóját, mig az a kisember, aki véres fejjel járkál, hogy honnan szedje elő családja részére az aznap szükséges kenyeret, ötszörösen és húszszorosán fogja adóját megfizetni . . . Pikler Emil: Hihetetlen! Propper Sándor:... és ebbe bele fog pusztulni családostól. Nánássy Andor: Az nem is tizet jövedelmi adót ! Propper Sándor: Bekövetkezik az, hogy a 20—50 hold szőlő tulajdonosa is egyszeres adót fog fizetni, de az a szőlőmunkás, aki napszámban dolgozik nála, aki tehát nem szőlőtulajdonos, csak szőlőmunkás, ötszörös és húszszoros adót fog fizetni. Nánássy Andor : A szőlőmunkás nem fizet jövedelmi adót ! Propper Sándor: Nem tudom, hogy fizet-e vagy nem fizet, abban aminőségben nem fizet . - . Nánássy Andor: Ez rabulisztika ! Propper Sándor : . . . de valamely más minőségben, talán egy csekélyke házbirtoka révén fizethet és igy beleeshetik a többszörös jövedelmi és vagyonadóba. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem fisét.) Szily Tamás : Nem eshetik bele ! Propper Sándor : Ezt igazságosnak elismerni nem vagyok hajlandó. Az én szivem nem hajlandó vérezni a pesti háztulajdonosokért és a vidéki szőlőbirtokosokért. Ha kíméletről van szó, ha kímélni kell, akkor ne tessék az effektiv vagyont kímélni, hanem tessék kímélni a munkát, a munkást, a hivatalnokot, tessék kímélni minden függő exisztenciát, mert az rászorul, mert az ugy erkölcsileg, mint anyagilag rászolgált ; ele semmi okot nem látok arra, semmi logikát nem találok abban, hogy a háztulajdonosokat és a szőlőbirtokosokat kíméljük és náluk a szorzószámokat kizárjuk a törvényből Miért kell a háztulajdonosokat kímélni? Az indokolást a törvényjavaslatban, mivel az hevenyészve készült, nélkülözzük. Egyetlen sző indoklás nincs arról, hogy miért kell a pesti vagy akár a vidéki háztulajdont kímélni. Az, hogy a házbérük kevesebb, bőségesen megtérül abban, hogy viszont az ingatlan értéke hallatlan módon emelkedett. Nánássy Andor : De vagyonadót fizet ! Csak jövedelemadót nem fizet! Ne zavarjuk össze! Pikler Emil : Miért fizetek én jövedelmi adót ? Propper Sándor : Nem zavarom össze. Nemcsak a háztulajdonos fizet többféle adót, minden élő ember, még a napszámos is fizet többféle adót. Tudom, hogy jövedelemadóról és vagyonadóról van szó. Csakhogy, t. Nánássy képviselő ur, a ház ma nagyobb vagyon, mint akármi más ; a tulajdonképeni effektiv vagyon ma a ház, a birtok, a telek, az ingatlan, amely megmozdíthatatlan. A tulajdonképeni effektív vagyon tehát egyszer vagyonadót fog fizetni. Reischl Richárd: A bankok mit csinálnak?
