Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

116 A nemzetgyűlés 173. ülése 1923, tartalom beépítése körülbelül 20 koronába került. Baticz Gyula: Igen! Perlaki György: Még pedig tömegépitke­zésnél került 20 koronába. Ha ezt aranypari­tásban számitom át, vagyis 3000-rel meg­szorzom... Gaal Gaston : Hattal, nem hárommal ! 60.000 korona egy 10 r koronás arany! Perlaki György : Én hárommal vettem, mert a hivatalos körök számítása ennyi. Ha dupláját veszem, akkor még rosszabb, mert akkor 120.000 korona, mert akkor az adatom duplája fog ki­jönni. Sőt őszintén megmondom, hogy nem is a dupláját, hanem még többet kellene venni ; mert számítsuk például a téglát, ennél jóval több a mai összeg, mint az aranyparitás, mert a tégla békében 20 koronába került, ma pedig 150.000 koronába kerül százanként; a fánál hasonló viszonyokra találunk. En azonban a hivatalos tényezők által rendelkezésre bocsátott arany­paritásos adatokat vettem ; természetes, hogy az, aki az élettel, a viszonyokkal ismerős, ezeket könnyen átdolgozhatja az életnek megfelelő ada­tokra. E számítás szerint egy szobából, konyhá­ból és kamarából álló tömeglakásnak, tehát nem egyedül álló lakásnak az építése körülbelül 12 millió koronába kerül, egy két szobás lakásnak 18 millió koronába, egy három szobás lakásnak pedig 27 millió koronába. Az egyszobás lakásnál köb­tartalmat vettem : 200 köbmétert, a szobát 5 és 4-nek, ós a mellékhelyiséget, tehát 200 köbmé­ternek ; két szobás lakásnál 300 köbmétert, három szobás lakásnál pedig, minthogy itt már más mel­lékhelyiségek is szükségesek, 450 köbmétert vet­tem. Senki sem mondhatja tehát, hogy túlerős mértékben számítottam, hanem tényleg azokat a minimális adatokat vettem - figyelembe, ame­lyeket ilyen tömeglakásoknál is figyelembe kell venni. Ezen adatok szerint tehát, — ha nem veszünk alapul többet, mint egy-két-három szobás lakást — egy lakás felépítése átlag körülbelül 19— 20 millió koronába kerül. Ha már most számítjuk azt, hogy 4000 lakást akarnak felépíteni, akkor 80 milliárd koronára van szükségünk. Ezt a 80 milliárd koronát azonban épen azért, mert amint Emiltettem, a számadataimnál tényleg csak a hivatalos és nem az életből vett adatokat vettem fel, bátran duplájára lehet felemelni, tehát 160 milliárdra. Ezt a forgótőkét az iparvállalatokból kihozni semmi körülmények között nem lehet, feltétlenül szükséges tehát, hogy az állam hitel­lel támogassa őket és feltétlenül szükséges, hogy az állam az építési akciót hitellel segítse. Nézzük meg most, mennyiben felel meg Baticz t. képviselőtársunknak az az állítása, hogy ezek a vállalatok ingyenépületeket kap­nak. (Halljuk a szélsöhaloldalon.) Ezen számadatok szerint, amelyeket Baticz t. képviselőtársam is elismert, csakis a 60% tőke után számítva a lakbért, vagyis 60% évi augusztus hó 22-én, szerdán. hitelt kapnak, ennek a kamatait számítottam, a 40%-ot, amit saját tőkéjükből kénytelenek befektetni, azt nem számítottam. A telek árát szintén nem számítottam, csak a 60% hitelt. Ezt 18%-kal számítva, az egyszobás lakásnak a bére lenne 1,296.000 korona, kétszobás lakás bére lenne 1,864.000 korona, háromszobás lakás bére pedig lenne 2,916.000 korona. Ennyi lak­bért kellene a lakóknak fizetniök, hacsak a bankkamatlábat fizetik meg, egyéb költségeket pedig, amelyek egy háznál szintén felmerülnek, egy fillérrel sem járulnak hozzá. Baticz Gyula: Hol van a tőkés áldozat­készsége ? Perlaki György: Erre is felelek. A vállala­tok a 40% után nem kapnak kamatot. Azután, t. képviselőtársam, a népjóléti ministerium a lakások egy részét lefoglalja, azok felett disz­ponál s az általa diszponált lakásokért a lakás­rendelet szerint megállapított lakbéreket kell fizetni. A lakásrendelet pedig semmi körül­mények között nem ismeri azt, hogy egy egy­szobás lakás után 1,296.000 korona lakbért lehessen szedni, a kamatkülönbözetet tehát szintén ezeknek a vállalatoknak kell viselniök. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezek ingyen­épületek. Ezek igenis erős teherrel fognak járni. S hogy erős teherrel járnak, látjuk abból a támadásból is, amelyet a vállalatok intéztek a kormány ellen akkor, amikor az első törvény­tervezet megjelent. Dénes István: Abszurdum volt! Perlaki György: A vállalatok rögtön tá­madást intéztek a kormány ellen, s mi, akik kissé foglalkozunk ilyen kérdésekkel, beláttuk azt, hogy a kormánynak ilyen kényszerítő esz­közökkei az építkezést előmozdítania semmi kö­rülmények között nem fog sikerülni. Akkor be­láttuk azt, hogy ez csak ujabb kilincselésekre és kijárásokra ad alkalmat és módot. Az akkori törvénytervezet ugyanis kimondotta, hogy a vállalatok kérhetik ezen kötelezettség alól való felmentésüket, ha beigazolják, hogy képtelenek kötelezettségüknek eleget tenni. Itt újból a gya­núsításoknak egész áradata indult volna meg, mert ha egy vállalatot felmentettek volna köte­lezettsége alól, akkor rögtön a gyanusitás egész áradatát indították volna, azt mondva, hogy nem azért, hanem ezért és ezért sikerült annak a vállalatnak ezt a kedvezményt elérnie. Dénes István : Miért nem terjesztették be ? Perlaki György: Azért, mert ilyen hibák voltak a törvényjavaslatban, és én sokkal szi­vesebben fogadok, t. képviselőtársam, egy egyez­ség alapján létrejövő dolgot, mint egy kényszer alapján létrejöttét. Dénes István : Szép kis egyezség ! Perlaki György : Ezen egyezség alapján biz­tosítva vagyunk arról, hogyha nem is olyan nagy tömegben, de kisebb mértékben mégis meg fog valósulni az építkezés és ezt a kérdést mégis valahogy tető alá fogjuk hozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom