Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-177
14 nemzetgyűlés 177. ülése 1923. nak, amikor vissza kell majd hivni a szakembereket, Meg kell tehát könnyiteni ezek visszahelyezését és törölni kell a javaslat azon rendelkezését, hogy a korábbi szolgálati idő be nem számit ható. A végkiel égit esnél feltétlenül figyelembe kell venni a fizetésen kivül a lakáspénzt, a pótlékokat és a természetbeni ellátás értékét. Lehetetlenség, hogy az, aki véletlenül húsz esztendei szolgálatnál kevesebbel rendelkezik, csupán a törzsfizetése bizonyos sokszorosával bocsáttassék el. Igen sérelmesnek tartom a javaslat azon rendelkezését is s mely kimondja, hogy természetbeni ellátást csak azok az elbocsátandó közalkalmazottak fognak kapni, akiknek szolgálati ideje a 20 esztendőt meghaladja. Ez a rendelkezés is szerzett jogokat sért. Az 1912 : XLV. te. 13. és 49. §-ai értelmében ugyanis a már korábban elbocsátottak élvezik a természetbeni ellátást. Ha tehát a kormány a javaslat álláspontjára helyezkedik, ismét csak szerzett jogokat sért és ismét csak az elkeseredés magvát fogja elhinteni. Vissza kell térni a szerzett jogok álláspontjára és ki kell mondani azt, hogy mindazok a közszolgálati alkalmazottak, akik az állam kötelékéből elbocsáttatnak, mindaddig, amíg a természetbeni ellátás intézménye fennáll, a természetbeni ellátást meg fogják kapni. Ha már olyan szűkmarkú a kormány és a természetbeni ellátást egészben nem akarja megadni azoknak az elbocsátandóknak, akik húsz esztendőnél kevesebbet szolgáltak, gondolja meg, tegye konszideráció tárgyává, nem lehetne-e ezt olyképen megoldani, hogy a húsz esztendőnél kevesebb szolgálattal birok legalább olyan mértékben, olyan százalékban kapják a természetbeni ellátást, mig az fennáll, mint amilyen százalék arányában kapják nyugdíjukat. Rá kivánok mutatni még egy igen nagy sérelemre, amelyre Hegymegi-Kiss Pál igen t. barátom mutatott rá tegnap. Részletesen nem akarok vele foglalkozni, mert ő kifejtette, micsoda nagy veszedelem rejlik a törvényjavaslatnak ama szakaszában, amely a főispánokra ruházza a tanitók kinevezésének és áthelyezésének jogát. Szilágyi Lajos : Jól nézünk ki, ha a főispánok Gömbös-pártiak lesznek ! * Homonnay Tivadar: Nem akarok ezzel a kérdéssel sokáig foglalkozni, annyira nyilvánvaló. Fel lehet használni korteseszköznek a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezését, hogy a nemzetgyűlési választásokon nemcsak egyszerűen elsöpri ezeket a tanitókat és nem tudom, melyik faluba, a másik vármegyébe vagy annak a vármegyének északi csücskébe helyezi át a főispán, hanem bünteti az iskolaköteles gyermekeket, a családokat, a szülőket is, mert nem vagyok ugyan pedagógus, de annyit megállapíthatok, hogy nem kis Veszedelemmel jár az, ha évközben uj tanitó kezébe kerül a zsenge gyermekek további tanitása. Nem is tudom elképzelni, hogy az előadó ur vagy az illető reszortminister ur egy spongyával egyszerűen le nem törölné a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezését. Nem-is -beszélek arról, évi augusztus hő 28-án, kedden. 233 hogy a törvényjavaslatnak, vari egy rendelkezése, amely az államsegélyek utalványozási jogát is a főispánra bizza. Igazán nevetni kell ezen. Nemcsak áthelyezi azt a szegény, szerencsétlen tanitót, hanem még a zsebébe is belenyúl. Engedelmet kérek, ez már igazán több a soknál. Mondom, lehetetlennek, erkölcstelennek, immorálisnak tartom azt, hogy a kormány ezt a rendelkezést, amely ebben a törvényjavaslatban benne van, fenn kivan ja tartani. StrauSZ István : Mindent felforgatnak ! Homonnay Tivadar : A törvényjavaslatnak van egy igen helyes rendelkezése és pedig az 5. szakaszban, amely felsorolja, kik azok, akik a létszámapasztásban nem vehetők fel. Ez a királyi birákra és ügyészekre vonatkozik. Igen helyes, hogy egyik igen t. képviselőtársam a bizottsági tárgyalás alkalmával a szabadalmi birákat is bevette ebbe a kategóriába. Helyes, hogy a birósági fogalmazókat sem lehet a létszámapasztásba belekapcsolni. Szeretném azonban, ha a t. minister ur felvenné ebbe a szakaszba : azt is, hogy a számvevőségi alkalmazottak, a pénzügyi szolgálatot teljesítő alkalmazottak sem ; lesznek elbocsáthatók, legfeljebb áthelyezhetők. StrauSZ István : A vasúthoz kell őket áthelyezni ! Homonnay Tivadar : Nagyon helyesen jegyezte meg Strausz t. képviselőtársam : a fölösleges közszolgálati alkalmazottakat, akik a. pénzügyi szolgálatnál teljesítenek szolgálatot, vagy pl. ha a számvevőszéknél vannak fölöslegesek, — ugy tudom ugyan, hogy ott nincsenek — az államvasutakhoz, a postához helyezzék át ; majd meg méltóztatnak látni, hogy ezek az elbocsátott alkalmazottak mennyire hasznavehetők. Amikor szakférfiaktól olyan híreket kapunk, hogy a pénzügyi szolgálatban a tisztviselők létszámát nemhogy apasztani nem lehet, hanem emelni kell, — és azt hiszem, a pénzügyminister.ur is elismeri, hogy ezek bizony idegölő munkát végeznek — amikor azt halljuk, hogy a pénzügyministeriumból kijött, későn kiadott rendeletek miatt egy hónapban két-három likvidálást kell csinálniuk, és halljuk, hogy amikor azok a szerencsétlen tisztviselők éjjel-nappal dolgoznak, akkor jön egy másik rendelet, amely a napok vagy hetek munkáját spongya módjára eltörli : ilyen intenzív munka után, amelyet a pénzügyi szolgálatban máról holnapra elsajátítani nem lehet, mint egyéb szolgálati ágaknál, ezeknek létszámapasztását igen veszélyesnek tartom. Ezért remélem, hogy a pénzügyminister ur . . . Strausz István : Rossz munkatársai vannak a pénzügyminister urnák ! Homonnay Tivadar : . . . amint a királyi bírákat helyesen, a létszámapasztási törvényjavaslatból kivette, saját reszortjában az államvasutaknál épugy, mint az állami szolgálatban a pénzügyi szolgálatot, a számvevőségi szolgálatot teljesítőket, akik minden idejüket és idegüket odaadják a munkának, nem fogja még az elbocsátás rémével is
