Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-177
228 A nemzetgyűlés 177. ülése 1923, azokból, amelyekkel lelkileg ideköthetünk minden magyart ? Gömör-Kishont varmegye is ott van a halálraítélt vármegyék között. Mert ahol egy teljes, nagy határaiból mitsem vesztett vármegyéhez hozzácsatolunk egy kis csonka, elgyengült, erejétől megfosztott vármegyét, lehetetlen, hony önkénytelenül és akaratán kivül is ez a nagy vármegye meg ne eméssze, fel ne falja azt a kis vármegyét, hogy az ne tűnjék el a föld színéről, ugy, hogy annak többé nyoma nem lesz. De ha nézem a dolog financiális oldalát, amellyel Baross János t. képviselőtársam is foglalkozott, azt látom, hogy ha speciálisan GrömörKishont vármegyéről beszélünk, jóformán alig kerülne valamibe az államnak e csonka vármegye további külön fentartása. Homonnay Tivadar: Ugyanez az eset BácsBodrog vármegyében is. Putnoky Móric: Mert hiszen eddig is más törvényhatóságban elhelyezett államhatőságok kezelik az állami funkciókat, amit helyeslek is. Itt nem marad más hátra, mint az a kis alispáni hivatal, amelynek személyzete nem több, mint egy főszolgabírói hivatalé. A mi vármegyénkben a tisztviselők nagy része odaát maradt a határon túl, másik része másutt keresett elhelyezkedést s csak azok maradtak ott, akik leginkább rá voltak szorulva arra, hogy mint tisztviselők keressék meg kenyerüket. Ha a 20°/o-os redukciót még alkalmazza a kormány, a megmaradtakat igy is el kell helyezni, valahol beosztást kell nekik találniok; nézetem szerint ezek megmaradhatnának és kezelhetnék a csonka vármegyék központi adminisztrációját. Tehát maradnának a dologi kiadások, amelyek azonban ilyen kis hivatalnál nem képezhetnek olyan nagy kiadást és amely aránylag a vármegye fenmaradásának politikai előnyeihez képest igazán nem játszhat szerepet még a legrigorozusabb takarékosságot tekintve sem. Óvást emelek tehát az ellen, hogy GrömörKishont vármegyét ez a javaslat eltörölje a föld színéről, óvást emelek az ellen, hogy ily fontos és erősen közjogi vonatkozású dolgot egy teljesen pénzügyi törvényjavaslat néhány paragrafusában mellékesen intézzünk el. Baross János t. képviselőtársam beadott erre vonatkozólag határozati javaslatot, én nem adok be, hanem kérem a kormányt, tegye mérlegelés tárgyává Baross János t. képviselőtársam javaslatát és lehetőség szerint arra az álláspontra helyezkedjék, hogy a második fejezetet hagyja ki a javaslatból és külön törvényjavaslatban vagy más módon gondoskodjék annak elintézéséről. (Helyeslés half elöl.) Kérem a kormányt, hogy ugy Grömör, Kis-Hont vármegyének, mint a többi csonka vármegyének életét hagyja meg. Különben a törvényjavaslatot általánosságban mint olyant, amely a megrendült államháztartás kiadásainak csökkentését célozza, általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) évi augusztus hó 28-án, kedden. Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Homonnay Tivadar Î Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem felszólalt Putnoky és Baross t. képviselőtársaim a csonka vármegyék megszüntetése ellen tiltakoztak; Baross t. képviselőtársam egy javaslatot is nyújtott be. Nem kívánok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy ehhez a javaslathoz a magam részéről hozzájárulok. A közszolgálati alkalmazottak létszámcsökkentésével óhajtanék foglalkozni. Az előttünk levő törvényjavaslatot igazán nem mondhatjuk népszerű törvényjavaslatnak. ^Nagyon helyesen jegyezte meg Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat igen, de igen nagy nyugtalansággal tölti el a közszolgálati alkalmazottakat, különösen azokat, akik már előre érzik, hogy a létszámcsökkentettek számába be fognak kerülni. Ez a nyugtalanság főkép azért mutatkozik náluk, mert nem tudják, először, hogy kik lesznek az elbocsátandók, másodszor, hogy milyen sors vár azokra, akiket a szolgálati főnökség a törvényjavaslat alapján a szolgálatból el fog bocsátani. Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a létszámapasztásra igenis szükség van. Ugy látom, két főkérdés áll előttünk ezen kérdés keretén belül. Az egyik az, vájjon kik legyenek az elbocsátandó k, a másik pedig az, hogy milyen számban bocsáttassanak el az / állami, illetve a közszolgálati alkalmazottak. Én nem mondanám ki sztrikte, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak pont 20%-a bocsáttassék el, lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb, hanem kimondanám azt, hogy a kormányzat a közszolgálati alkalmazottaknak olyan számát bocsássa el, amelynek elbocsátása feltétlenül szükséges, vagyis csak olyan létszáma maradjon meg a közszolgálati alkalmazottaknak, amelyre az államnak feltétlenül szüksége van, sem több, sem kevesebb. Vigyázni kell arra, hogy az el. bocsátottak szerzett jogaikban ne sértessenek. Az állam alkalmazottai tényleges szolgálati idejük alatt közjogi viszonyban állanak az állammal, a nyugdíjasok magánjogi viszonyban s épen ezért a nyugdíjasokkal szemben a magánjog szabályai értelmében kell majd a kormányzatnak eljárnia. Tévedés az, — amint már korábban voltam bátor említeni — hogy az elbocsátandó közszolgálati alkalmazottak számát 15, 20 vagy 25°/o-ban állapítsa meg a kormány, tévedés pedig azért, mert szerintem az állam teherviselőképességének olyannak kell lennie, hogy a feltétlenül szükséges közszolgálati alkalmazottakat fenn is tudja tartani.
