Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-177

234 A nemzetgyűlés 177. ülése 1923. évi augusztus hó 28-án, kedden. fenyegetni. Felhivom az igen t. pénziigyminister ur szives figyelmét arra, hogy pl. — mondjunk egy esetet — az államvasutaknál a pénzügyi szolgálatban már előreveti árnyékát a létszámapasztási törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése ; az államvasutaknál már igen sok tisztviselő van, akik szabadságra mennek azért, mert azt mondják : én úgyis belekerülök a létszámcsökkentésbe, nekem úgyis felmondják 1924 június 30-ra a szolgálatot és most szeptember 30-án megkapom az útlapot , miért ne menjek én ma el. T. pénzügyminister ur, ez olyan veszélyes intézkedés és olyan veszélyeket rejt magában nemcsak az államvasutaknál és a postánál, hanem a számvevőszéknél és egyéb számvevőségi szolgálati ágaknál is, amelyek káros hatását feltétlenül érezni fogja nem a kormány, hanem a közszolgálati alkalmazottaknál is, akiknek érdekeit a kormány az utóbbi időben annyira lelkén viselte. Sajnos erről az útról hirtelen balra átcsapott és megint az illetők érdekeik ellen cselekszik. Fel kivánom hivni záróul — nem akarom sokáig igénybe venni a nemzetgyűlés türelmét — a kormány és a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy nem elég ide törvényjavaslatot beterjeszteni és az abban foglaltakat megszavaztatni, hanem azt végre is kell hajtatni. Nem is tudom feltételezni, hogy a kormánynak nem az lenne az intenciója, hogy elsősorban azok bocsátandók el a szolgálatból, akik nem megfelelők — akikre beszédem elején mutattam rá — és csak azután bocsátandók el azok, akiket kényszerűségből kell elbocsátani a skála beállitásával ugy, ahogy mondottam. Hogyan méltóztatik a kormány elképzelni azt, hogy pl. közlekedési vállalatok, mondjuk az államvasutak, hogyan bocsássa el alkalmazottait, akiknek természetbeni lakásuk van és akiknek a kormány nem tud másik lakást adni. En ezt a törvényjavaslatot szoros junktimban látom a lakásépitésitörvényjavaslattal. Szerintem ezzel a törvényjavaslattal nem is lett volna szabad hamarább a Ház elé jönni, még mielőtt megfelelő számú lakás, ha szükséglakás is, nem állt a kormány rendelkezésére. Mert mi lesz a következmény? A kormány el fogja bocsátani a tisztviselők tucatjait és egyéb közalkalmazottak százait azért, mert abba a kategóriába tartoznak, amelyet a kormány fel fog állitani, de vájjon hova lesz az a köztisztviselő, pl. egy állomásfőnök, egy előljáró, pénztárnok, vagy nem tudom micsoda kint a külszolgálatnál, akit el fog bocsátani, remélem, az a bizottság, amelyet én javasoltam, hová fogja a kormány ezeket elhelyezni, amikor nem tud nekik lakást adni és a szolgálat érdekéből hogy tud annak az uj szolgálati főnöknek, vagy tisztviselőnek lakást kell adni, akinek természetbeni lakását még elődje élvezi? Az az előbbi, mondjuk, speciálisan hasznavehetetlen, haszontalan, eredetileg beletartoznék abba a számba, amely igazán rászolgált arra, hogy nyugdíjaztassék, elbocsáttass ék, de azért, mert a kormánynak nem áll rendelkezésére eszköz, hogy lakást adjon az utódnak, nem tudja elbocsátani a haszontalan, — hogy ugy mondjam, kevésbé hasznavehető tisztviselőt, és egyszerűen elboböát helyette Budapesten, vagy más szolgálati ágnál, mert rendelet szerint a 20%-nak meg kell lennie, egy hasznos tisztviselőt. Ha ez megtörténik, akkor sanda mészáros módjára fog ütni a pénzügyminister ur és a kormány, ha majd csak azokat fogja a 20%-ban elbocsátani, akiknél ezt a lakásviszonyaik megengedik, igy az összes hasznavehetetlen közalkalmazottak mind vissza maradhatnak. Kérem a kormányt arra, hogy mindezeket vegye figyelembe és mindezeket a nehézségeket minél előbb háritsa el, és addig a közszolgálati alkalmazottakat el ne bocsássa, amig azt az elvet meg nem valósítja, amelyet proponáltam, hogy először a hasznavehetetlen és a hivatalt kerülő tisztviselők bocsátandók el. Nem kivánom a Ház szives türelmét továbbra igénybevenni. Ugy, ahogy áll, én a javaslatot a magam részéről el nem fogadhatom. Zárom szavaimat azzal, hogy a kormány igenis helyes utón jár akkor, amikor a létszámcsökkentést kimondja, de helytelen utón jár akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot az egész vonalon keresztül akarja hajtani, ugy, ahogy az van. A kormány először boCS cl S Set el a hasznavehetetleneket, — újból ismétlem — bocsássa el a kevés szolgálattal birókat, a nőtleneket, a 30 esztendőn aluliakat, s ha ezeket elbocsátotta, s ez még nem elegendő, akkor térjen csak rá a többi kategóriákra. Nem lehet elbocsátani családos tisztviselőket azért, mert valaki sok szolgálati idővel bir, kiszolgált, dacára annak, hogy munkaképes jó mester, ]6 instruktor mert ez jó oktató lehet a fiatal generáció számára. A rákfenéje a tisztviselői bajoknak, hogy a szolgálati főnököknek igen nagy része és a kiváló tisztviselőknek, akik mint tanítók, oktatók nagy szolgálatot tehetnek ennek az országnak, mert kiszolgáltak és elbocsátják őket hivatalukból, e miatt nincs idejük arra, hogy a fiatal generációt nemcsak a számosztályban, de más kategóriákban is neveljék. Ma a középkorú tisztviselőkategóriában, állítom, nincsen olyan erős és szakképzett generáció, milyenre szükség volna, A tisztviselők nagyrésze féltékeny az ő tudására, mert azt mondja, hogy ha én betanítom erre a fiatal tisztviselőt, akkor könnyebben elbocsátanak. Ha évtizedekre visszamenően a rendeleteket, lelkiismeretlenül én a fiókomban el tudok rejteni s az utódom nem tud ezekről, akkor én nélkülözhetetlen vagyok. (Ugy van/ Ugy van!) Kérve kérem a nemzetgyűlést, ne méltóztassék olyan könnyen elbánni azzal a kevés és nagy szakképzettséggel bíró, kiváló tisztviselővel, ne méltóztassék őket kidobni, ha ki is szolgáltak, de tessék tovább és jól fizetni őket s tartsák meg akár instruktor okul. így, ahogy kontempláltatptt a javaslat, az egész javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a bahUalon. Taps.)