Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

A' nemzetgyűlés 170. ütése 1923. évi augusztus 9-én, csüurtököii 15 Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassék megengedni, hogy mint, aki mindig az igazság utján szeretek járni, a minister ur fel­világosításai után ebben a tekintetben meg­nyugvásomnak adjak kifejezést, hogy legalább törvényes formák közt történt meg a dolog. Egy hétig szabadságon voltam, lehet, hogy ez a jelentés épen abban az időben terjesztetett ide be, aniig én szabadságon voltam, ezért nem tudok én magáról a jelentésről. Én nem tudtam arról, hogy az törvényes formák közt letárgyaltatott A magam ment­ségére legyen szabad még felhoznom azt, hogy több képviselőtársamnál érdeklődtem, tudnak-ő arról, hogy tárgyalta-e a Ház, vagy pedig mine alapon vált ez a dolog realizálhatóvá ? Minden­kitől azt a felvilágosítást kaptam, hogy nem tudnak róla, hogy ezt a Ház tárgyalta volna. Ezeket tartottam szükségesnek annak az előbbi kijelentésemnek magyarázatául előadni, hogy tudomásom szerint még a formák szerint is törvénytelenül történt a dolog. Ami pedig magát a kérdés érdemét illeti, természetes, hogy akár törvényes, akár nem törvényes formák között történt, egy koldus­országban, nyomorgó országban ilyen kiadásokat én felesleges pazarlásnak tartok és azért bár­milyen formák között történt is az, a magam részéről a legmesszebbmenőig helytelenítem. (JJgy van! Ugy van! hál felöl.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy ennél a törvényjavaslatnál fel­szólalhassak. En, mint a kormányzópárt tagja, igen nehéz helyzetben vagyok akkor, amikor szándékomon kivül esik az, hogy a kormány bármely tagját, aki arra nem érdemes, megbuk­tatni óhajtanám, de mindamellett, amikor ilyen tehertétellel állunk szemben, erkölcsi kötelessé­gemnek tartom a magam álláspontját itt az or­szág szine előtt igazolni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hozzáfűzöm még azt is, hogy nekem, mint a kisgazdapárt egyik tagjának, aki a kis­gazdapártnak megalapítója vagyok, számításo­mon túl esik az, hogy ebből a pártból kimen­jek. Ennek a pártnak megteremtői mi voltunk és nem azért jöttünk ide, hogy a nagytőke ha­talmát, vagy a nagybirtok kapzsiságát szolgál­juk. Már pedig itt határozottan kiri minden tételből az, hogy minden törvényben minden nehézség csakis arra a társadalmi osztályra nehezedik, amelynek helyzete amúgy is a leg­nehezebb Magyarországon, a kis existenciákra, Kállay Tamás: Micsoda beszéd ez már! Csontos Imre: Nekünk erkölcsi kötelessé­günk, hogy ugy a fogyasztóközönség, mint a kisgazdatársadalom íétf en tartására vigyázzunk. Farkas István: Akkor minek támogatják a kormányt ? Propper Sándor : Ezt innen, erről az oldal­ról kell elmondani. Csontos Imre : Ahány fogyasztó van Magyar­országon, az határozottan nem azokkal az embe­rekkel találja magát szemben, akik a bajnál félreállanak, hanem szembetalálja magát velünk, miként a múltban is. így tehát azokat a teher­tételeket, amelyek rendszeresen jönnek és ránk nehezednek, nem minden téren fogadhatjuk el oly könnyen. Ismerem a kivetéseket, amelyeknél szám­talan adózó polgár nem tudja magát helyesen igazolni és ezért a kivetés alapján túlságosan megadóztatják. Igaz, hogy megvan a joga a felszólamlásra, de ismerjük a felszólamlásokat. Csak azért szólalok fel most, hogy kimutassam, hogy a pénzügyi kormányzatnak volt és ma is van módja arra, hogy másutt találja meg busás bevételeit. Elmondtam múltkori felszólalásom­ban, hogy a földmivesosztály termelésének gyümölcse nem az állam pénztárába, hanem egyeseknek a zsebébe megy be. Hogy a pénz­ügyi kormány, általánosságban a kormányzat ennyit kivesz, annak nem mi vagyunk az okai. Tessék mindig gondolkozni, tessék helyesen meg­alapozni az utat, hogy az a haszon, amit Magyar­ország összes bevételeiből ki lehet hozni, ne egyesek zsebébe, hanem az állam kasszájába vándoroljon. Ugyanez a helyzet ma is. A termés hála Istennek olyan, hogy min­den reménységünkön felül van. Hol marad az állam ennek összevásárlásával? Hol marad az állam, hogy ennek hasznát ő tegye el? Amikor az államhatalom ennyire téved és gazdálkodása ennyire helytelen, akkor én szavazzak meg adó­tételt a polgársággal szemben? (Ugy van! Élénk taps balfelöl.) Bocsánatot kérek, aki a háznál gazdasági politikát folytat, az legyen előrelátó és fogjon meg minden tételt, amelyből hasznot vehet. (Helyeslés balfelöl) A búza be­vásárlását az államhatalom gyönyörűen elvégez­heti és lebonyolíthatja, ahhoz nem kell túlságos nagy üzleti szellem. Minden városban megvan­nak a szövetkezetek, tessék a Jegyintézetnek oda kiosztani a bevásárlási eszközöket, tessék átadni a pénzt ott, ahol azt a termelő köz vet­lenül megkepja és tessék a kapzsiságot kirekesz­teni, akkor maga az állam fog nyerni rajta. Ha azokon a millió méter mázsákon, ami feles­lege ma hála Istennek van az országnak, az állam keres, tisztelettel hajlok meg a kormány előtt és tisztelettel támogatom minden olyan utján, amely az országnak egészséges talpra­állítására vezet. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja él.) De amikor világos dolog, hogy egyesek határozottan busás jövedelemre tesznek szert, az állam kasszája pedig üresen marad, és akkor ugy a pénzügy minister ur, mint a minister­elnök kénytelen külföldön vásárolni és az oko­zott kárt vagy az elmaradt jövedelmi forrásokat kölcsönnel reparálni, ezt a politikát én nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom