Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-176
202 A nemzetgyűlés 176. ülése 1923. tulajdonába a közforgalom céljait szolgáló vasút, holott a megváltás alapján annak terheivel a megváltási ár ellenében. A második cikkely szerint az érdekelt államok egyike sem. gyakorolhatja a megváltási jogot a jelen megegyezés érvényességének tartama alatt. Megint ez a szerencsétlen kifejezés »érvényességének tartama alatt«, mely nem szabatos, a helyes ez : »hatályosságának tartama alatt«. A harmadik cikkben említést tesz a szerződés arról, hogy az engedélyokiratokban megállapított háramlás alkalmával az államok a területükön fekvő hálózatokat abban az állapotban veszik át, amilyenben azok akkor találtatni fognak, anélkül, hogy e címen a társasággal szemben bármilyen igényt támaszthatnának. A es. kir. szabadalmazott déli vaspálya társaság közös vasút, mert Ausztria és a magyar állam területén létezett. A közös vasutak tekintetében annak idején ideiglenes egyezményt állapitott meg a két érdekelt állam kormánya. Az egyezmény megkötésében annak idején Hieronymi Károly még mint osztálytanácsos vett részt. Az egyezmény 6. cikke a közös vasutak háramlási jogára nézve olyan rendelkezést tartalmazott, hogy az összes ingatlanok a territorialitás elve szerint az illető államra szállnak, az ingóvagyon hovaszállása ellenben attól függ, vájjon a leltár szerinti elkülönités megtörtént-e vagy sem. Ha a leltár szerint megtörtént az elkülönités, akkor természetesen az illető államot illetik az ingó dolgok, ha nem történt meg a leltár szerint az elkülönités, akkor az az utolsó öt évi nyersjövedelem arányában osztandó ki. Ez az ideiglenes egyezmény kifejezetten nem helyeztetett hatályon kivül, azt hiszem azonban, hogy ebből semmi káros következtetés nem vonható le. Ami az u. n. cs. és kir. szab. déli vaspályatársaság elnevezést illeti, ez már eredetileg szerencsétlen volt, hiszen a szabadalom az patens, a vasút pedig nem patens, hanem privilégium alatt áll. Ilyen kifej ezésbeli zavarral állandóan küzdünk a vasúti jog terén, ahol — nem akarok dicsekedni —- tisztult fogalmakat tulaj donképen csak azokon a tanszékeken tudtam kiküzdeni, melyeket a közlekedési tanfolyamon és a műegyetemen töltöttem be. (Éljenzés a jobboldalon.) 1865 január 1-től kezdődőleg állapitották meg az engedélyokiratban az engedély időtartamát, tehát ha időközben nem történt volna meg, az 1859-ik évi november 10-iki békekötés és az 1866 október 3-iki békekötés, ez lett volna irányadó. Ámde az április 13-án kelt szerződés 13. cikke módosítást tartalmaz, mely módosítás szerint az engedélynek tartama a déli vaspályatársaságnak engedélyezett összes vaspályákra nézve 1870. évi január 1-től számítandó 99 évre állapittatik meg. Hátra volna még a kérdés megbirálása a díjszabási jog szempontjából. A t. előadó ur már röviden és tömören rámutatott és helyesen mutatott rá az itt felmerülő fontos kérdésekre, de annál fontosabb ennek a kérdésnek a megvizsgálása, mert hiszen Európa egyik legnagyobb fuvarozási évi augusztus hó 27-én, hétfőn. vállalatával állunk szemben. Itt egyfelül az állami felségjogot kellett összeegyeztetni a nemzetközi forgalom érdekeinek lehető megóvásával. Ha azt nézzük, amit az előadó ur is említeni méltóztatott, hogy megóvtuk-e a rendelkezés jogát a helyi forgalmunk tekintetében, a vizsgálatnak arra is kell kiterjednie, vájjon majorizálva leszünk-e a nemzetközi forgalom tekintetében, igen vagy nem ? Itt tehát külön kell választani a helyi díjszabály kérdését a nemzetközi díjtételek kérdésétől. A helyi díjszabás tekintetében azt látjuk, hogy megvan a lehetőség arra, hogy az állam saját hatáskörében, tehát minden idegen beavatkozás nélkül állapithassa meg a díjtételeket. Ami a másik vonatkozást illeti, t.i. hogy közvetlen díjszabások létesíttessenek, ennek két módja van, vagy az, hogy összeadjuk a helyi díjtételeket és ebben az a megnyugtatás van, hogy ilyen összegezés mellett egyáltalában nem lehet ellenkezés, viszont ha a nemzetközi forgalmat érintő egyéb megállapodásról van szó, melyet a t. előadó urnák részletezni méltóztatott, akkor nem leszünk majorizálhatók, mert az egyezmény a nemzetközi forgalmat érintő, tehát mindazokban az ügyekben, melyeket az előadó ur felsorolt, az összes érdekelt államok képviselőinek egyhangú szavazatát kívánja meg* 4 Ha még meggondoljuk, hogy a közvetlen díjtételek mindenesetre igen fontosak lesznek, nemcsak az, amelyet az előadó ur nagyon helyesen kiemelt, hogy van egy megegyezés, mely az átmenetet lehetővé teszi, akkor azt hiszem nyugodtak lehetünk abban a tekintetben, hogy az adott körülmények között a szerződés az általam kiemelt három szempontból elfogadható. A t, előadó ur a szerződés pénzügyi hatásait és vonatkozásait annyira kimerítette, hogy ahhoz a magam részéről semmi hozzátenni valóm nincs. Ezeknek előadása után kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni? Senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tarvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a cím. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a címet felolvasni. BartOS János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—5. §-ait, amelyek észrevétel nélkül, egyhangúlag elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok javaslatot tenni. % Következik a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadó urnák a szót megadnám,