Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-174
A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. 137 következik, hogy ebben az akcióban keresztény építész aligha fog tervezhetni, ebben az akcióban keresztény vállalkozó aligha fog vállalkozni. Már pedig nem engedhető meg az, hogy az államnak e nagyfokú hozzájárulása az építőiparnak megint azokat az erőit duzzassza fel még inkább, amelyek eddig* sem voltak vérszegények, a keresztény építészek pedig koplaljanak tovább, a keresztény vállalatok pangjanak tovább. Ezt megengedni nem lehet. Még akkor is, amikor keresztény és nemzeti szempontból rigorózusan vesszük az ilyen'építkezéseket, — ide sorolom azokat is, amelyeket én vezetek, — akkor is elkerülhetetlen, hogy első vagy második kézből az építési anyag megszervezése révén az építési tőkének egy jelentős része, csaknem 50%-a idegen zsebbe ne vándoroljon. Mert hiszen téglagyáraink, mészégetőink, cementgyárairk, vasiparunk, fakereskedelmünk és minden az építéssel ös zefüggő iparunk nincs a mi kezünkben ; tehát az építési költségeknek nagy percentjében ezek a tőlünk idegen erők még akkor is részesülnek, ha egyébként a tervezés és vállalatbaadás keresztény kezekben van. Nánássy Andor : És ki mindennek az oka? Zsirkay János : Azon akarunk segíteni ! Klárik Ferenc : Hogyan? Nos !? Petrovácz Gyula : Oda akarunk törekedni, hogy ennek az építési akciónak lebonyolítása kapcsán minden fázisban legyen meg a népjóléti minister legfelsőbb felügyeleti joga. Köttessék ki, hogy a tervek beszerzése nyilvános tervpályázat, a munkák kiadása csakis nyilvános versenytárgyalás. utján történjék, amely esetben mód van arra, hogy az a keresztény építész és- vállalkozó megpróbálhassa elérni azt, hogy ebben a munkálatban része- süljön. Ha pedig a döntés végső fokban a népjóléti minister úrhoz kerül, meg vagyok győződve arról, hogy ő módot fog találni, hogy ezek, az egyébként is támogatásra rászoruló keresztény véreink is részesednek valami módon ezeknek a munkálatoknak hasznában. Abban a reményben, hogy a részletes tárgyalás során ilyen irányú módosítások figyelembe vétetnek, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl, a középen és a halközépen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Csik József ! Csik József : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amint az előttem szólott t. képviselőtársam beszédéből is kiviláglik, a lakáskérdés hazánkban egyike a legsúlyosabb problémáknak. Súlyosabbá teszi ezt a problémát különösen az a körülmény, hogy nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy a .lakásügy terén hazánkban rendezett viszonyok létesüljenek. Valamennyien tudjuk, hogy országunk egyike azoknak az államoknak, ahol tüdőbajban a legtöbb ember hal meg évente. (Ugy van ! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a körülmény pedig főleg a rossz lakásviszonyoknak tudható be. Most tehát, amikor olyan kevés magyar van, minden eszközt meg kell ragadnia a kormányzatnak arra nézve, hogy minden olyan lehetőséget és okot megszüntessen, amely a magyarság izmosodását, erősítését gátolja. T. Nemzetgyűlés ! Ami a lakásügy problémájának megoldását illeti, ebben a tekintetben is a főfeladat a kormányzat vállaira háramlik. A kormányzatnak kell jó példával elől járni és minden lehetőt elkövetni arra nézve, hogy az országban rendezett lakásviszonyok létesüljenek. Nem mondanék igazat, ha el nem ismerném azt, hogy a kormányzat részéről történtek lépések a lakásügy rendezésére. Általában két irányban történtek lépések : az egyik irányban bizonyos alaki rendelkezések formájában. Az alaki rendelkezések alatt azokat a különböző kormányrendeleteket értem, amelyeknek célja valószínűleg az volt, hogy a szociális igazság elérése céljából bizonyos korlátozásokat hozzanak be a lakásügy terén. Ezeknek a rendeleteknek korróláriuma a 2222/1923. M. E. számú rendelet, amely a lakások ideiglenes rendezéséről és az e téren fennálló korlátozások fokozatos megszüntetéséről szól. Ez a rendelet tipikus megnyilatkozása annak az antiszociális kormányzati politikának, amely ma országunkban uralkodik. Valamennyien tudjuk, hogy ugy a különböző forradalmak és a világháború, mint a trianoni béke bizonyos különleges, abnormis viszonyokat teremtettek ebben az országban. Magától értetődik, hogy ezek az abnormis, különleges társadalmi és gazdasági viszonyok bizonyos különleges rendelkezéseket is követelnek, amelyek elől a kormánynak nem lehet elzárkózni. Ha abnormis, különleges gazdasági viszonyok között békebeli rendelkezéseket honosítunk meg, ezáltal bizonyos eltolódás következik be a társadalmi és gazdasági életben, ami nem történhetik meg egyik vagy másik társadalmi osztály érdekeinek megsértése nélkül. Rendkívül fontos, hogy a kormány különleges rendelkezése a viszonyokhoz mindig alkalmazkodjék, akár adóügyi, akár élelmezésügyi, akár lakásügyi rendelkezésről van szó. A 2222/1923. számú rendelet bizonyos normális viszonyokra való visszamenést akar kezdeményezni. Már az a körülmény, hogy bizonyos normális viszonyokra akarja terelni a lakásügyet, bizonyos tekintetben hibáztatható, mert ma még fennállanak azok az abnormis, különleges viszonyok, amelyeket a háború és a trianoni béke szült ebben az országban, következőleg a lakásügyek terén is ehhez a különleges helyzethez kell alkalmazkodni. A 2222. számú rendelet ugyanazt honosította meg a lakásügyek terén, amit a tőzsde meghonosított a pénzpiac terén. Lakástőzsde alakult, amelynek következtében ma szegény ember ebben az országban, de különösen Budapesten nem tud lakáshoz jutni.
