Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-176

A nemzetgyűlés 176. illése 1923. megegyezés, hogy a kezelési illetékek átmeneti állomáson 75 százalék, rendeltetési, vagy a feladó és leadó állomásokon pedig 50 százalék erejéig rövidithetők. Ily módon tehát a magyar érdekek a nemzetközi relációban tényleg bizonyos tekintetben érvényesülni fognak. Ezenkívül kiegészítő része ennek a megegyezésnek egy külön egyezmény is, amelyet ugyancsak március 29-én kötöttek meg Rómában az egyes államok kiküldöttei. Ez az egyezmény részletesen szabályozza a közlekedési és átmeneti kérdéseket Öt részben, szabályozza az átmeneti szállítmányoknak elvi szabadságát, a vámkezelést, vonatforgalmat, a közös pályaudvaroknak mikénti használatát, a közös szol' gálatot, végül pedig a szállítmányozás- és a díjszabás-szolgálat alapelveit. Kétségtelen, hogy Magyarország mai pénzügyi helyzetében súlyos terhet jelent a 3,000.000, illetőleg a 3,300.000 aranyfrankot kitevő évi hozzájárulás, de nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a déli vasúti engedélyokmány alapján, ha a déli vasúti vonalakat a háború előtt megváltottuk volna, az esetben legalább hét és fél milliót kitevő évi járadék fizetésére köteleztettünk volna. E tekintetben a pénzügyministerium igen alapos és kimerítő számításokat végzett különböző alapon és ezek azt eredményezték, hogy ha az 1907—1913. évi eredmények alapján állapítottuk volna meg az egész déli vasúti komplexum megváltási járadékát, akkor ez kereken 55 milliót tett volna ki, amelyekből a magyar vonalakra 9 és fél millió esett volna. Ezt véve alapul, a megmaradt 563 kilométer alapján kereken 7'4 millió megváltási járadék esett volna Magyarországra. Ezzel szemben tehát a megegyezésben preliminált 3,000.000, illetőleg 3,300.000 aranyfrank-járadék kétségtelenül lényegesen kisebb összeg, mint amennyi a megváltás esetében Magyarországot terhelte volna. Ezek után — azt hiszem — felesleges lenne ezt a*törvényjavaslatot, illetőleg a megegyezést tovább részletesen ismertetnem. Csupán még a törvényjavaslat 3. §-ára vagyok bátor utalni, amelyben felhatalmazás foglaltatik a magyar kormány részére, hogy az esetben, ha Olaszország, illetőleg Jugoszlávia járadókátalány fizetését határozná el, a magyar kormány is járadékátalányt fizessen. A megegyezés 29. §-a ugyanis lehetővé teszi az érdekelt államoknak azt, hogy az esetben, ha az illető állam nem akarja a mindenkori bruttó bevétel 22'5 százalékát fizetni bér címén, amely a vasutforgalom növekedése esetén Magyarországot illetőleg közel öt millió lehetne, akkor jogában áll az érdekelt államoknak már most, a megegyezés ratifikálásával egyidejűleg fix járadékátalány fizetését elhatározni, amely ugyanolyan kulcs alapján történik, mint ahogyan az alapmegegyezésben történt, vagyis Magyarországra vonatkozólag 16'5°/O-QS kulcs arányában. évi augusztus hó 27-én, hétfőn. 2öi Ez Magyarországra nézve 3,425.000 aranyfrank, illetőleg itt is sikerült az olasz kormánynál azt a kedvezményt elérnünk, hogy mindaddig, mig a magyarországi vonalak bruttó bevétele nem fogja a három millió aranyfrankot elérni, az olasz állam hajlandó ezen járadékátalányból háromszázezer aranyfrankot vállalni, tehát a járadékátalány összege Magyarországra nézve tulaj donképen csak 3,125.000 aranyfrankot tesz ki. Tekintettel arra, hogy ez nagyon kedvező feltétel, a törvényjavaslat 3. §-ában az a rendelkezés foglaltatik, hogy mi történjék az esetben, ha az olasz kormány él ezzel a jogával, mert a megegyezés megállapítja, hogy mely országok milyen sorrendben élhetnek az évi járadékátalány fizetésének megváltási jogával. Elsősorban a jugoszláv kormánynak kell nyilatkoznia, másodsorban az olasz kormánynak, harmadsorban a magyar kormánynak. Minthogy pedig ezen kinyilatkoztatásnak a ratifikálással egyidejűleg kell megtörténnie, azért kellett a törvényjavaslatba ezt a rendelkezést felvenni. Ezek alapján kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot minden vita nélkül ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Barthos Andor képviselő ur kivan szólni. Barthos Andor": T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur kimerítően ismertette a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, ugy hogy ahhoz igen sok hozzátenni val óm nem. lehet, mindazonáltal méltóztassanak megengedni, hogy három szempontból világítsam meg a becikkelyezendő egyezményt ; az első a megváltási jog, a második a háramlási jog, a harmadik a díjszabási jog szempontja. Mint méltóztatnak tudni, megváltási és háramlási jog között lényeges különbség van, nem ugyan a jog eredetére nézve, mert mind a kettő az állami felségjogból ered. A szakirodalomban csak arra nézve volt vita, vájjon van-e külön vasúti felségjog, vagy sem, de minden szakíró a vasúti vagy általában az állami felségjogból deriválja az államnak ugy megváltási mint háramlási jogát. Több tekintetben lényeges különbség mutatkozik azonban a két jog között. A háramlási jog az engedélyidő letelte után érvényesíthető az engedélyessel szemben. Bocsánatot kérek, a t. előadó ur ismételten az »engedményes« szót használta nem helyesen, mert a cesszió engedmény, a koncesszió pedig engedély. Tehát az engedélyessel szemben az állam érvényesítheti a maga felségjogát, amely már akkor érvényesülni kezd, amikor megszületik ; a vasutvállalati jog, melynek sajátsága, hogy edifikáció utján nem örök tulajdonjog keletkezik, hanem az engedély időtartamának leteltével a közérdekű vasút és annak tartozékai ingyen, tehermentesen és használható állapotban az állam tulajdonába jutnak, mint uratlanná vált vagyon. A megváltás nem ingyenes, mint a háramlás. Háramlási jogon tehermentesen jut az állam