Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-174
152 A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. nak nevezte, sőt bennünket katasztrófapolitikusoknak nevezett el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szokása szerint !) En szívesen állok szembe ezekkel a vádakkal, A ministerelnök ur szerint azok, akik azt hiszik, hogy egy nemzetet becsületes munkával is lábra lehet állítani, gyermekek, de trónra ültetni a spekulációt : államférfiúi bölcsesség. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ezt sohasem mondotta a ministerelnök ur ! Eckhardt Tibor : Nem mondotta, de implicite benne van abban, amit csinál ! (Zaj a jobboldalon.) Szilágyi LajOS : Nagyon érdekes ! Eckhardt Tibor : Hangsúlyozni a magyar nép szociális igényeit : ez szélsőséges politika, de kiszolgálni a nagybankok igényeit a legutolsó gombostűig : ez az arany középút. A nemzet egyetemes érdekét önzetlen becsületességgel szolgálni : ez tapasztalatlanság, de elnézést tanúsítani szalon- és kormányképes visszaélésekkel szemben : ez reálpolitika. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ez meg stílusgyakorlat ! Elnök : A képviselő urat a házszabályok értelmében kérnem, kell, hogy szíveskedjék a tárgynál maradni. (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Éljen Bethlen ! Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Cserti József : Szorosan összefügg vele ! Eckhardt Tibor: Ami pedig a katasztrófapolitikát illeti, én katasztrófapolitikának tartom azt az irányzatot, amelynek szelleme ebben a javaslatban van megtestesítve ; katasztrofálisnak tartom, hogy az általános lerongyolódás következtében az élelmiszerfelhozatal Budapestre ma csak fele annak, ami normális körülmények között békében volt ; katasztrofálisnak tartom, hogy akkor, amikor csak 4700 kivándorló részére ad Amerika vízumot, a belügyministeriumban már százezren felül van a kivándorolni akarók száma és hogy a legmesterségesebb protekciót veszik igénybe és kell igénybe venni, hogy Valaki vízumot és útlevelet kapjon, (ügy van ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) fis katasztrófapolitikának tartom azt, hogy amikor ilyen általános a lerongyoóldás és a nyomor, amikor a magyar munkásosztály és a nemzet legértékesebb rétege, a magyar középosztály, tökéletesen tönkrement, akkor a belügyministerium egy másik osztályában — ezért nem a belügyminister urat hibáztatom, hanem csak a viszonyokat ismertetem — havonként 70 uj luxusautó használatára adnak engedélyt. Rakovszky Iván belügyminister : Ez nem is az én hatáskörömbe tartozik ! Eckhardt Tibor : Engedelmet kérek, a belügyministeriumban vannak az adatok, amelyek igazolják azt, — méltóztassék utána nézni, én a konkrét számokat is tudom — hogy m a közel 3000 autót tartanak nyilván a belügyministeriumban, holott békében mindössze 1800 volt az autók száma ; vagyis akkor, amikor az elszegényedés következtében Budapest csak a felét eszi annak, amit békében evett, luxusautó kétszerannyi van. mint békében volt. Ez a katasztrófa-politika ! Ez a katasztrófa-politika, amely nem tudja útját állani az általános elszegényedésnek, de szabadon tűri egyesek mértéktelen gazdagodását. Ha a ministerelnök ur azt mondotta, hogy jobban más sem tudná csinálni, én azt mondom, hogy rosszabbul sem tudná. Azt mondom, hogy mindenki, a legszerényebb tehetségű ember is, aki ma Magyarországon a jegyintézeti hitelt valorizálja, aki a luxusbehozatalt mérsékeli, csökkenti, sőt teljesen kiküszöböli, aki az állami üzemek gazdálkodásában a rentábilis magángazdálkodási elvet érvényre juttatja, olyan nagyot/ olyan honmentő intézkedéseket tesz a nemzet érdekében, amelyeket ma minden kormányzattól joggal elvárhatna a nemzet, emelyeket azonban az egységes párt kebelén belül ismét és ismét hiába sürgettünk valamennyien. Tiltakozunk az ellen, hogy ezzel a lakásépítési javaslattal privilégiumok adassanak arra reá nem szorult egyéneknek, akik a saját tőkéjükből, az államtól könnyű szerrel kapott különböző kedvezmények révén saját erejükből megtehetnék. Tiltakozom az ellen, hogy a szociális segítségre legjobban rászorult néprétegről gondoskodás, sőt még említés sem történjék ; tiltakozom az ellen, hogy ujabb koronarontó érdekeltség szerveztessék és azt várom, azt kívánom, — és azt hiszem az egységes-pártban ülő mindazon képviselőtársaim, akik tényleg szivükön hordozzák ugy a nemzet, mint az alacsonyabb néprétegek, valamint a magyar gazdasági talpraállás sorsát, csak egyetérthetnek velem ebben — hogy e javaslat visszautasításával követeljük a kormánytól azt, hogy tessék eredeti szándékának megfelelően azt az eredeti javaslatot ide beterjeszteni, amelyre nézve Csik József t. képviselőtársam határozati javaslatot nyújtott be. Ne jogokat tessék a nagybankok zsebének adni, hanem terheket tessék róni a vállaikra, mert eddig már bőségesen volt részük a magyar aratásból és ideje volna annak, hogy a nemzettel szemben már bizonyos kötelezettségeknek is megfeleljenek. Tehát teljes mértékben csatlakozom Csik József t. képviselőtársam határozati javaslatához és a kormánynak ezt a javaslatát semmi szin alatt el nem fogadom. (Éljenzés a középen és a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Ulain Ferenc ! Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Nem volt szándékom a javaslatnál felszólalni, ma reggel azonban kezembe került a javaslat indokolása és ebben valami igen sajátszerű dolgot olvastam, amelyet lehetetlen szó nélkül hagynom, most máinem a pártok szempontjából, hanem a nemzetgyűlésnek általános szuverén joga szempontjából. Az indokolásban a következő négy sort olvassuk (olvassa) : »Miután a vállalatok ezáltal igen nagy kockázatot vállalnak magukra és kellő forgótőkével sem rendelkezhetnek, ennélfogva szükséges volt, hogy bizonyos kedvezményekkel segítségükre legyen az állam.« Súlyt fektetek arra, hogy meg*
