Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

A nemzetgyűlés 17 à. ülése 1923. állapítsam, hogy ebben a két első vagy három sorban valami rettenetes dolog van kimondva, valami egészen szokatlan a magyar gazdálkodás múltjában, hogy megállapítjuk, hogy kockázat forog fenn, de nem akarjuk, hogy ezt a kockázatot azok viseljék, akik az előnyöket viselik, hanem a kockázatot maga az állam veszi át. Erre nagy súlyt fektetek, mert a kérdésnek ez a része már tárgyaltatott. Méltóztassék még figyelemmel kisérni a következő két sort. (Olvassa) : »A forgótőke tekintetében az építési költségeknek 60%-a erejéig jegyintézeti kölcsönt vehetnek igénybe, amelyre nézve törvényhozási intézkedés nem szükséges.« Ez a mondat az, amely engem arra késztetett, hogy a mai napon felszólaljak és megállapítsam, hogy ez a mondat nem felel meg a valóságnak, hogy ezzel a mondattal szemben tételes törvényeink vannak, amelyek megakadályozzák és megtiltják, hogy ilyen hitelek a törvényhozás különös, speciális hozzájárulása nélkül engedélyeztessenek. Engedjék meg, hogy a jegyintézeti törvénynek vonatkozó szakaszát röviden ismertessem. A Jegyintézet felállításakor —Hegedüs Lóránt idejében történt — a 2. §-ban megállapittatott az, hogy államjegyek milyen célra bocsáttatnak ki és a 2. §. b) pontjában a következő elhatárolás foglaltatik (olvassa) : »Âllamjegyek kibocsáthatók a jelen törvény értelmében létesítendő állami jegyintézetnek törvényszerű üzletei alapján.« Most folytatja a törvény a rendelkezést a következőkben (olvassa) : »A jelen paragrafus 2. bekezdésének c) pontja alapján kibocsátható államjegyek összege két milliárd koronát nem haladhat meg.« A Jegyintézet felállításakor tehát törvényesen konstituáltatott az az állapot, hogy a Jegyintézetnek nem szabad államjegyeket 2 milliárd koronán felül ki bocsátania. Hozzáteszi rögtön a következőket (olvassa) : »A ministerium fel van hatalmazva, hogy ezt az összeget, amennyiben azt a vagyonváltságok lerovása vagy a termés értékesítésének pénzügyi lebonyolítása szükségessé teszi, az állami jegyintézet indokolt javaslata alapján időlegesen fölemelhesse.« A Jegyintézet létesítésekor a nemzetgyűlés egy törvényt hozott, amelyben megmondotta, hogy a kibocsátott államjegyek határa 2 milliárd korona és csak két esetben, két speciális esetben kivételesen, ideiglenesen lehet ezt túlhaladni, a termés értékesítésének pénzügyi lebonyolítására és a vagyonváltság lerovására. Akkor, amikor a törvényt meghozták, az indokolás elkészült, Hegedüs Lóránt indokolásában benne vannak a következő, végtelenül világos és a mai nehéz pénzügyi politika törvénytelenségeire feltétlenül világot derítő nyilatkozatok. Méltóztassék Hegedüs Lóránt indokolásának következő részét meghallgatni (olvassa) : »Mi

g a már meglévő papirpénzjegyek helyébe lépő államjegyek összege a mai forgalom által adva van, addig az uj hiteligények alapj án kibocsátásra kerülő jegyek összegét előre számszerűen megállapítani nem lehet. Az évi augusztus 23-án, csütörtökön. 153 igények nagysága időszakonként és a gazdasági élet konjunktúrái szerint változik. Erre való tekintettel, de még figyelemmel arra is, hogy a mai viszonyok között főleg közhiteli szempontokból ajánlatos a most Emiltett kibocsátási alapnak bizonyos intézményes korlátokat szabni, azt az államjegymennyiséget, amely uj hiteligények alapján bankszerű fedezet mellett kibocsátható, kontingentálni óhajtanám. Hogy ez a kontingens mekkora legyen, arra nézve gazdasági életünknek sok téren még ma is mutatkozó stagnálása, a pénzérték alacsony volta és ingadozása, nemkülönben a teljesen uj viszonyok mellett, amelyekbe belekerültünk, semminemű megbízható támpontunk nincs. Én a kontingenst kisérletkép két milliárd koronával állapítanám meg. Minthogy azonban a vagyonváltságok lebonyolítása átmenetileg tetemes pénzmozgósítással lehet összekötve, továbbá minthogy a termés, főleg a gabona- és bortermés pénzügyi lebonyolítása alkalmával keletkező hiteligények nagyságát előre nem láthatjuk, másfelől a törvényben megállapított kontingens felemelésének abszolút szüksége gyors intézkedéseket is igényelhet : annak, a kormány részére adandó felhatalmazásnak a törvénybe való felvételét javasolom, hogy ezt a kontingenst a fentEmiltett, speciális esetekben, az állami jegyintézet indokolt kérelmére, ministertanácsi határozattal a szükségesnek mutatkozó mérvben átmenetileg felemelhesse.« Tehát az indokolásban világosan benne van, hogy csak kivételesen, hogy csak speciális esetekben, csak a termelés forgalmának lebonyolítása és a vagyonváltság lerovása végett engedélyezhető 2 milliárd koronán felüli jegyintézeti hitel. A bizottságjelentésében ugyanez az intézkedés van. Az van kimondva benne, hogy csak speciális esetekben emelheti fel a kormány ezt a hitelt 2 milliárdon felül. Az előadói javaslat ugyanezt szószerint ismétli. De mindazon dokumentumokkal, amelyek törvényes értékkel bírnak, igazolható az, hogy a jegyintézeti hitelek keretét a 2 milliárdon felül emelni nem lett volna szabad, csak kivételesen, csak ideiglenesen, csak a termés forgalmának lebonyolítására és a vagyonváltság lerovására. Ezzel szemben az történt, hogy a kormány jóváhagyása folytán a Jegyintézet ezeket a 2 milliárdra korlátozott hiteleket 200 milliárdra emelte a mai napig és most ezzel a törvényjavaslattal módot akar nyújtani magának ahhoz, hogy ezekre az építkezésekre ujabb 30—40, sőt, mint ahogy Perlaki t. képviselőtársam tegnap mondotta, 100 milliárdot meghaladó hitelt bocsásson rendelkezésre. Legyen szabad felhivni a figyelmet arra, hogy ezzel a nemzetgyűlés kezéből kivétetett a budgetjog. Nekünk nincs jogunk hozzászólni ahhoz, hogy a magyar állam pénzével mi történjék. És ezt az indokolás kimondja, mert világosan arra hivja fel a figyelmet, hogy ezeknek a hiteligényeknek megszavazásához a törvényhozásnak semmi köze sincs, törvényhozási intézkedésre nincs szükség. Kérdeni, hogy ha a nemzetgyűléstől időközönként megkérdezték volna, hogy akarja-e a jegyintézeti