Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-179
A nemzetgyűlés 179. ülése 1923. vella rendelkezései is olyanok, hogy azokat, akiket jelen törvényjavaslat a trianoni béke áldozatainak deklarál, nem vették fel az igénylők közé. Annak idején természetesen résen leszünk és meg fogjuk tenni kötelességünket, hogy ebben a tekintetben megfelelő javaslattal jöjjünk. Reméljük, hogy a földreformnovella tárgyalása alkalmával a többségi párt nem fog elzárkózni attól, hogy az elbocsátott közalkalmazottak is felvétessenek az igénylők sorába. Giesswein Sándor: Mikor jön a novella?! Szilágyi Lajos: Ezek után a t Nemzetgyűlés engedélyét kérem arra, hogy a tegnapról elmaradt interpellációm anyagát, t. i. a közalkalmazottak szeptember havi fizetésére vonatkozólag megteendő észrevételeimet most mondhassam el. A t. pénzügyminister ur ugyanis tegnap nem jelenhetett meg az ülésen s üzenetben arra kért, hogy halasszam a mai napra mondanivalómat. Most aí-.onban a minister ur távolléte már nem tart vissza többé attól, hogy a t. Nemzetgyűlést felkérjem, méltóztassék megengedni, hogy a tárgytól eltérhessek és a szeptember havi fizetések kérdésével foglalkozhassam. Elnök : A házszabályok 202. §-a értelmében kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e Szilágyi Lajos képviselő urnák az engedélyt megadni, hogy a tárgytól eltérhessen? (Felkiáltások : Igen !) A nemzetgyűlés a képviselő urnák az engedélyt megadta. Méltóztassék folytatni beszédét. Szilágyi Lajos: Amikor a közalkalmazottak fizetésének kérdése hónapokkal ezelőtt először került a nemzetgyűlés elé, a nyomor már elviselhetetlen volt. Azt tudtuk valamennyien, hogy a tisztviselők nyomorognak, de hogy annyira nyomorognak és annyira nélkülöznek, azt nem is sejtettük, csak akkor, amikor a kérdéssel behatóbban kezdtünk foglalkozni. Akkor már nemcsak az exisztenciák tönkretételéről volt szó, akkor már attól is kellett tartanunk, hogy politikai következményei lesznek az egész kérdésnek, sőt összeomlástól, az egész állami gépezet megállásától is tartottunk és ezért hoztuk ide a legilletékesebb forum elé, a nemzetgyűlés elé a közalkalmazottak fizetésének kérdését. Ismételten mondom és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, a t. sajtó képviselőit is nem győzöm eléggé felkérni, hogy ne mint a tisztviselőkérdésről és ne mint tisztviselők fizetéséről méltóztassanak ebben az ügyben irni, ne így címezzék meg cikkeiket, mert nem erről van elsősorban szó, hanem a fixfizetésü közalkalmazottakról, azoknak pedig a tisztviselők csak egy negyedrészét teszik. Az, hogy a nemzetgyűlés egyes felszólaló képviselő tagjai mindig a tisztviselők fizetéséről beszélnek és hogy a sajtó hasábjain mindig a tisztviselők fizetéséről irnak, azt fogja eredményezni, hogy a tisztviselők mindinkább népszerűtlenek lesznek az országban, a nemzetgyűlés pedig abban a szinben állíttatik a nagy nyilvánosság elé, hogy a tisztviselőket NAPIZÓ XVI. évi augusztus 30-án, csütörtökön. 275 megkülönböztetett elbánásban részesiti, a kisemberekkel pedig nem törődik. Az az egész akció, amely ellenzéki oldalról megindult, elsősorban a kisembereket érintette és csak másodsorban a tisztviselőket. Ezzel a felszólalással is, amely a szeptember havi fizetésekre vonatkozik, elsősorban az állami munkások, állami szolgák, altisztek, kezelők, díjnokok, napidíjasok, szóval kisemberek érdekeit óhajtom képviselni, mert hiszen a magasabb rendfokozatban lévő tisztviselőkről meglehetősen gondoskodás történt. Azt kértük a kormánytól, hogy egységesítse a fizetést, azt kértük, hogy emelje fel a fizetést és hogy gondoskodjék valami olyan megoldásról, hogy ne kelljen ezt a kérdést hónapról-hónapra szóvátenni, hogy vegye ki a kormány a mi szájunkból az agitációs anyagot, huzza ki alólunk, ellenzék alól a gyékényt, és oldja meg egyszer s mindenkorra a tisztviselőkérdést ugy, hogy automatikusan emelkedjenek a fizetések a drágulással. A tisztelt kormány megállapított egy sémát, megállapította a július 1-i fizetéseket. Már a séma maga rossz volt, mert az alsóbb fizetési kategóriákban nem érte el a létminimumot. A felsőbbi fizetési kategóriákban nem érte el a létminimumot. A felsőbb fizetési kategóriákban elismerem, jó volt. Most ez a július 1-ére megállapított összegsorozat képezi a sémát, ez képezte a szorzandót, most ez a szorzandó minden hónap 1-én, megszoroztatik bizonyos Összeggel. Ha az alap, a szorzandó jó lett volna, akkor kevesebb panaszunk lett volna, de mert az is rossz, természetesen a végösszeg, a szorzat is mindig rossz lesz, de különösen rossz most szeptember 1-ére, amikor azt látjuk, hogy a t. kormány szembekerült a saját határozatával. A t. kormány nekünk mit igért? Abban a ministertanácsi határozatban, amelyet július 30-án hozott a t. kormány, azt ígérte, hogy (olvassa) : »Minden hó utolsó ministertanácsán meg fogja állapítani a következő hóra járó illetményeket és tekintettel a legújabb váratlan koronaromlásra, a közalkalmazottak részére 100°/o-kal felemeli augusztusra^ júliusi illetményeket.« En bámultam akkor, hogy ez a nemzetgyűlés milyen könnyen forgatható, hogy ennek a nemzetgyűlésnek a hangulata máról-holnapra milyen könnyen megváltoztatható. Határozottan konstatáltam, hogy itt a tisztviselői fizetésrendezésének kérdése olyan közóhaj volt, amelyre nézve közöttünk pártkülönbség nem volt, és az ellenzéknek módja sem lett volna arra, hogy kihasználja a maga javára ezt a kérdést, mert a kormánypárt is osztozott nézeteinkben. És mit kellett látnunk? Julius 31-én megjelenik a Magyar Távirati Iroda utján egy kommüniké, amely közli, hogy volt egy ministertanács és ez 100°/okal emelte a fizetéseket és erre azt kellett látnunk, hogy a t. kormánypárt mint valami nagy vívmánnyal megelégedett ezzel a számjeggyel, és a t. kormánypárt tagjai reánk olyan 42