Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

À nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. 151 bankok pöffeszkedő terjeszkedése, a spekuláció túltengése és a magyar korona leromlása másfelől : ez az egyenes és logikus következése a jegyintézeti hitelek valorizálatlan voltának, (TJgy van ! a balközé fen.) Amikor látom, hogy a bankok 30 milliárdos nemzeti ajándékot kapnak, amely annak sokszorosát, legalább is tizszeresét, tehát 300 milliárdot fog egy éven belül jelenteni, lehetetlen a legmélyebb megdöbbenéssel nem gondolni elbánásra, amiben a kormány például a házhelyek tulajdonosait részesiti. (TJgy van ! a balközépen.) Ismét tényekkel jövök. Röviddel azután, hogy az elmúlt évben nemzetgyűlési képviselővé megválasztattam, volt kerületem egyik községében, Kisteleken, a házhelyosztás. Megbeszéltem a dolgot az ottani emberekkel, hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és árvákkal, a társadalomnak legnyomorultabb részével és azt láttam, hogy a házat falát vert falból, vályogból, vagy nem tudom miből, talán maguk is meg tudnák építeni, de a fedélanyag beszerzésére, a tetőés gerendaanyag kifizetésére a már akkor is tobzódó drágaság miatt gondolniok sem lehetett. Felkerestem akkor igen t. barátomat, Schandl Károly államtitkár urat, akinek szociális és emberséges gondolkodásában és érzésében tökéletesen megbíztam és megbízom, és már akkor megbeszéltük, hog}^ ezeknek a házaknak felépítéséhez, a fedélanyag megszerzéséhez, valamilyen akciót fogunk a párton és a kormányon belül indítani és legalább ötmilliárdos hitelt fogunk kérni a Jegyintézettől, amely hitel felhasználása felett a földmivelésügyi mínisterium diszponálna a házhelytulajdonosok javára. Ha ez a valorizálatlan hitel akkor rendelkezésre állott volna, azóta már ezerszámra épülhettek volna fel a szegény emberek munkásházai és ezt a valorizálatlan hitelt ma az akkori értéknek ti zenné gyedrész ével lehetne visszafizetni. Ha ez az ötmilliárd valorizálatlan hitel akkor rendelkezésre állott volna, sok-sok ezer nyomorgó exisztenciát lehetett volna már házhoz, biztos talajhoz juttatni és nekik az elhelyezkedést biztosítani és ezzel az amerikai kivándorlásnak, a tönkremenésnek, a szociális elégedetlenségnek igen jelentékeny részét ki lehetett volna ezzel az intézkedéssel küszöbölni. Schandl Károly igen t. barátom erre nézve csinált is egy konkrét elaborátumot, amelyet a pénzügyi tanács előtt tárgyaltak. A pénzügyi tanácsban Teleszky, a pénzügyi mellékkormány felelőtlen feje, kijelentette, hogy vegye tudomásul az államtitkár ur, hogy csak az épitsen, akinek pénze van ; az állam pénzén szociálpolitikát csinálni nem lehet. (Mozgás a baloldalon.) Az állam pénzén szociálpolitikát nem lehet csinálni, de bankpolitikát lehet ? (TJgy van ! TJgy van ! half elől.) Amikor ezerszámra állnak üresen azok a házhelyek, amikor nem tud megmozdulni az a nyomorult ember, az a hadiözvegy, az a hadi árva, az a legsürgősebb teendő, hogy 30 milliárd valorizálatlan hitelt adjunk oda a nagybankoknak ? Az a legsürgősebb teendő, hogy minden épitkezest a nagybankokra bízzunk ? Az a legsürgősebb teendő, hogy sokszor jogosulatlanul is luxusigények kiszolgálására alkalmas épületek emeltessenek ? Kern az-e a kormány kötelessége, hogy ennek a tönkrement magyar népnek legnyomorultabb rétegét iparkodjék felsegiteni, ha már nemzeti ajándékot ad ? (Egy hang a balközépen : A népnek adja !) Zsirkay János : Semmi sem történik a néppel ! Az tönkre mehet ! Dénes István : Tökéletesen igaza van, csak ezt kellett volna hirdetni tavaly óta és akkor megbuktattuk volna a kormányt ! Eckhardt Tibor : Én már tavaly is ezt csináltam. Itt van a konkrét példa : megpróbáltuk és kilépésünknek is épen az az oka, hogy nem tudtunk célt érni. Megpróbáltunk belül mindent ; nem sikerült, hát kiléptünk. Cserti József : Jól tették ! Ulain Ferenc : Egy esztendei kínlódás után ! Eckhardt Tibor : Itt van egy másik akció is, ha már az állam, pénzén akarnak építeni, ha már az állam 30 milliárdot szánt az építkezés előmozdítására. Itt van pl. a szegedi összes hivataloknak egy beadványa a magyar pénzügyministerhez, amelyet a magyar kereskedelemügyi minister is a legmelegebben támogat. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a beadványnak a sorsa. A tényállás röviden az, hogy ennek a javaslatnak az értelmében Szegeden egy hivatalházat kellene építeni, mert hiszen Szegeden azáltal, hogy most mint határszéli városban, ott egy csomó mindenféle uj intézmény telepedett meg, a hivatalok apránként kiszorítják lakásaikból a magánembereket és az egész város megtelik hivatalokkal. A város hajlandó 41.000 négyszögméter telket adni ingyen az államnak erre a célra, ezenkívül az államépitészeti hivatal kiszámította, hogy a befektetendő tőke 2"3%-ot fog jövedelmezni, hogy 100 uj lakás nyílik meg ezáltal és 12 fontos állami hivatal méltó és végleges elhelyezést nyer. Ha a kormány 30 milliárdot akar építkezésre szánni, ezeket a problémákat méltóztassék megoldani, méltóztassék ezeket a hivatalokat, amelyek magánosokat szorítanak ki házaikból, állami épületekben elhelyezni, akkor 30 milliárd befektetés esetén lukrativ módon fog az a pénz kamatozni és az esetleges koronaleromlás is az állam javára fog hasznot hajtani, mert hiszen az állam a maga pénzén aranyértéket produkál és nem fogja nemzeti ajándékképen olyan tényezőknek juttatni a házakat, amelyek erre sem rászorulva nincsenek, sem arra nem érdemesek. Beszédem végére jutottam. Még mielőtt befejezném, néhány szóval reflektálni szeretnék azokra a vádakra, amelyeket velünk szemben elsősorban a ministerelnök ur hozott fel annak idején, amikor a pártból kiléptünk, de azóta is felhoztak a sajtóban minden bizonnyal hivatalos sugalmazásra. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) A ministerelnök ur az intranzigens keresztény irányzatú, feltétlenül nacionalista képviselők állásfoglalását gyerekességnek, tapasztalat és reálpolitika hiánya22»