Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-175
A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. Dénes István : A nagybirtokosok megszólaltak ! Kiss Menyhért : Ez a kérdés — hiába mondja Szomjas képviselő ur,hogy »le a zsidókkal!« — nem olyan humorosan elintézhető kérdés. Nehogy azt higyje az igen t. képviselő ur, hogy az ország közvéleményében nincs az a felfogás elterjedve, hogy a nemzetgyűlés és a Pénzügyi Tanács és a bankok között szálak vannak, amelyeket el kellene szakítani . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Micsoda gyanúsítás ?) Kállay Tibor pénzügyminíster : Micsoda szálak vannak? Mondja meg! B. Podmaniczky Endre : Már megint gyanúsít ! (Felkiáltások a jobboldalon : Lloydrészvény ! Est-részvény 1) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Farkas István: A szálakat halljuk! Dénes István: Halljuk a szálakat! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem Dénes István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Ksss Menyhért: Az országnak az a benyomása, hogy azért védelmezi a pénzügyi kormányzat a bankokat, ezt az utolsó bankmentő törvényjavaslatot is azért terjeszti a nemzetgyűlés elé, mert a bankokat támogatja, pártolja és a bankok érdekei sokkal fontosabbak előtte, mint az ország nyomorgó és lakásnélküli népének érdekei. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Berki Gyula : Demagógia az egész ! Kiss Menyhért : A közvélemény erejével él ma ez a tudat az emberek százezreiben és ha választás elé fognak menni a t. képviselő urak... (Nagy zaj jobb felöl.) Berki Gyula : Oda fogunk menni és ki fogjuk fejezni Lloyd-rószvényeinket! Kiss Menyhért : , . . akkor majd rájönnek arra, hogy az ország népe tisztában van azzal, ami az országban és az országos politikában történik, hogy helyteleníti azt a politikát, amely itt hivatalosan érvényesült és ennek majd a konzekvenciáját is le fogja vonni. Én nyugodt lelkiismerettel állok a választás elé, mert ezt a javaslatot nem szavaztam meg. (Zaj jobb felöl.) Berki Gyula: Budapestről Szegedig elsőn, Szegedtől Kiszomborig harmadikon ! így utazik a nép jelöltje. Bessenyey Zenó: Mi lesz belőled, ha nem leszel képviselő ? Kiss Menyhért : Százszor inkább leszek, mint a t. képviselő ur, (Ellentmondások jobbfelöl.) mert nem szavazom meg ezt a javaslatot és ilyen törvényjavaslatokat nem is leszek hajlandó megszavazni. Minthogy a törvényjavaslat sem a milliók kívánságát nem elégíti ki, hanem kizárólag és tisztán a budapesti nagytőkések és nagybankok luxuslakás-igényeit van hivatva kielégíteni, (Félkiáltások: Lloyd-Bank!) azt még a tárgyalás alapjául sem vagyok hajlandó elfogadni. (Helyeslés a balközépen.) évi augusztus hó 24-én, pénteken, 171 Elnök: Szólásra ki következik? Petrovits György jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök : Minthogy senki szólásra feljegyezve nincs, kérdezem, kiván-e még valaki a javaslathoz szólani ? (Nem !) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügy minister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a szóbanforgó törvényjavaslatról csak pár szót szóíjak, tekintettel arra, hogy a javaslat tárgya tulajdonkópen a népjóléti minister ur ügykörébe tartozik és ennélfogva a t. népjóléti minister ur lesz az, aki részletesen előadja s kifejti azokat az okokat, melyek a kormányzatot arra indították, hogy ilyen kedvezményekkel segítse elő az építkezések ügyét. (Halljuk!) Leszegezni kívánom, hogy én nem vagyok barátja semmiféle kedvezményeknek az adóztatás terén és nem szívesen szoktam előállani olyan javaslatokkal, amelyek akár az adó terén kedvezményeket, akár pedig az állami kiadások terén nagyobb áldozatokat involválnak. Ha mégis belementem ebbe a javaslatba és ha mégis ennek elfogadása mellett emelek most szót, ez onnan ered, hogy a népjóléti minister ur programijának megvalósításához és az egész lakáskérdés rendezéséhez elengedhetetlennek mutatkozott az, hogy bekapcsoljuk a privát tőkét is az építkezésekbe és hogy azon állami építkezések mellett, amelyeket folytatunk, még pedig régebbi idő óta — három, építési programmot állítottunk fel, kettőt már nagyobb részben le is bonyolítottunk — mondom, az állami építkezések mellett a privát tőke is építkezzék, hogy végre valahára a lakáskérdés megoldassék és, mint az egyik t. képviselő ur tegnap mondotta, a lakáshivatal ennek kapcsán végre közkívánatra megszüntethető legyen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ennek a célnak megvalósítása érdekében a t. népjóléti minister ur eredetileg olyan törvényjavaslatot kivánt előterjeszteni, amelyben köteleztük volna a vállalatokat, hogy a lakásépítkezés ügyét előbbre vigyék. Célszerűbbnek mutatkozott azonban ezt a kérdést békésen, a vállalatokkal való megegyezés utján elrendezni. Ezért folytattunk és folytatott a t. népjóléti minister ur hosszabb időn át tárgyalásokat a különböző vállalatokkal, amelyek az építkezésre kényszeritendők lettek volna abban az esetben, ha az a másik törvényjavaslat emelkedik törvényerőre. Ez az ügy genezise és kiindulópontja, A tárgyalások során állapíttatott meg az, hogy micsoda kedvezmények és előfeltételek szükségesek ahhoz, hogy a kérdést megfelelően rendezni, a lakásépítkezések ügyét biztosítani lehessen. A hosszú tárgyalások eredménye az a javaslat, amely a Ház előtt fekszik, amely különböző adóügyi kedvezményeket biztosit az építkezés céljaira, azonban túlnyomó részben olyanokat, 25*