Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-177
230 A nemzetgyűlés 177. ülése 7923, összes állami hivatalokban volt 45.182, ma pedig van 34 983 tisztviselő. Ez pontosan 20 százalékos csökkenést jelent. Ugyanez a 20 százalék mutatkozik a postánál, távirdánál, ahol 1914-ben volt 9834, ma 7924 tisztviselő, a postatakarékpénztárban akkor nem volt senki, ma van 740, az államvasutnál volt 7190, ma 4851, az állami vasgyárakban 706, ma 435, az állami erdőgazdaságban nem volt senki, ma 96, az állami mezőgazdasági birtok szintén uj, itt van ma 177 tisztviselő, az állami selyemtenyésztés szintén uj, ma 99, állami kőszénbányáknái 72, ma 24. 1913/14-ben összesen 14.802, ma 14.336. Itt is mutatkozik tehát a múltkori 20 százalék csökkentés. Ezt azért hoztam fel, mert ezek a tisztviselők. Most hogyan néz ki az egyéb közalkalmazottak ügye? Az összes számadatokat nem sorolom fel; bár azok rendelkezésemre állanak. Amig az állami hivatalokban — összesen és nem egyes reszortministeriumokban — az egyéb alkalmazottaknak pl. a kezelőknek és díjnokoknak száma 1914—1915. évben 6778 volt, addig ma, 1922—23-ban 6507, tehát l°/ 0-kal kevesebb. Azt kérdezem a kormányt, hogy miért nem csökkentette ezt is 20°/o-kal. Az állami üzemeknél 1914—15-ben a kezelők és díjnokok száma összesen volt: 15.601, 8100. Pontosan 50%-kal vitték keresztül kormányrendelet végrehajtásával a létszámcsökkentést. Ha nézzük az altiszteket, szolgákat és egyéb efféle alkalmazottakat, akkor azt látjuk, hogy az állami hivataloknál 20.768-cal szemben van ma 10,080, tehát csak 10%-át csökkentették, mig az állami üzemeknél, postaés távirdánál, államvasutnál gépgyáraknál s igy tovább 72.848 volt és ma 38.731, itt tehát pontosan nem hogy 20°/o-át bocsátották el az Emiltett alkalmazottaknak, hanem 53°/o-át. Amikor mi létszámcsökkentésről beszélünk, akkor én könnyű lelkiismeretüségnek tartom azt, hogy a közvéleménybe bedobatik, hogy ebben a szegény, kis, ideiglenesen 14 vármegyéből álló országban több a köztisztviselők száma, mint a régi Nagymagyarországban. Azért voltam bátor ezeket az adatokat idehozni a nemzetgyűlés elé, és újra leszegezem azt, hogy a kormány 1922—23. évi költségvetési kimutatásának melléklete, — az a rész, amely ide vonatkozik, — amint bátor voltam kifejteni, teljesen hamis és azok az adatok a helytállóak, amelyeket én voltam bátor ide a nemzetgyűlés elé. hozni. A mai nehéz pénzügyi viszonyok mellett még ezeknek a megmaradt közszolgálati alkalmazottaknak számát is soknak tartom és azt kell mondanom, hogy igenis, ezek számát is csökkenteni kell. De méltóztassék megengedni, hogy azért, mert ezeknek a közszolgálati alkalmazottaknak — különösen nem a tisztviselőknek, hanem egyéb alkalmazottaknak — száma olyan nagyra felduzzasztatott, mint amilyen túlságosan nagy ehhez a kis országhoz viszonyítva, a felelősséget a kormányzatra hárítsam. évi augusztus hó 28-án, kedden. Már az első kormányok idején is kiadtak —én akkor is helytelenítettem — egy szerencsétlen rendeletet a megszállott területekre nézve. Hirül vitték nekik azt, hogy a mogszállott területen visszamaradt alkalmazottak a megszálló hatóságok részéről követelt esküt nem tehetik le, kivéve azokat, akik erre kényszeríttetnek, ebben az esetben az eskü letétele nem fog a magyar állam iránti hűség megszegésének tekintetni. Ez a rendelet volt az oka annak, hogy ezek a szerencsétlen köztisztviselők és egyéb állami közalkalmazottak otthagyták az otthonukat, elpocsékolták a kis vagyonkájukat, átjöttek ebbe a szerencsétlen, letört országba és hogy milyen fogadtatásban részesültek, arról nem akarok részletesen nyilatkozni, mert hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy még ma is milyen nagy azoknak a száma, akik nemcsak a budapesti, hanem a vidéki pályaudvarokon is vagonokban laknak. Ezek után bátor Volnék rátérni arra a kérdésre, hogy kik legyenek az elbocsátandók. Előre félek attól, hogy az elbocsátottak megint olyan furcsa, ha nem is mondjuk, hogy csak politikai birálat alá fognak vétetni és bizonyos szempontok fognak az elbocsátásnál szem előtt tartatni. Félek, hogy azok fognak majd elbocsáttatni, akik talán egyes kategóriáknak, szolgálati főnökségeknek nem kedvesek. Hegymegi-Kiss Pál : Ugy is van ! A javaslat ezt csinálja ! Homonnay Tivadar: Viszont meg fognak tartatni azok, akik kevésbé alkalmasak arra, hogy a hivatalukat továbbra is viseljék, a feladatuknak meg is tudjanak felelni. Azért tehát irgalom és kegyelem nélkül el kell bocsátani legelőször azokat, akik a hivatalukat állandóan elhanyagolják. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Politizálnak munka helyett ! Sal y Endre : Akkor nem marad hivatalnok ! Homonnay Tivadar : Legyen végre annak az állapotnak vége, hogy egyes hivatalokban 11 órakor jönnek be a közalkalmazottak. (ügy van ! a szelsőbaloldalon.) Ez súlyos szó, nem népszerű, különösen erről az oldalról ; de nem mondhajta senki, hogy nem vagyunk tárgyilagosak mi, akik a kormányzópárttal együttesen pártkülönbség nélkül intenzive kivesszük, kivettük és ki is fogjuk venni részünket a közalkalmazottak érdekeinek előmozdításából, nem vagyunk tárgyilagosak, ha épen a mi ajkunkról hangzik el az, hogy különösen a ministeriumokban — ki kell jelentenem — egyes tisztviselők olyan későn járnak be a hivatalba, ami igazán már botrányszámba megy. (Uyg van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) T. Nemzetgyűlés ! A kormány előtt áll ez a létszámcsökkentési törvényjavaslat. Azért felhívom a kormány figyelmét arra, hogy tessék az egyes resszortmínistereknél odahatni, — majd