Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-175

172 A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. amelyek tulajdonképen csak akkor érvényesülnek, lia a házak már fel vannak épitve, mert nem lehetett volna adóról és adószedésről szó, ha ez az akció meg nem valósul, ha a házak fel nem épülnek. Jórészben — nem mondom, hogy egészben, de jórészben — olyan adóelengedésekről van tehát szó, amely adók nem is mutatkozhatnának, nem is keletkezhetnének, ha ez a lakásépitkezési akció meg nem valósul. A törvényjavaslat ellen felszólalt képviselő urak közül többen kifogás tárgyává tették a hitelek kérdését és általában az egész hitelügyi politikát, amelyet a kormány folytat. Mindenekelőtt leszegezni kívánom, hogy itt nem jegyintézeti hitelek igénybevételéről van szó. A jegyintézet építkezések céljaira hiteleket nem engedélyezhet, ez az ő feladatkörén kivül esik. Ha tehát a bizottsági jelentésben tévesen mégis jegyintézeti hitelekről tétetik említés, ugy ez nem teljesen felel meg a tényeknek, mert itt nem lehet jegyintézeti hitelekről szó, hanem olyanokról, amelyeket az állam fog a Pénzintézeti Központ segítségével engedélyezni. Ennélfogva az egyes felszólalásokhoz fűzött mindaz a kombináció, amely a jegyintézet által nyújtandó hitellel kapcsolatos, önmagától elesik. Kiss Menyhért : A pénzügyi bizottság jelentésében benne van ! Temesváry Imre előadó; Tévesen van benne ! Szilágyi Lajos; Miért nem állott fel és miért nem mondta meg ? Temesváry Imre előadó ; Közbeszóltam. Kállay Tibor pénzügyminister : Ami a hitel kérdését illeti, tisztelettel megyjegyzem, hogy az építtetőknek mindenesetre szükségük van arra, hogy építkezések céljaira bizonyos összegű hitelhez juthassanak és ilyen módon megvalósíthassák ezeket a feladatokat. Hiszen ezidőszerint senki sem annyira tőkeerős Magyarországon és különösen nem azok a vállalatok, amelyekről szó van, hogy a maguk forgótőkéjéből olyan összegeket vonhatnának el, amelyekből ilyen épitkezések költségeit fedezhetnék. A hitel a kapitalista gazdasági rend természetszerű attribútuma, amely kell, hogy normális körülmények között minden vállalkozónak rendelkezésére álljon. A kérdés csak az, hogyan engedélyezhető ez a hitel. Az adott nehéz gazdasági helyzetben mindenesetre csak igen magas kamatozású hitelekről lehet szó, olyan hitelekről, amelyek normális békeidőben igazán exorbitánsoknak látszottak volna. Ezért itt is a jegyintézeti hitelen felül, amely már maga is igen nagy kamatozású hitel, még egy bizonyos százalékkal magasabb kamatot állapítottunk meg, ugy, hogyha jól emlékszem, 20°/o-os kamatozású hitel az, amelynek engedélyezéséről itt ezidőszerint szó van. Felhozzák ezzel szemben azt, hogy ilyen célra mindenesetre alkalmas volna valorizált hitelek engedélyezése. Erre nézve megjegyzem, évi augusztus hó 24-én, pénteken. hogy a valorizált hitel kérdése ezidőszerint megoldva még nincs; nincs megoldva nemcsak nálunk, hanem nem lett Ausztriában sem és nincs megoldva Németországban sem, ahol sokkal nehezebb szituációban vannak, mint mi és ahol ez a kérdés ismételten szintén igen sokszor képezte diskusszió tárgyát. Nem lehetett tehát egy ilyen akciónál, egy ilyen alkalommal, amikor az építkezésekbe invesztálandó tőkének a kamatozása, a haszna még igen kétes, ilyen hitelt megállapítani, amelynek, mondom, egész struktúrája, egész beállítása kellően kiérve és kiforrva még nincs. Azt hiszem, hogy ez az alkalom nem lett volna megfelelő ennek első izben való megvalósítására azért, mert hiszen a népjóléti minister ur különböző kikötéseket tesz ezeknek a lakásoknak értékesítésére nézve, ezek bizonyos tekintetben kötött lakások, illetőleg kötött felhasználású és rendelkezésű házak, ennélfogva azoknak értékesítése, jövője minden esetre problematikus dolog. (Ugy van! jobb felölj Ami a valorizációs hitelek kérdését általánosságban illeti, megjegyzem, hogy én a magam részéről nagyon látom ennek a valorizációs szisztémának igen sok előnyét és én magam voltam az, aki evvel a kérdéssel foglalkozni kezdtem; foglalkozni kezdtem olyan időben, amikor azt hiszem, sokan, akik ma a valorizációs hitel hivei, még talán nem is voltak egészen tisztában ennek a fogalomnak a jelentőségével. Megjegyzem azonban, hogy ez sokkal nehezebb kérdés, mint sokan gondolják, és olyan gazdasági kérdés, amelyet nem lehet politikai szempontok és politikai motívumok, különösen napipolitikai motívumok alapján megítélni és elbírálni. Itt mindenekelőtt figyelembe jön a, valorizáció által előidézett drágaság kérdése. Kétségtelen ugyanis, hogy abban az esetben, ha a kereskedő, az iparos, vagy a mezőgazda nem számi that egy határozott, fix összegű kamattal, amelyet számításaiba beállíthat és amellyel kalkulálhat, hanem azzal a bizonytalansággal áll szemben, hogy neki ugyanannyit kell visszafizetnie, mint amennyit a svájci frank vagy a dollár ér, egészen másként kell berendeznie a maga gazdálkodását, egészen másként kell végeznie a számítását, mint abban az esetben, ha egy bármilyen nagyságú fix kamattal számolhat. Ennélfogva a hatás kétségkívül bizonyos drágulás lesz és pedig annál nagyobb drágulás, minél jobban elterjed a valorizációs hitel. Ez magában véve nézetem szerint még nem lett ok arra, hogy ezt a szisztémát meg ne valósítsuk és be ne vezessük annak igen sok jó hatása következtében. Ellenben nagyon meggondolandó volt és meggondolandó most is az a kérdés, hogyan történjék a valorizációs hitelek engedélyezése a Jegyintézet részéről. Kétségtelen ugyanis, hogy az egész gazdasági élet terén mindenütt nem térhetünk át egyszerre a valorizációs hitelek szisztémájára. A