Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-177

A nemzetgyűlés 177. ülése 1923. évi augusztus hé 28-án, kedden. 231 erre nézve lesz javaslatom, bizottságok felállításával kapcsolatban, — hogy a főnöki jóindulat vagy rosszindulat ne nyilvánulhasson meg. Nem rokonságra, nem barátságra gondolok, de gondolok arra, hogy annak a tisztviselőnek esetleg anyagi helyzete miatt nem engedi főnöke, hogy a hivatalából bár hasznavehetetlen elbocsátassék. Ezért feltétlenül szükség van egy bizottság kreálására, amely bizottság irgalom, kegyelem nélkül elbocsátja a krónikus hivatalmulasztókat és a sétálók tucatjait vagy százait, irgalmatlanul, akár tetszik, akár nem tetszik. A kormány azt mondja, hogy B-lista ne legyen. De legyen B-lista vagy akármicsoda, mert annak, aki az állam kenyerét eszi és jól dotáltatik, tessék dolgozni. (Általános helyeslés.) Nem látok arra nézve egyetlenegy ministertanácsi határozatot sem, amely azt mondaná, hogy a hivatalos órák 9 órakor kezdődnek. Hol van az a ministertanácsi határozat, amely elrendeli, hogy a hivatalos órák a ministeriumokban és más egyes hivatalokban 9 órakor kezdődnek ? Tisztviselők 6 órai munkára vállalkoztak, tessék a 6 órát betartani, tessék a hivatalban pontosan megjelenni és egyfolytában délután 2 óráig dolgozni. Én azt hiszem, hogy ha az államnak jól fizetett és jól dolgozó tisztviselői s más közszolgálati alkalmazottai lesznek, akkor egészen más lesz az ország közvéleményében a közalkalmazottak iránt a hangulat, és egészen másképen fogják őket tekinteni. (Ugy van !) Ezeket azért voltam bátor ennél a pontnál kijelenteni, mert mindig tárgyilagosan, objektive akarok beszélni. (Helyeslés jobb felöl.) Még csak azt az egyet kérem a t. kormánytól, hogy vegye azt a javaslatomat komolyan, amelyet a Ház is elfogadott és amely azt célozza, hogy a közalkalmazottak és az ezután megmaradó közalkalmazottak ne csak dolgozzanak de lelkiismeretesen dolgozzanak. Engedelmet kérek, az uj minis téri rendeletet én nem tartom helyesnek. A minister elnök ur vagy a kormány kiadott egy rendeletet, hogy 12-ig a ministeriumban senkit fogadni nem szabad, — kivételek talán lehetnek — vagyis 12 és 2 között vannak a fogadóórák. Szeretném látni, hogy 8-tól 12-ig a szolgálatban álló, nem beteglétszámban, nem szabadságon levő tisztviselők 100%-a benn is legyen abban a hivatalban. (Helyeslés jobbfelöl.) Engedelmet kérek, az egy lehetetlen állapot, hogyha át kell innen menni ebből az épületből a túlsó oldalra, 11 órakor ott és egyes más ministeriumokban nem találunk igen sok tisztviselőt a helyén. Ezeket tessék tisztelt ministerelnök ur és kormány elbocsátani, nem pedig a többi alkalmazottakat, akik dolgoznak szorgalmasan, becsületesen, önfeláldozóan az állam érdekéért, a családjukért és önmagukért. Azt hiszem, hogy ezekből a munkakerülőkből ki fog jönni az a 20%, amelyet a kormány kontemplál, bár én azt mondottam korábban, hogy nem jelenteném ki sztrikte, hogy 20%legyen az elbocsátandók száma, ÍÍAPLÖ XVI, A második szempont talán nem lesz népszerű és nem szeretnék demagóg izt adni a dolognak, de könnyen saját bensőmmel jönnék ellentétbe, ha mégsem jelenteném ki, hogy azok legyenek másodsorban elbocsátandók, akiknek anyagi viszonyaik olyanok, hogy nyugodtan, minden megerőltetés nélkül épugy meg tudnak élni, mintha hivatalban volnának. Adják át ezek a közalkal~ mazottak — azt hiszem, igen tekintélyes számban vannak — a helyüket azoknak, akik arra rászorulnak, vagy pedig tekintsék nobile offieiumnak azt a hivatalt. Harmadsorban az öt évnél kevesebbet szolgálókat óhajtanám a listára venni, továbbá a 30 éven aluliakat és a nőtleneket, a nőseket pedig csakis ezek után. T. Nemzetgyűlés ! Én épen azért, mert mindig a szolgálat érdekét tartom szem előtt, (Helyesj óbb felöl.) nem mondanám azt ki, hogy a kiszolgáltakat mind elbocsátanám az állam szolgálatából. Bocsánatot kérek, én ezt nem tenném. De nem tenném még azt sem, amit a törvényjavaslatba egyik igen t. barátom vétetett bele, hogy ő feltétlenül el kivárna bocsátani az önként távozni akarókat. (Zaj.) Én az állam érdekeit tartom szem előtt. Aki önként el akar menni, az menjen el, rendben van, de egy klauzulát tennék hozzá, azt, hogy a resszort

minister hozzájárulásával. Engedelmet kérek, a közszolgálati alkalmazottak, a tisztviselők közül olyan sok kiváló tisztviselő vált meg állásától, hogyha ezek a legkiválóbbak mind elmennek, akkor kikkel fogják pótolni 1 BarthOS Andor : Ha kedvetlenül szolgál, az úgysem ér semmit. Homonnay Tivadar : A jelenleg fennálló törvény értelmében ez jogában áll. Jogában állt ennek a törvényjavaslatnak eredeti szövege mellett is, nem kivánom azt módosítani, annál kevésbé, mert egy ilyen módositást egyik képviselőtársam már benyújtott. Én csak nyugtalanságomnak és aggodalmamnak adok kifejezést akkor, amikor azt mon-, dorn, hogy félek, hogy az államtól a legkiválóbb alkalmazottak különféle iparágakhoz vagy magáncégekhez fognak elmenni. (Mozgás a baloldalon.) A létszámapasztásnál figyelemmel kellene lenni azokra is, akik mielőtt az állam szolgálatába léptek, iparágat folytattak, vagy földmiveléssel, vagy kereskedelemmel foglalkoztak s akiknek az egészségi állapotuk, a koruk megengedi azt, hogy újra visszatérhessenek eredeti foglalkozásukhoz. Semmi körülmények között sem helyeslem azonban a kormánynak azt a tervét, hogy a létszámcsökkentésnél egyes hivatali főnökökre vagy egyes személyekre kivánja reáruházni azt a jogot, azt a nagy hatáskört, hogy eldönthessék, hogy kik legyenek elbocsátandók. Épen azért egy bizottság felállítását ajánlom a kormány figyelmébe. (Egy hang a baloldalon : Parlamenti bizottságot !) Parlamenten kivül egy más bizottságot és pedig főhatóságonkint vagy szolgálati kerületenkint egy öttagú bizottság kiküldetését javasolnám, amely öttagú bizottságba két tag delegáltassák az illető reszortmi* 34