Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

A nemzetgyűlés 179. ülése 1923. idején a törvényhozás megszavazta, hogy nekik a ténylegesek illetményeik mind járnak, mégis meg­történt az a botrányos eset, hogy több mint ezer katonatiszt azonos kérvénnyel fordult a közigaz­gatási bírósághoz, tehát tulajdonképen formálisan beperelték az államkincstárt azért, mert az állam­kincstár nem fizeti nekik a törvény szerint járó járandóságaikat. Ez a helyzet engem óvatosságra késztet ; ezért most, amikor az elbocsátandó polgári közalkalmazottakról van szó, keresve keresek és megszavaztatni akarok olyan szabályokat, ame­lyek kizárják annak a lehetőségét, hogy a kormány később megtagadhassa azt, amit a törvényhozás megszavazott. Áttérve a hivatalok számának apasztására, megemlítem, hogy a törvényjavaslatnak legelső mondata az én javaslatomra szúratott be. Szánt­szándékkal azért tétettem előre a hivatalok apasz­tásának szükségességét, hogy rámutassak arra, hogy ezt tartom fontosabb kormányzati teendő­nek, mintsem a tisztviselők elbocsátását, a tiszt­viselők létszámának csökkentését a hivatalok számának csökkentése nélkül. A t. kormány itt az egyik szakaszban nem egész világos javaslattal jön elénk abban a tekin­tetben, hogy uj hivatalokat mikor és mely esetek­ben lehet létesíteni. Én maradok a régi alkotmá­nyos felfogás mellett, amely szerint uj hivatalt a kormánynak nincs joga felállítani, uj hivatalt csak költségvetési előirányzat alapján létesíthet a kormány. A törvényjavaslatban ezt valamilyen módon újból fixirozni szeretném, mert attól tar­tok, hogy itt a közalkalmazottaknak egy bizonyos létszámát eltávolítják, s az eltávolítással nem érjük el azt az eredményt, amit el akartunk érni, nem érjük el azt, hogy megtakarítást eszközlünk, hogy a közigazgatást egyszerűsítjük, s nem érjük el azt, hogy a bürokratizmus túltengését megakadályoz­zuk. Nagy és óriási ellentét létszámapasztásról beszélni, ugyanakkor pedig a Budapesti Közlöny­ben uj kinevezéseket olvasni. A t. kormánynak gondoskodnia kell olyan megoldási módról, hogy uj kinevezéseket csak a végső és elkerülhetetlenül szükséges esetben eszközöljön, uj felvételeket csak a végső szükség esetén tegyen, voltaképen azon­ban a kinevezések és uj felvételek megakasztásá­val igyekezzék a létszámot csökkenteni. Mindenesetre a kormánynak legfontosabb köte­lessége az lesz, hogy elhelyezze a törvény folytán elbocsátott közalkalmazottakat. Ebben a tekintet­ben konkrét javaslatokkal fogunk jönni, amelye­ket annakidején a pénzügyi bizottság részben nem fogadott el, részben pedig ott a tárgyalás során nem volt alkalmunk előterjeszteni. Ilyen pl. az, hogyha a t. kormány azt akarja, hogy az elbocsá­tott közalkalmazottak könnyen helyezkedjenek el, akkor először is méltóztassék megfizetni minden­kinek a költÖzködési költségét, tehát tegye lehetővé a kormány azt, hogy az elbocsátott közalkalma­zott ctt telepedjék le csonka Magyarország terü­letén, ahol akar, és hogy ez lehetséges legyen, fizesse meg a kormány minden elbocsátott alkal­évi augusztus 30-án, csütörtöMn. 273 mazottnak költÖzködési költségeit, még pedig a tényleges és valóban kifizetett költségeit. A másik dolog az, hogy a kormány azokat a vasúti kedvezményeket, amelyek a közalkalma­zottakat megilletik, a jövő 1924. évre is hagyja meg az elbocsátott közalkalmazottaknak, mert ha most, mikor elbocsátja őket, megvonja tőlük a Vasúti kedvezményt, akkor nem tudnak szabadon mozogni az ország területén, nem tudnak kereseti lehetőségek után kutatni, nem tudnak utánanézni és nem tudnak az ujabb életpályákon elhelyez­kedni. Mai napig sem magyarázta meg nekem a t. pénzügyminister ur sem a nyilvánosság előtt, sem egyébként a tárgyalások során, hogy mit keres ebben a törvényjavaslatban a természetbeni ellátás korlátozása. Mit tartozik a létszámapasz­táshoz, a közalkalmazottak elbocsátásához egy olyan határozmány, amely inkább az indemnitási törvényjavaslatba lett volna való ? A t. pénzügyminister ur az ország szine előtt ismételten azt a nyilatkozatot tette, hogy a termé­szetbeni ellátást meg akarja szüntetni, amit én is helyesnek tartok, s amit az érdekeltek maguk is helyesnek tartanak. De ismételten kijelentette a t. pénzügyminister ur, hogy a kedvezményes ellátást addig nem lehet megszüntetni az ő véle­ménye szerint sem, amíg a pénz vásárlóereje folyton és folyvást csökken, hanem csak akkor lehet erről szó, amikor megfogtuk valahogy a drágulás folyamatát és a pénz vásárlóereje többé­kevésbé állandó ; amíg azonban a mostani helyzet áll fenn, addig a már élvezett kedvezményeket visszavonni nem lehet. Ezt a t. pénzügyminister ur is belátta több esetben, több rendeletét kérel­münkre hatályon kivül helyezte és most jön megint egy ujabb javaslattal — nem tudjuk, ki sarkalja, mi sarkalja a t. pénzügyminister urat, de most egyszerre jön egy javaslattal — amely azt mondja, hogy akinek 20 szolgálati esztendeje nincs és igy van nyugdíjban, mint fiatalabb nyugdíjas, ettől a jövő esztendő július 1-ével megvonja a kedvez­ményes ellátást. A t. pénzügyminister ur eredeti terve szerint ez év őszén, októberben akarta ezt a fizetéscsökkentést keresztülvinni, de annyit enge­dett javaslatunkra, hogy jövő év július l-re tolta ki. Ha ugy változnának a viszonyok jövő július l-ig, hogy a kedvezményes ellátást meg lehetne szüntetni, akkor én magam nem vagyok ellenzéke egy ilyen rendeletnek, nyomban együtt vagyok a t. pénzügyminister úrral, de csak akkor és akkor is csak ugy, hogy az egész vonalon, kivétel nélkül, beszünteti a kedvezményes ellátást. De igy egy számjegyet, a 20-as számjegyet kiragadni a t. pénzügyminister urnák és akinek nincs 20 szolgálati esztendeje, azt porba sújtani, attól ellenérték nélkül megvonni a kedvezményes ellátást, aki pedig olyan szerencsés, hogy 20 évet és egy napot szolgált, annak meghagyni : bocsá­natot kérek, hol van itt az emberi osztó igazság és hogy cselekedhet ilyent a kormány akkor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom