Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-170
16 A nemzetgyűlés 170. ülése 1928. évi augusztus 9-én, esüíivriöhön helyeslem és az ország számára egészségesnek nem tartom. (Taps bal felöl és a középen.) A kormányzópárt tagja vagyok és nagyon sajnálnám, ha a ministerelnök megbukna, de kötelességemnek tartom figyelmeztetni itt az ország szine előtt, hogy a háznál gazdának kell lenni és tudni kell gazdálkodni. (Ügy van! balfelöl.) Mert ha ugy gazdálkodnánk mi, kisgazdák, hogy a sarki zsidónak adnám oda a kulcsot, hogy az gazdálkodjék az én portámon, (Taps balfelöl.) vájjon két hét múlva nem kellene-e beadnom a kulcsot, mint ahogyan Magyarország földesurai is beadták, akik nem szerettek gazdálkodni a saját birtokukon, hanem átadták azt xíbrahám Izsáknak, aki azután sarkaiból kiforgatta őket. (Taps balfelöl.) így csinált a magyar kormányzat is, amikor a kereskedelemnek, a nagybankoknak adta át az összevásárlást,... Friedrich István ; Ugy van ! Azok a részvénydolgok! Csontos Imre : . . , amit még soha meg nem cáfoltak. Azok határozottan meggazdagodtak rajta és az államnak ezt a keserves helyzetét — magyarul mondva — gúnyosan nevetik, mi pedig itt vergődtünk e tenger bajban. Mindezek alapján egyenesen kijelentem, hogy azzal a közönséggel szemben, amelyet képviselni köteles vagyok, ezt a törvényjavaslatot sajnálatomra el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a képviselő ur a javaslat mellett iratkozott fel szólásra, és minthogy ellene beszélt, az utána következő képviselő ur jogát sértette. (Zaj.) Szólásra következik? (Felkiáltások bal felöl : Ilyen beszédet erről az oldalról kell elmondani !) Peidl Gyula: Kilép az egységespártbői? Csontos imre: Nem lépek én ki! Én itt vagyok a kisgazdapártban. Perlaki György jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Nánássy t. képviselőtársam a javaslathoz szólva azt mondta, hogy nem jó szolgálatot tesznek az országnak azok, akik ezen javaslatnak ellene szólnak és az adóellenes hangulatot fokozzák. Szószerint igy mondta. Továbbá azt mondta, hogy vannak itt a Házban olyanok, (Zaj. Elnök csenget.) akik a pénzügyminister ur személyét tisztelik, ellenben a javaslatait állandóan támadják. Magam is azok közé tartozom, akik a pénzügyminister ur személyét tisztelik, politikájával ellenben, amely tulajdonképen nem az ő politikája, hanem ennek a rendszernek a politikája, nemcsak hogy nem értek egyet, hanem azt az országra nézve károsnak és katasztrofálisnak tartom. Nem először mondom én ezt itt el. Valahányszor pénzügyi vonatkozású javaslat került ide, vagy ahányszor erre alkalmunk adódott, ezekről a padsorokról mindig rámutattunk azokra a hiányokra és hibákra, amelyek a mi pénzügyi gazdálkodásunkat, a mi pénzügyi programmunkat, amely alig is nevezhető programmnak, jellemzik. A tavalyi adőjavaslatok tárgyalásánál is bátor voltam mindezekre rámutatni és utalni arra, hogy az ország mai dezoiált gazdasági helyzetében mélyreható, átfogó, nem pénzügyi, vagy legalább is nem tisztán pénzügyi, henem gazdasági programmra van szükség, olyanra, amelynek alapja a munka, a termelés, uj értékek létrehozása. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kormány pénzügyi politikája nem gazdasági programmon alapszik, hanem tisztára fiskális és politikai szempontokon épült fel. Annakidején azt mondottam, hogy az adózás kötelezettsége az állammal szemben nem vitatható, természetes valami ; az államot fentartani szükséges. Csakhogy hozzátettem, hogy az állam fentartásához szükséges adónemeket, adórendszert olyan módon kell kiépíteni, amely a modern adózási elveknek megfelel, amely egyetlenegy szempontot ismer el, a teherbiró képességet, az ettől távolálló kérdéseket azonban távol kell tartani tőle. Azt mondottam annakidején, hogy teljesen uj adórendszert kell bevezetni, amelynek alapelvei a mai viszonyoknak megfelelően csak a következők lehetnek (olvassa) : »A fogyasztási és egyéb közvetett forgalmi adókat vissza kell fejleszteni és előtérbe kell helyezni az általános jövedelemadót. Az adóalapokat a legmesszebbmenőén ki kell használni a köz javára; tekintettel kell lenni a kisemberekre, a kisexisztenciákr cl GS R ki s jövedelmekre. Megfelelő adómentes létminimumokat kell megállapítani minden kereseti foglalkozásnál, munkásoknál, hivatalnokoknál, alkalmazottaknál, kisiparosoknál, kiskereskedőknél, kis- és törpebirtokosoknál, általában a kisexisztenciáknál. Ennek ellensúlyozására az állam jövedelme fokozása szempontjából erőteljes progressziót kell alkalmazni a nagyvagyonoknál és nagy jövedelmeknél, mindvégig emelkedő adókulccsal. A földbirtoknál és általában az ingatlanoknál, mint egyedül helyes és igazságos rendszert, a föld-, illetőleg a telekértékadót kell megvalósítani. A kettős megadóztatást, mint például ugyanazon jövedelemre jövedelmi- és keresetiadó kivetését, ki keli küszöbölni. Az egész adórendszert egységesíteni és egyszerűsíteni kell.« T. Nemzetgyűlés! Ezeket a szempontokat annakidején, amikor tavaly a négy adójavaslatot tárgyaltuk, a kormány és a kormánypárt teljesen figyelmen kívül hagyta és ment tovább azon az utón, amelyen elindult és amely — mint már látjuk és amint ez a javaslat is beismeri — az ország katasztrófájába torkollik bele. Ez a javaslat, amelyet most csak ugy incidentaliter idelöktek, egészen hasonló és egészen méltó azokhoz a pénzügyi alkotásokhoz, amelyekhez eddig szerencsénk volt. A pénzügyminister ur valorizálni kívánja azokat a jövedelem- és vagyonadókat, amelyeket
