Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-177

A nemzeigyülés 177. ülése 1923. Itt kell rávilágítanom arra a -köztudatba átment téves hitre, hogy a közszolgálati alkal­mazottakat összekapcsolják és kvázi egy kalap alá vonják a köztisztviselőkkel. Az, hogy vala­kit közszolgálati alkalmazottnak hivnak, nem annyit jelent, hogy az már köztisztviselő is. Emiatt átment a közvéleménybe az a hit, hogy ma, 1923/24-ben nagyobb a köztisztviselők száma, mint 1913/14-ben volt, melyet megerősí­teni látszik az 1923/24. évi költségvetés mel­léklete, melyből még azok is, akik a közszolgá­lati alkalmazottak kérdésével komolyan, de nem szakszerűen foglalkoznak, azokat is teljesen félrevezetett a költségvetés mérlege, azok is abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, hogy 1913/14-ben Nagy-Magyarországon kevesebb volt a tisztviselők száma, mint amennyi az 1922/23. évi költségvetési irányzatban van felvéve. Fel­hívom a pénzügyminister ur és a kormány figyelmét arra a helytelen összeállításra, ami ebben a kimutatásban szerepel és felhívom a figyelmet különösen két nagy hibára. Az egyik abban áll, hogy az »egyéb állandó alkalmazot­tak« közé cirka 13.000 tanítót és 2000, más tárca keretébe tartozó tisztviselőt vett fel a költségvetésben a tárcánkénti kimutatásba, mig az Összesítésben ezek nem szerepelnek. Ugyancsak igen sokezer azoknak a postai szerződéses alkalmazottaknak száma, akik a költségvetésben az összesítésben nem szerepel­nek, viszont az egyes tárcák keretébe fel vannak véve és ezeket ugy tüntetik fel, mint állami tisztviselőket, holott ezek üzemi alkalmazot­tak, mert legnagyobb részük postamester, posta­kiadó, sőt még a postakocsisokat is kitüntetik azzal, hogy a költségvetés idevonatkozó kimu­tatása mint állami alkalmazottakat szerepelteti őket az 1922—23. esztendőben, holott az 1914. esztendőben ezek az »egyéb alkalmazottak« ro­vatában szerepeltek. Ez az oka annak, hogy a közvéleménybe átment ÊLZ cl hit, hogy a köz­szolgálati alkalmazottak száma ma körülbelül 20°/o-kal nagyobb, mint volt 1913—14-ben. A költségvetésnek ilyen pongyolán való megszerkesztése mellett azok a nem nagyszámú hozzáértők, akik a költségvetést bújni, kutatni és vizsgálni szokták, igazán nem mondhatják, hogy a költségvetés készítője valami nagy lelki­ismeretességgel állította össze kimutatását. Ha pedig a lelkiismeretességében esetleg megbántva érzi magát a költségvetés szerkesztője, ugy kény­telen vagyok azt mondani, hogy az illető ur nem értett ahhoz a munkához — nem mondom, hogy rosszindulatulag — amely munkának elvég­zésére vállalkozott. Hogy áll a helyzet? Az 1922—23. évi költségvetés összesítésében a fizetési osztályokba nem sorozott alkalmazottak egyszerűen kihagyat­tak. A tárcánkénti kimutatásban feltüntet, pl. a belügyi tárcánál 979 közszolgálati tisztviselőt, a pénzügyi tárcánál 596-ot, az igazságügyi tár­cánál 1-et, a honvédelmi tárcánál pedig 148-at. évi augusztus hó 28-án, kedden. 22$ Ha még ehhez hozzávesszük, ahogy az előbb mondottam, a posta 423 tisztviselőjét és a kultusztárca keretébe tartozó, de az 1913—14. esztendők költségvetésében az összesítés rova­tába fel nem vett tanítókat, akiket az igen t, pénzügyminister ur tanácsadója nem vesz fel az állami alkalmazottak, a tisztviselők közé, hanem az egyéb alkalmazottak közé és akik­nek száma 12.664, és ha még ezekhez is hozzá­vesszük az üzemi alkalmazottakat, a csendőr­séget, pénzügyőrséget, határőrséget 1914-ben, akkor a költségvetés 6. lapján az összesítésben azt méltóztatnak látni, hogy 48.886 köztiszt­viselő helyett a jelen költségvetésbe fel kellett volna venni 68.513 köztisztviselőt. Tehát 13.441 tisztviselővel van ma kevesebb az országban komoly és alapos szakszerű kimutatások alap­ján, mint 1914-ben, szemben a költségvetésben felállított pongyola kimutatással. Az 1914. évi kimutatás azt mondja, hogy összesen 48.886 a köztisztviselők száma, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy egyéb alkalma­zott van 50992, de ebbe belevették a tanítókat is és ennek következtében mutatkozik a horri­bilis különbség a szaporodás rovatában, amikor azt mondja, hogy egyéb állandó állami alkal­mazottak száma ma 3493, szemben az 1913—14. évi költségvetésben feltüntetett 50.992-vel. Tehát az egyéb állami alkalmazottak a költségvetésben igenis körülbelül 75°/o-kal csökkennek, viszont az állami tisztviselők a költségvetés szerint 20°/o-kal emelkednek, holott, amint bátor vol­tam kimutatni, a dolog épen fordítva van, mert 13.441 tisztviselővel van ma kevesebb az államnál, mint amennyi volt 1913—14-ben, ami számszerű adatokkal 15%-ot tesz ki. Legyen szabad igen röviden pár statisztikai adatot felsorakoztatnom. Megjegyzem azt, hogy ezekért a felelősséget tényleg vállalom szemben a költségvetéssel és állítom, hogy az én statisz­tikai adataim a helyesek, nem pedig a költség­vetés adatai. Kezdem az állami hivataloknál és igen röviden megyek végig rajtuk. Itt van például a kormányzóság, amely 1914-ben nem volt, a létszáma ma 54. A leg­főbb állami számvevőszéknél 1914-ben volt 60, ma 64. A közigazgatási bíróságnál volt 68, ma 72; föld birtokrendezés akkor nem volt, ma van 58 tisztviselő, a ministerelnökségen akkor volt 52, ma 62, külügyministerium nem volt, ma 442, belügyministeriumban volt 1732, ma 2554, a pénzügyministeriumban volt 9260, ma 6938, kereskedelmi ministeriumban volt 2947, ma 1372, a földmivelésügyi ministeriumban volt 3412, ma 2193, népjóléti minister nem volt, ma 1180, vallás- és közoktatásügyi ministeriumban volt ; 8.251, ma 12.316, az igazságügyministerium­ban volt 8574, ma 5348, a honvédelmi minis­teriumban volt 275, ma 1985. A volt monarchia közös intézményeinek felszámolása akkor nem volt, ma hét tisztviselő van Bécsben, az ország­gyűlés volt 571, ma 338. 1914-ben tehát az

Next

/
Oldalképek
Tartalom