Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

138 A nemzetgyűlés 174, ülése 1923, évi augusztus 23-án, csütörtökön. A helyzet az, hogy nem az kap lakást, akinek nagyobb lakásigénye van, hanem az, akinek pénze van. (Ugy van! balfelől.) Ez a rendelet olyan állapotokat honositott meg, hogy kisvagyonu ember, bármennyire eminens lakásigénye van. nem tud lakáshoz jutni. A lakásrendelet megadja a háztulajdonosok kijelölési jogát, a béríetátruházási jogot és a lakáscserét. Ebben a három fogalomban benne rejlik az egész lakásakció. Más úton-módon lakáshoz jutni nem lehet s igy lakáshoz csak azok juthatnak, akiknek pénzük van, de más igényjogosult nem. Van lakáshivatalunk és van lakásb íróságunk, de ezeknek a mai rendelet alapján jóformán semmi működési köre nincs, hiszen az egész lakáshivatalban jelenleg egyetlenegy igénybevehető többszobás lakás nincs Budapesten. Kérdem a kormányzatot, miért fizet, miért tart fenn ilyen apparátust, amelynek semmi gyakorlati értékét nem látjuk? Ez a rendelet rosszabb a békebeli normális viszonyoknál, mert békében a hasznot a házból a háztulajdonos húzta, a mai rendelet mellett azonban rendszerint nem a háztulajdonos, hanem azok, akik üzérkednek, cserélnek, átruházásokat eszközölnek. Lakásbörze fejlődött ki, nyíltan árulják a lakást újságokban, nyilvános helyeken annak, akinek pénze van. (Ugy van !) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Tessék feljelenteni! Csert! József: Ezrével vannak! Csik József: Rendkívül nehéz feljelentem... Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Hogyan csináljak rendet, ha nem jelentik fel? Csik József: Azt hiszem, a minister urnák is tudomása van ezekről az anomáliákról. Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Van! Van! Csik József: Ha tudomása van, miért nem méltóztatik megbüntetni az üzérkedőket? Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Kit fogjak meg? Csik József : Méltóztassék olyan rendeletet kiadni, amely ezeket az anomáliákat, ezeket a visszaéléseket egyszersmindenkorra megszünteti. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Tizennégy napi börtön Van rá rendelet! Tessék feljelenteni! Csik József: Ha ilyen visszaélések történhetnek egy államban, akkor a rendeleteket kell hibáztatnom. Olyan rendeleteket kell alkotni, amelyek egyszersmindenkorra lehetetlenné teszik a visszaéléseket. Egy bizonyos, — és ezt végső konklúzióként megállapíthatjuk — hogy a mai rendelet nem felel meg a gyakorlati élet követelményeinek, sokkal rosszabb állapotokat teremt, mint amilyeneket teremtene olyan rendelet, amely a régi normális állapotokat hozná vissza a lakásügy terén. Elnök : A lakásügyi rendelet nincsen napirenden, kérem tehát a t. képviselő urat, méltóztassék a napirendre kitűzött tárgyhoz szólani. Csik József: Más irányban is történtek a kormány részéről bizonyos intézkedések és pedig bizonyos anyagi rendelkezések formájában egyrészt közvetlen, másrészt közvetett utón. Közvetlen utón olymódon, hogy az állam igyekezett a lakáshiányon ugy segíteni, hogy építéseket eszközölt. Ezt sem csinálta a kormány oly céltudatosan, mint kívánatos lett volna. Ha nézzük a leromlott valutájú országokat, azt látjuk, hogy ezek valutájuk leromlásának konjunktúráját ugy használták ki, hogy nagyarányú befektetéseket, építkezéseket eszközöltek. Ausztria is, Németország is ezt tette. Nálunk is ab ovo arra az álláspontra kellett volna helyezkednie a kormánynak, hogy rossz pénzünk konjunktúráját kihasználja olykópen, hogy minél nagyobb befektetéseket eszközölt volna épületekre ós lakásokra. A rossz pénznek nemcsak rossz, de jó oldala is van, főleg a termelés szempontjából és ezt elmellőznie a kormányzatnak nem lett volna szabad. Az a lakásépítési akció, amelyet a kormány eszközölt, csepp volt a tengerben és egyáltalán nem hozta meg azt az eredményt, amelyet vártak tőle. Maga a lakásrendelet is azon az alapkövön épül fel, hogy, amint mondja, »a tervbevett építkezésektől a lakásínség megszűnése remélhető.« Ezen alapszik az egész rendelet, azonban, amint a gyakorlati élet és a következmények megmutatták, a lakásínség enyhítéséből semmi sem lett. A kormányzatnak sokkai nagyobb tőkét kellett volna befektetnie a lakásépítési akcióba és ha ezt megtette volna, ez bizonyos enyhülést idézett volna elő. De nemcsak közvetlen, hanem közvetett utón is hozzálátott a kormányzat ahhoz, hogy a lakásügy súlyos problémáját némileg enyhítse. Nevezetesen törvényjavaslatot nyújtott be az építkezés előmozdításáról. Ebben a törvényjavaslatban a kormány azt akarta, hogy »minden részvénytársaság és szövetkezet, ipari és kereskedelmi vállalat, üzem, egyesület és társulat kötelezhető legyen arra, hogy az üzleti vagy üzemi céljaira idegen épületben használt, de lakás céljaira is használható, vagy ilyenné átalakítható helyiségeket kiürítse, avégett, hogy azok lakás céljára felhasználtassanak.« Amennyiben ezek az érdekeltek építenének, a kormány elállana attól a szándékától, hogy igénybe vegye ezeket a helyiségeket. Ugyancsak ez a javaslat intézkedik arról, hogy »minden részvénytársaság és szövetkezet, ipari és kereskedelmi vállalat, üzem, egyesület és társulat kötelezhető, hogy ugy a munkásai, mint az állandó alkalmazottai egyötöde részére megfelelő lakásokat építtessen és lakható állapotban rendelkezésükre bocsásson.« Kimondja továbbá ez a törvényjavaslat, hogy »építésre nem kötelezhető az a fél, akinek vagyoni helyzetét, vagy további üzemvitelét az építési kötelezettség teljesítése komolyan veszélyeztetné«. • Mindez az európai törvényhozás terén nem új dolog. Jugoszláviában minden nagy vagyont