Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-179
274 A nemzetgyűlés 179. illése 1923. amikor ennyire élére Van állitva a közalkalmazottak fizetésének kérdése ? Mikor a kormány maga is észleli, hogy izgatók járnak a közalkalmazottak soraiban, mikor a kormány maga is iegutóbb egy vasutassztrájkot tört le, vasutassztrájkkal kellett neki megbirkóznia, mikor ennyire élére van állitva a dolog, akkor hogy merészel a pénziigyminister ur a nyugdíjasoknak egy kategóriájához, a 20 évnél kevesebb szolgálati idővel bíró nyugdíjasokhoz ilyen lesújtó törvénnyel lépni ? Miért pont épen őket ? Miért veszi épen azt a határnapot, a jövő évi július 1-ét ? Méltóztassék csak gondolkozni ! Egy 19 szolgálati esztendővel nyugdíjazott közalkalmazottnak gyermekei vannak és kedvezményes ellátást élvezett a felesége és gyermekei után. Mit jelent ennél az az összeg, amit megvon tőle a pénziigyminister ur máról holnapra és milyen boldogan mosolyog az a 21 szolgálati esztendővel biró nyugdíjas, aki pedig legényember, aki pedig nem alapított családot és nincsenek gyermekei és továbbra is élvezi a kedvezményes ellátást ? Ilyen antiszociális intézkedésekkel jönni nem nagy előrelátásra vall és az ilyen intézkedéseket, ha a t. többségi párt magáévá teszi, önmaga alatt vágja a fát és azoknak karjaiba kergeti az ország közalkalmazottainak táborát, akikkel ma legélesebben szemben áll a t. kormánypárt. Csak röviden emlékezem meg a törvényjavaslat azon részéről, amely a vármegyék autonómiájával teljesen ellenkezik. Az én véleményem szerint ez a törvényjavaslat a tisztviselők államosítását jelenti. Egy olyan hatalmas jogot ad a belügyminister ur kezébe, amely messze felülmúlja a törvényhatóságoknak azt a jogát, hogy ők maguk választják meg tisztviselőiket. A törvényjavaslatnak ez a része is rostálási szándékot árul el, és mivel rostálási szándékot árul el, már ebből a szempontból sem fogadhatom el. A csonka vármegyék tisztviselőire pedig egyszerűen katasztrofális ez a törvényjavaslat, mert ha csak veszem a szülővármegyémet, csonka Bihar vármegyét, amely megcsonkított állapotában is sokkal nagyobb, mint a mellette fekvő Hajdú vármegye, hát nem tudom, hogy hol az emberi osztó igazság, hogy Bihar vármegyének tisztviselőit a belügyministerur szabadon dobálhatja ide vagy oda, mig a mellette fekvő sokkal kisebb Hajdú vármegye tisztviselői nyugodtan ülhetnek portáikon, mert fölöttük csak saját vármegyéjük törvényhatósági bizottsága intézkedhetik. Valóságos kigunyolásnak tartom, hogy a főispánokat és alispánokat fogják megkérdezni az elbocsátás tekintetében. Azt is kevésnek tartom, hogy hat bizottsági tagot választhat a törvényhatósági bizottság és ez a bizottság is véleményt mondhat majd az elbocsátás tekintetében. Mindezek nem elégítenek ki engem, és a belügyminister urnák egész befolyása a vármegyei tisztviselők elbocsátása kérdésében szerintem olyan terv, melyet megszavazni nem tudok s amelyet nagyon károsnak tartanék. évi augusztus 30-án, csütörtökön, A pénzügy minister ur ismételten arra hivatkozott, hogy a múlt elbocsátások áldozatai már elhelyezkedtek. En ezzel szemben folyton azt vallottam, hogy a pénzügyminister urat megtévesztették, Nem tudom, kik voltak, de gonosz emberek azok, akik felelős állásban lévő ministereknek, döntésre hivatott és kötelezett ministereknek olyan jelentéseket tesznek, amelyek a valóságnak meg nem felelnek. Már pedig, aki azt jelentette a pénzügyminister urnák, hogy a B-listás elbocsátott tisztviselők 95 százaléka már elhelyezkedett, az valótlant jelentett a pénzügyminister urnák és nem tudom, hogy hogyan keres a pénzügyminister ur módot és alkalmat arra, hogy meggyőződjék a tényállásról, arról, hogy ez az értesülése teljesen téves. A B-listás elbocsátott tisztviselők egy védő és önsegélyző szövetkezetet alapítottak, több mint 10.000 taggal. Miért nem érintkezik a t. pénzügyminister ur ennek a szövetségnek a vezetőségével, mint ahogy én érintkezem velük? A t. pénzügyminister ur, ha érintkezne velük, megtudná, hogy nem igaz az, amit a fülébe beszélnek, hogy mindössze 150—200 elégedetlen elbocsátott tisztviselő csapja a lármát. Ez nem igaz, hanem ellenkezőleg, rengeteg sok exisztencia ment tönkre és rengeteg sok exisztencia nem tud talpraállani, mert nincs meg a lehetőség arra, hogy uj életpályákon elhelyezkedjenek. Az a csend, amely az elbocsátott tisztviselők körében megvan, nem a nyugalmat jelenti, hanem a szegénységet, mert olyan szegények ezek az elbocsátott tisztviselők, hogy szegénységüknél fogva még szervezkedni sem tudnak, nem tudnak összejönni, nem tudnak utazni, nem tudnak levelezni, mert teljesen földhözragadt szegények és igy természetesen nincs is hangjuk. Strausz István : Nincs ruhájuk, cipőjük ! Szilágyi Lajos : A t. pénzügyminister urat ez a csend vezeti félre, pedig ez a csend előjele lehet nagy bajoknak. Én a kormányzati előrelátást ott keresem, hogy a kormány megelőzze a nagyobb bajokat. A legutóbbi vasutas sztrájk is, amelyet erről a helyről is annyira elitéltem, részben az előrelátás hiánya miatt tört ki és csak részben az illetők felizgatása és félrevezetése miatt. Az elbocsátott tisztviselők alig birnak gyűlésezni, hiszen a t. belügyminister ur annyira korlátozza a gyülekezési jogot egyes rendelkezéseivel, hogy össze sem birnak jönni, mert ha összejönnének, rögtön kommunista gyanúba keverednének. Ne higyje el tehát a pénzügyminister ur, hogy azok, akiket eddig elbocsátottak, már mind nyugodtan dolgoznak uj életpályákon, mert még velük szemben is változatlanul fennáll az a kötelezettségünk, hogy róluk továbbra is gondoskodnunk kell. A földreformnovellában is kerestem az elbocsátott közalkalmazottakról való gondoskodást, de meg kell állapitanom, hogy e részben nem találtam benne semmit. A földreformno*
