Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-176
208 A nemzetgyűlés 176. ülése 1923. évi augusztus hó 27-én, hétfőn. amelyet ideig-óráig használó orvosszerrel gyógyítani nem lehet. Ez a kérdés végleges és gyökeres megoldást igényel, ez államveszély, amely árnyékként kiséri végig gazdasági és állami életünket egyaránt. A létszámcsökkentést meg kellett volna oldani már régebben, körülbelül három esztendővel ezelőtt. Ez idő alatt az a veszedelem, amely a tisztviselői felesleggel együtt jár, a súlyos terhek is csak folytonosan emelkedtek. Meg kellett volna oldani a kérdést nemzeti és keresztényi szempontból egyaránt és nagyon csodálkozom azon a rendszeren, amely ezeket a jelszavakat tűzte ki zászlajára, hogy ezt a kérdést eddig elhúzta. Ha kezembe veszem a javaslatot, kérdést kell intéznem ahhoz a három minister úrhoz, akik meggyőződésem szerint a legteljesebb felületességgel hozták, a kérdést a nemzetgyűlés elé, hol van .önökben a keresztény és az emberi érzés? Önök, t. minister urak, nem akarnak mást, mint ideig-óráig lerázni ezt á nyűgöt az állam nyakáról. A javaslat, amely csupán tákolmány, anélkül, hogy a kérdés mélyére nyúlna, alkalmas arra, hogy a szellemi proletárok nagy tömegét teremtse meg, amiből ujabb és ujabb államveszedelem származik. A megoldás nemcsak a közszolgálat és nemcsak a pénzügyi szempont érdeke. Én elismerem ezek fontosságát, elsősorban és feltétlenül a pénzügyi szempontét. G sonka Magyarországnak ennyi tisztviselőt megtartani nem lehet, de a közszolgálat érdekeinek hangsúlyozását ily nagyszámú tisztviselői többlet mellett, ahol az alkalmas tisztviselőkben válogatni lehet, igen hamis útnak tartom. Fontosabb itt a nemzeti szempont. Annak a középosztálynak egy része, amelyre önök annyit épitenek, a javaslat folytán feltétlenül anyagi válságba sodródik, mert aki tisztviselői létszámcsökkentést csinál, annak elsősorban becsületbeli kötelessége gondoskodni a felesleges tisztviselők elhelyezéséről. Feltétlenül és mindenekfelett fontos az emberiesség szempontja. Ha azt mondjuk, hogy nem büntetésből küldjük el a tisztviselők egy részét, hanem államveszély, állami végszükség miatt, akkor elsősorban azokat kell elküldeni, akik más pályán megfelelően boldogulni tudnak, tehát a leggyengébb réteget kell elsősorban megtartani- Akiket ezek a szempontok áthatnak, azok nem fogják ezt a kérdést avatatlan kézzel kezelni, nem fogják a nyomorgók tömegeit teremteni, nem fognak fegyelmi eljárás nélkül való elbocsátást eszközölni, mert tudják, hogy családokról és jövő generációról van szó, akiktől a kenyeret és a megélhetés feltételeit még a közszolgálati érdek koturnusába öltöztetve sem szabad elvonni. Aki a köztisztviselői kérdést az általam Emiltett négy szempont figyelembevételével gyökeresen meg akarja oldani, annak tudnia kell, hogy a kérdésnek ábécéje van, melyben az utolsó betű a létszámcsökkentés, maga az elbocsátás. így régen meg kellett volna csinálni és most kellene ezzel a javaslattal kapcsolatba hozni — sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt ennek indokolásába nem mehetek bele — a szolgálati pragmatikát, amely az Ígéretek terén már jubilál. (Ügy van! balfelöl.) Gondoskodni kell a tisztviselők emberséges elhelyezéséről, elsősorban és főképen az elbocsátottak más pályán való elhelyezéséről. Ma, a nagy háború után, amelyet ez a generáció, elsősorban a tisztviselők és tisztviselőcsaládok szenvedtek végig, az emberiesség és nemzeti szempont, melyről beszéltem, meg a közszolgálat és még a takarékosság szempontjának is felette áll, megköveteli a minister uraktól, hogy meggondolatlan létszámcsökkentést ne csináljanak. Méltóztassék elhinni, a meggondolatlan létszámcsökkentés sokkal nagyobb állami veszedelmet jelent, mint a mostani helyzet. Az sem lehet, hogy azt a nemzeti szerencsétlenséget csupán egy társadalmi réteg szenvedje meg. Emiatt én ezt a törvényjavaslatot embertelennek tartom, mert könnyen bocsát el, semmiféle módot nem ad arra, hogy az alkalmazott védekezhessék is, a minister urak diszkrecionális jogkörébe van utalva az elbocsátás joga, ministeriális klikkek és hivatali klikkek dönthetik el, kiket bocsátanak el. E javaslat mellett könnyen veszti el a fizetését a tisztviselő, a javaslat könynyelmü helyzetet teremt, könnyen ad végkielégítést nyugdíjra jogosultaknak. Ez azt jelenti, hogy az a szegény tisztviselő, akit elbocsátanak, spekulál majd a korona romlására börzézik, míg a kapott pénz tart. Amikor pedig a pénz elfogyott, ott lesz a szellemi proletárok nagy tömege, amelyeken az államnak segítenie kell. Olyan becsületes létszámcsökkentést lehet csak csinálni, amely véglegesen oly módon oldja meg a kérdést, oly képen hogy először megteremti a tisztviselők uj elhelyezkedésének előfeltételeit. A földbirtokreformnál már abban a betegségben szenvedünk, hogy csináltunk földbirtokreformot, mielőtt a hitel kérdését megoldottuk volna. Ugyanez a helyzet fog előállani a tisztviselői kérdésnél, mert elbocsátunk anélkül, hogy előbb az elhelyezés kérdését megoldottuk volna. Csak nem gondolják a nemzetgyűlés t. tagjai, hogy az, amit itt a minister urak nem is önszántukból, hanem a bizottsági tárgyalás eredménye alapján a 23. §-ba felvettek arról a bizonyos állásközvetítő irodáról, komoly segítség legyen ? Hiszen ez olyan iroda, amelynek egyáltalán semmi hatásköre nincs ; csak új létszámszaporítás, mely eredményeket produkálni nem tud. A tisztviselők ugyanis hátrányosabb helyzetben vannak, mint a munkások és a cselédek, mert őutánuk nem kapkodnak. Ilyen közvetítőirodát tehát minden hatáskör nélkül létesíteni és ezzel az elhelyezés kérdését megoldottnak tartani : én ezt a magam részéről nem helyeslem. ]\Iert vegyük csak figyelembe azt 3 hogy ezek a tisztviselők a vállalkozásoknak.
