Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-177
A nemzetgyűlés 177. ülése 1923. évi augusztus hó 28-án, hedden. 219 jó nekem ? Ha a magyar nép ennek dacára vagyonilag, gazdaságilag mégis ott áll, akol áll, ezt meggyőződésem szerint kizárólag csak az áldott magyar talaj kimeríthetetlen őserej ének köszönhetjük. De ne feledjük, hogy 1913-ban egy statisztikai kimutatás szerint Magyarországon körülbelül 15.000 kisbirtok került dobra és eljöhet az az idő — esetleg nagyon hamar — amikor az orosz búza áttöri az európai sorompókat, amikor a régi gazdasági relációk helyreállnak ; eljöhet az az idő, amikor a kizsarolt, kiélt magyar barázdák kezdik megtagadni a szolgáltatást. A magyar népet erre a fordulatra elő kell készíteni, (Ugy van!), nem lehet, hogy ezt a borzalmas történelmi fordulatot a magyar nép készületlenül várja be. Mert ha népünket Európa gazdasági iramával szemben már most versenyképessé nem neveljük, akkor jóéjszakát mondhatunk kulturfölényünknek, NagyMagyarországnak és mindennek, mert akkor valóban egy szegény életképtelen paraszt kis országgá fog nyomorodni a mi büszke hazánk, ez az Isten kalapjára tűzött bokréta. Különös, hogy amig az ipari foglalkozásokat tanoncidő kitöltéséhez kötik ; a soffőrt fel nem engedik az autóra megfelelő vizsga nélkül, sőt még az utolsó erdőkerülőtől, csősztől is szakvizsgát követelnek — addig a mindannyiunk létalapját képsző földre minden néven nevezendő előtanulmány nélkül rászabadítják az embereket részben azért, mert azt tartjuk, hogy akinek az Isten földet adott, annak észt is adott a megmiveléséhez, (Felkiáltások balfelől : Nem mindig igy van I) másodszor pedig a gazdálkodást a köztudat szerint olyan egyszerű, olyan közönséges, magától értetődő, magamagát magyarázó gyakorlati foglalkozásnak tekintik, amelyet egyszerűen el lehet lesni és amelynek tudományát a magyar ember a bölcsőből hozta magával. Ezt a végzetes balvéleményt gyökerestől ki kell irtani a magyar köztudatból. A földmivelésnek tana, a gazdálkodásnak tudománya, az agronómia, nehéz, bonyodalmas, de kiforrott gyönyörű tudomány, amelynek alapismereteibe be kell vezetni a magyar gazdát, a magyar földmi vest és a gyermekeit, mielőtt a barázdák szent rögére engedjük őket. (Ugy van I jobbfelől.JDz hát hogy ismerjék meg azokat az alapismereteket ? Talán azokból a népies füzetekből, amelyeket időnkint a földmivel ésugyi ministerium bocsát közre és terjeszt a nép között ? A könyvből tanulni még az intelligens embernek is nehéz, hát még a nép pallérozatlan gyermekeinek ! Vagy azokból az előadásokból, tanfolyamokból,előadássorozatokból, amelyeket vándortanítók téli esték csendes óráiban a falvakban tartanak, amelyek azonban nem valók másra, mint legfeljebb az érdeklődés felkeltésére, az is csak ama 70—80 ember számára, akik nem restéinek felballagni egy-egy ilyen előadás meghallgatására. Ujabban hivatalos hiradás szerint a kultuszminister ur dánrendszerü népfőiskolák megalakítását tervezi. Gfvönyörü és bátor gondolat ez ? én szivből üdvözlöm érte a kultuszminister urat, azonban nem hallgathatok el két megjegyzést. Egyik az, hogy a népiskolák, elemi iskolák és e között a népfőiskola között észrevehetően valami ür, valamely hiátus tátong, amelyet valami átmeneti, valami középfokú gazdasági intézménnyel feltétlenül át kell majd hidalnunk. A másik pedig az, hogy amennyire én ennek a népfőiskolának tanítási tervezetét ismerem, itt már megint fölébe fognak kerekedni a humaniórák a gyakorlati gazdasági tárgyaknak. Már pedig egy gazdának, a magyar gazda gyermekének a leggyakorlatiasabb oktatásra van szüksége. Azt kell tudnia, hogy miért permetezi a szőlőt, miért csávázza a búzát, mi re való a tarlóbuktatás, a mélyszántás, a talaj tömörítés, a trágyázás, mik a nemesitett magvaknak, a helyes vetésforgónak, a gazdasági gépeknek előnyei. Tudnia kell, hogy miben áll a must erjedése, ismernie kell a talaj geológiai összetételét, tudnia kell, hogy egyes kultúrnövények milyen tápanyagokat vonnak el a talajból, hogy megtudja a műtrágyázás használatának értelmét. Tudnia kell, mondjuk, az egyes takarmányfajtáknak és a tej zsiradéktartalmának egymáshoz való viszonyát. Az állattenyésztés terén meg kell őt ismertetnünk a legkülönbözőbb állatfajokkal, meg kel vele szerettetni a legjobbat, a legnemesebbet, rá kell szoktatnunk a törzskönyvezésre, hogy később majd tenyészállatai vértisztaságának védelmére ő is kontroll ve reinokat alakítson, mint a porosz és dán gazdák. (Helyeslés.) Szóval, ezen a téren én csak a lehető legteljesebb gyakorlatiasságot látom egyedül célravezetőnek. En mint pedagógus is vallom, felemelt fővel hirdetem, hogy ezeknek a gazdasági tudományoknak megvan a gyermekek agyműködése számára is az a nevelő és képző hatása, mint megvan a szellemi tudományoknak, mondjuk, a latin grammatikának. Másodszor pedig a mi népünknek, ismerve annak maradi természetét, igenis minél előbb gyakorlati eredményekre van szüksége, hogy kedvet kapjon a továbbhaladásra, a továbbfejlődésre. Ennek látnia kell azt a dupla terméshozamot, hogy azután a kézzelfogható, a zsebrevágható haszonnak alapján tudja majd értékelni a gazdasági szaktudás előnyeit. (Igaz ! Ugy van !) Fejtegetéseim gyakorlati konzekvenciája tehát az, hogy a kultusztárca keretén belül mi a létszámot ne csökkentsük, hanem ki merem mondani a szót, erőnk megfeszítésével is szaporítsuk, szapo*" ritsuk a gazdasági tanítók százaival, sőt később fokozatosan ezreivel. (Helyeslés.) Igenis át kell szerveznünk máról-holnapra egész népoktatási rendszerünket, ki kell építenünk még külön kulturadó bevezetése árán is a magyar népiskolának, a mai elemi iskolának egy magasabb, egy kiegészítő gazdasági tagozatát, amely arra lenne hivatva, hogy a jövő gazdáját nevelje. (Helyeslés.) Tehát én itt nem olyan földmivesiskolákra gondolok, mint amilyenek ma is működnek az országban, és amelyek legfeljebb csak botos ispánokat nevelnek népünkből, és amelyet a helvi kisgazdatársadalom.
