Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-173
A nemzetgyűlés 173. ülése 1923. évi augusztus hó 22-én, szerdán. 115 mint tudjuk, kölcsönt nem ad építkezésre, mert az nem jó befektetés a bank számára. A bank inkább a cukrot vásárolja össze, inkább a zsirt halmozza fel, és inkább egyéb dolgokba fekteti be a maga tőkéjét, de lakásépítésre nem ad hitelt, bár meg van rá a biztosíték. így tehát természetes dolog, hogy az államnak magának kell felkarolnia ezeket a kisembereket, akik nagyon szívesen felépítenék meglévő telkükön a lakásukat. Minthogy a törvényjavaslat erről nem gondoskodik, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvénytervezetet elfogadjam, és nem fogadom el még az általános tárgyalás alapjául sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző : Perlaki György ! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Szerintem a törvénytervezetnek csak egy hibája van, még pedig az, hogy legalább két évvel ezelőtt kellett volna benyújtania a népjóléti ministernek. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ugy van ! Még nagy hiba!) Nem késett el, még lehet azon segiteni ! De ez alatt a két év alatt reális alapon lehetett volna a lakáskérdést, ha nem is teljesen, de legalább félig-meddig megoldani. Mert a lakáskérdést másképen, mint építkezéssel, semmi körülmények között megoldani nem lehet. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Addig, amig lakásokat nem építünk, lakáshivatalokkal és más adminisztrációs eszközökkel a lakásnélkülieket lakásokhoz juttatni nem tudjuk, (Ugy van! jobbfelől.) addig az az intézmény csak szekatúra lesz, addig ^z az intézmény tulajdonképen csak jogos igényekbe fog belenyúlni és vájkálni. A lakásépítés előmozdítását tehát ezért is szükségesnek tartom, hogy a lakáskérdést valahogyan tető alá juttathassuk. Azonkívül a lakásügy megoldását szükségesnek tartom abból a szempontból is, amelyre Baticz Gyula t. képviselőtársam rámutatott, hogy az építkezés legalább 45 ipart foglalkoztat és 45 iparággal kapcsolatos munkásnak ad kenyeret és munkaalkalmat. (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Hogy ezer vagy kétezer lakás felépítése milyen óriási lendületet ad a szerencsétlen sorsban, pangó helyzetben lévő építőiparnak, azzal tisztában lehet az, aki megfigyelte az építkezést és az építkezéssel kapcsolatos ipari fellendülést ; mert az épitkezésnél nemcsak azokat a munkásokat kell néznünk, akik tényleg ott az épületnél vannak foglalkoztatva, hanem az építkezés előmozdításával az épületen kívül is még sok-sok ezer kéznek adunk kenyeret. Hiszen, amikor egy téglát rakok le abba a falba, nemcsak a kőművest foglalkoztattam, aki a téglát odahelyezte, hanem foglalkoztatam azt a téglagyári munkást, foglalkoztattam a fuvarost, foglalkoztattam a mész felhasználásával a mészégetőt is; a faipart teljes egészében foglalkoztatom, a vasipar jó nagy részét is foglalkoztatom. • ... -. , Halász Móric : Es a szénbányászatot ! Perlaki György : Ez tehát a gazdasági életbe, igenis, uj vérkeringést hoz, fellendíti azt, és őszintén mondva, — hogy ha már finánc szempontból is nézzem a dolgot, — igen sok adófizető alanyt megerősít és uj adófizető alanyokat teremt, amiből az államnak közvetlen vagy közvetve szintén haszna van. (Ugy van ! Ugy van !) Örömmel fogadom az előadó urnák azt a kijelentését, hogy ezeket a kedvezményeket, amelyeket ez a törvényjavaslat tervez, a törvény nemcsak azoknak biztosítja, akiket a törvényjavaslat felsorol, hanem magánosoknak is,. . . Gr. Hoyos Miksa: ügy van! Perlaki György : . . . akik, ugyebár, építeni akarnak, és akik lakásaik egy részét a népjóléti ministerium rendelkezésére bocsátják. Gr. Hoyos Miksa: Helyes! Perlaki György : Ez feltétlenül helyes, mert a törvényjavaslatnak az eredeti formájában tényleg olyan látszata volt, mintha privilégiumot akart volna biztosítani a bankoknak és a nagyvállalatoknak. Ezzel a törvényjavaslat ezt a látszatát teljesen elvesztette, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) mert magánosok szintén belekapcsolódhatnak és magánosok részére szintén biztosithatjuk azokat az előnyöket, amelyeket a Tébe és a Gyosz keretébe tartozó vállalatok kaphattak volna egyedül. Most már foglalkozni akarok azzal a hitelkérdéssel is, amelyet Baticz Gyula t. képviselőtársam felEmiltett, és amellyel kapcsolatban ő a kormánynak szemére vetette, hogy hitellel óhajtja ezeket a vállalatokat támogatni. En őszintén megmondom, hogy amikor azt az építkezés előmozdításáról szóló törvénytervezetet, illetőleg törvényjavaslatot elolvastam, akkor rögtön az jutott eszembe, hogy ez a kényszerépitkezés, amelyet a törvényjavaslat tulajdonképen tervez, keresztülvihetetlen ; keresztülvihetetlen azért, mert iparvállalataink és különösen iparvállalataink nem rendelkeznek azzal a forgótőkével, amelyre szükségük lett volna azoknak az épületeknek felépítéséhez, amelyeknek felépítését a törvény reájuk kényszeritette volna. Már pedig hiába van meg a jóakarat, hiába van meg az állam kényszerítő keze, pénz nélkül még sem tudták volna megvalósítani az építkezést. (Ugy van! jobbfelöl.) Baticz Gyula : Részvényekben milliárdok feküsznek ! Perlaki György : Igenis szükséges tehát, hogyha nemcsak papíron akarjuk hagyni ezt a törvényt, hanem az életbe, a valóságba tényleg át akarjuk vinni, hogy az állam forgótőkével segítse ezeket a vállalatokat. Hogy állitásom igaz, erre vonatkozólag csak egy pár számadatot akarok felsorakoztatni. Békében, — azt hiszem Baticz t. képviselőtársam az építőiparral ismerős, azzal foglalkozott, — békében, ugyebár, egy köbméter ür17*
