Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

16 A nemzetgyűlés 170. ülése 1928. évi augusztus 9-én, esüíivriöhön helyeslem és az ország számára egészségesnek nem tartom. (Taps bal felöl és a középen.) A kormányzópárt tagja vagyok és nagyon sajnálnám, ha a ministerelnök megbukna, de kötelességemnek tartom figyelmeztetni itt az ország szine előtt, hogy a háznál gazdának kell lenni és tudni kell gazdálkodni. (Ügy van! bal­felöl.) Mert ha ugy gazdálkodnánk mi, kis­gazdák, hogy a sarki zsidónak adnám oda a kulcsot, hogy az gazdálkodjék az én portámon, (Taps balfelöl.) vájjon két hét múlva nem kellene-e beadnom a kulcsot, mint ahogyan Magyarország földesurai is beadták, akik nem szerettek gazdálkodni a saját birtokukon, hanem átadták azt xíbrahám Izsáknak, aki azután sarkaiból kiforgatta őket. (Taps balfelöl.) így csinált a magyar kormányzat is, amikor a kereskedelemnek, a nagybankoknak adta át az összevásárlást,... Friedrich István ; Ugy van ! Azok a részvény­dolgok! Csontos Imre : . . , amit még soha meg nem cáfoltak. Azok határozottan meggazdagodtak rajta és az államnak ezt a keserves helyzetét — magyarul mondva — gúnyosan nevetik, mi pedig itt vergődtünk e tenger bajban. Mindezek alapján egyenesen kijelentem, hogy azzal a közönséggel szemben, amelyet kép­viselni köteles vagyok, ezt a törvényjavaslatot sajnálatomra el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a képviselő ur a javaslat mellett iratko­zott fel szólásra, és minthogy ellene beszélt, az utána következő képviselő ur jogát sértette. (Zaj.) Szólásra következik? (Felkiáltások bal felöl : Ilyen beszédet erről az oldalról kell elmondani !) Peidl Gyula: Kilép az egységespártbői? Csontos imre: Nem lépek én ki! Én itt vagyok a kisgazdapártban. Perlaki György jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Nánássy t. képviselőtársam a javaslathoz szólva azt mondta, hogy nem jó szolgálatot tesznek az országnak azok, akik ezen javaslatnak ellene szólnak és az adóellenes hangulatot fokozzák. Szószerint igy mondta. Továbbá azt mondta, hogy vannak itt a Házban olyanok, (Zaj. Elnök csenget.) akik a pénzügyminister ur személyét tisztelik, ellenben a javaslatait állandóan tá­madják. Magam is azok közé tartozom, akik a pénz­ügyminister ur személyét tisztelik, politikájával ellenben, amely tulajdonképen nem az ő politi­kája, hanem ennek a rendszernek a politikája, nemcsak hogy nem értek egyet, hanem azt az országra nézve károsnak és katasztrofálisnak tartom. Nem először mondom én ezt itt el. Vala­hányszor pénzügyi vonatkozású javaslat került ide, vagy ahányszor erre alkalmunk adódott, ezekről a padsorokról mindig rámutattunk azokra a hiányokra és hibákra, amelyek a mi pénzügyi gazdálkodásunkat, a mi pénzügyi programmun­kat, amely alig is nevezhető programmnak, jel­lemzik. A tavalyi adőjavaslatok tárgyalásánál is bátor voltam mindezekre rámutatni és utalni arra, hogy az ország mai dezoiált gazdasági helyzetében mélyreható, átfogó, nem pénzügyi, vagy legalább is nem tisztán pénzügyi, henem gazdasági programmra van szükség, olyanra, amelynek alapja a munka, a termelés, uj értékek létrehozása. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kormány pénzügyi politikája nem gazdasági programmon alapszik, hanem tisztára fiskális és politikai szempontokon épült fel. Annakidején azt mondottam, hogy az adó­zás kötelezettsége az állammal szemben nem vitatható, természetes valami ; az államot fen­tartani szükséges. Csakhogy hozzátettem, hogy az állam fentartásához szükséges adónemeket, adó­rendszert olyan módon kell kiépíteni, amely a modern adózási elveknek megfelel, amely egyet­lenegy szempontot ismer el, a teherbiró képes­séget, az ettől távolálló kérdéseket azonban távol kell tartani tőle. Azt mondottam annakidején, hogy teljesen uj adórendszert kell bevezetni, amelynek alapelvei a mai viszonyoknak megfe­lelően csak a következők lehetnek (olvassa) : »A fogyasztási és egyéb közvetett forgalmi adó­kat vissza kell fejleszteni és előtérbe kell he­lyezni az általános jövedelemadót. Az adóala­pokat a legmesszebbmenőén ki kell használni a köz javára; tekintettel kell lenni a kisem­berekre, a kisexisztenciákr cl GS R ki s jövedel­mekre. Megfelelő adómentes létminimumokat kell megállapítani minden kereseti foglalkozás­nál, munkásoknál, hivatalnokoknál, alkalmazot­taknál, kisiparosoknál, kiskereskedőknél, kis- és törpebirtokosoknál, általában a kisexisztenciáknál. Ennek ellensúlyozására az állam jövedelme foko­zása szempontjából erőteljes progressziót kell al­kalmazni a nagyvagyonoknál és nagy jövedelmek­nél, mindvégig emelkedő adókulccsal. A földbirtok­nál és általában az ingatlanoknál, mint egyedül helyes és igazságos rendszert, a föld-, illetőleg a telekértékadót kell megvalósítani. A kettős meg­adóztatást, mint például ugyanazon jövedelemre jövedelmi- és keresetiadó kivetését, ki keli kü­szöbölni. Az egész adórendszert egységesíteni és egyszerűsíteni kell.« T. Nemzetgyűlés! Ezeket a szempontokat annakidején, amikor tavaly a négy adójavasla­tot tárgyaltuk, a kormány és a kormánypárt teljesen figyelmen kívül hagyta és ment tovább azon az utón, amelyen elindult és amely — mint már látjuk és amint ez a javaslat is be­ismeri — az ország katasztrófájába torkollik bele. Ez a javaslat, amelyet most csak ugy incidentaliter idelöktek, egészen hasonló és egé­szen méltó azokhoz a pénzügyi alkotásokhoz, amelyekhez eddig szerencsénk volt. A pénzügyminister ur valorizálni kívánja azokat a jövedelem- és vagyonadókat, amelyeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom