Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-170
8 A nemzetgyűlés 170. ülése 1923. évi augusztus 9-én, csütörtökön. nat a kifej ezésért — nem gondolkozik, nem törődik jóformán semmivel, mint az igavonó barom, amelynek nyakába tették az igát, a megszakadásig dolgozik. De ha elkövetkezik a megszakadás pillanata, mélyen t. minister ur, akkor megint csak olyan lesz ez a közönség, mint az állat, mely akkor sem disztingvál ; s akkor fognak azután bekövetkezni azok a nagyon nem kívánatos állapotok, amelyektől mentse meg a jó Isten ezt az országot. Nem vagyok egészen tisztában ennek a szaszakasznak egy olyan megnyugtatásra szánt mondatával, mely egy elvet deklarál, de melynek gyakorlati végrehajtását a magam egyszerű eszével nem vagyok képes megérteni. Azt mondja az utolsó bekezdés utolsó mondata, hogy (olvassa) : »Az uj adóztatásnál az 500 aranykoronánál kisebb jövedelmek az adó alul mentesitendők.« Nem tudom megállapítani, mélyen t. minister ur, hogy az 500 aranykoronaérték mely időpontban lesz kiszámítva ? Mert méltóztatik tudni, hogy a korona folytonos táncolása folytán ez az aranykulcs ma meglehetősen ingadozó jelenség. Ebben a percben 500 aranykorona-e a létminimum, amikor ezt a javaslatot megszavazzuk, vagy akkor 500 aranykorona, amikor majd a törvény életbelép, vagy akkor lesz-e 500 korona, amikor egy-egy adófizető — nem mindegyik — megj elenik az adópénztárnál,, hogy fizessen. Mert lesz olyan adózó is, aki fizet még ebben a hónapban, de lesz olyan adózó is, aki csak decemberben fog fizetni. Ezt a kérdést ez a mondat teljesen megvilágittatlanul hagyja. De még egy más kérdés is felmerülhet itt. Eszerint a mondat szerint azt is lehetne érteni, hogy az 500 aranykoronán aluli jövedelem abszolúte adómentes. Nem tudom, ezt akarta-e mondani a minister ur, vagy azt akarta-e mondani, hogy csak ez a multiplikáció nem lesz érvényes ; de ha ezt akarta mondani, akkor kétségtelenül világosabban kellett volna magát kifejezni, mert ahogy én a pénzügyi adminisztrációt ismerem, — pedig meglehetősen ismerem, — lesznek az országban olyan közegek, akik létminimumként fogják fel az e mondatban foglaltakat, de lesznek olyan közegek is, akik fogják mondani, hogy ez a mondat csak az ötszörös és húszszoros adó alól mentésit, nem mentésit azonban a rendes j övedelem- és vagyonadó alól, melyet a törvény értelmében mindenkinek fizetnie kell. Ha a mélyen t. minister ur ezen a téren világosságot kivan teremteni, kérem, kegyeskedjék esetleg egy az előadó ur által beadott pótlás alakjában ezt megtenni, mert igy, ahogy ez a mondat szövegezve van, a legkülönbözőbb félreértésekre adhat alkalmat. Még egy dolog van ebben a szakaszban, amelyet általános szempontból is birálnom kell, az t. i., hogy felforgatja egész adózási rendszerünket. Igaz, hogy ez egyszer már megtörtént rajtunk 1919-ben. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a jőve dele niés a vagyonadót törvényeink értelmében az adófizető mindig az előző évi jövedelem és az előző évi vagyonmérleg alapján köteles leróni. Mi történt mégis 1920-ban? 1919-ben a földbirtokososztály, azt lehet mondani, kivétel nélkül — lehetett egy-két kivétel — de legnagyobbrésze a proletárdiktatúra miatt mínusszal zárta az esztendejét, az államkincstár a földbirtokosoktól jövedelmi adót tehát abszolúte be nem hajthatott volna, sőt a proletárdiktatúra alatt a vagyon átlaga is nagyon sülyedvén, mert rengeteg értéket : állatot stb. elpocsékoltak, tönkretettek, megdöglesztettek, vagyonadóban is kevesebb folyt volna be, mint normális esztendőben. Hogy a pénzügyi kincstár magán segitsen, egyszerűen kikapcsolta azt az elvet, hogy az előző évi jövedelem alapján kell vallomást adni. Kikapcsolta tehát az 1919. évet és egyszerre kellett vallanunk az 1920. és 1921. évekre de mind a két évre az 1920. év jövedelme alapján. Egyszer tehát volt már példa arra, hogy a mélyen t. pénzügyi kormányzat — akkor még nem a minister ur ült a ministeri székben, — a mi hátrányunkra áttörte azt a törvényben lefektetett jogot és elvet, hogy a jövedelem- és vagyonadó mindig az előző évi mérleg alapján teljesítendő. Most ebben a törvényjavaslatban ez megismétlődik, mert amikor a minister ur az 1. § 6. pontjában bizonyos kedvezményeket akar biztosítani azoknak, akik —• mint az előbb mondottam, — adófizetési kötelezettségüknek már előre eleget tettek és jó pénzben előre befizették adójukat, akkor a minister ur ezt a kedvezményt nem az előző évi fizetésre vonatkoztatja, hanem az az évire. Ha én 1922-re teljesítettem adófizetést, azt csak az 1921. évi vallomásom alapján és az 1921. évi kivetés alapján kellett tennem, most azonban a mélyen t. minister ur mégis azt mondja, hogy 1922-ben kedvezményre csak akkor számit hatok, ha az 1922. évi jövedelmem tényleg annyiszor kevesebb, mint ahányszorosai) a kedvezményt kérem. Ugyanezt állapítja meg a minister ur az 1923. évre is, szóval, amit az egyik kezével ád, azt a másik kezével szépen visszaveszi, mert ahelyett, hogy az előző évi jövedelemhez hasonlítaná az adózási esztendőnek a jövedelmét ugyanahhoz az esztendőhöz kívánja hasonlítani, ami kétségtelenül problematikussá teszi magát a kedvezményt ; azt a legtöbb esetben nullifikálhatja és azonfelül törvényellenes is, mert hiszen az alaptörvény szerint — amint már kifejtettem, •— csakis a múlt évi jövedelem alapján tartozom a folyó évben adót fizetni. Szólnom kell ennél a szakasznál a minister urnák tegnap elhangzott ama kvázi pénzgazdasági hitvallásáról, melyet itt a Házban tett és amelyet volt tegnap szerencsém itt hallani, amikor a minister ur azt mondta, hogy eszeágában sincs a koronát javítani, mert a korona megjavítása olyan veszedelmeket hozna erre az orszá gra, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) amely veszedelmek beláthatatlanok. Hivatkozott itt a minister ur a Hegedűsféle koronajavitási kísérletekre, és azt mondta, hogy neki, vagy annak, aki majd az ő helyén fog ülni, nézete szerint más feladata nem lehet, mint kizárólag ott stabilizálni a koronát, ahová azt — nem jut eszembe szó szerint a kifejezése — »az események árja sodorja«.
