Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

.-í nemzetgyűlés 173. ülése 1923. évi augusztus hó 22-én, szerdán. 113 őket lakoltatni anélkül, hogy a lakáskivatal számukra másik helyiséget utalt volna ki. Ez mindenesetre igen okos és a vállalatokkal szemben kezdő lépés volt arra nézve, hogy a tőkeerős vállalatokat a lakásépités megindítására kényszerítse. Amikor ez a törvénytervezet a nyilvánosság előtt megjelent, jelentkezett a bankok egyesülete, jelentkezett a kereskedelmi vállalatok egyesülete, jelentkezett az ipari vállalatok egyesülete, a Gyosz, és hatalmas támadást intéztek a törvénytervezet ellen, aminek azután az volt a következménye, hogy ez a törvénytervezet mind a mai napig nem kerül a Ház elé, de egyezség jött létre a népjóléti minister ur és az illető vállalatok között, amelynek eredménye ez a rövid 1ère szabott törvénytervezet, mely nem is az építkezésekről, hanem inkább csak a hitelről gondoskodik, amelyre önként vállalkoztak ezek a tőkeerős vállalatok. Temesváry Imre előadó: A törvényjavaslat nem intézkedik a hitelről. Baticz Gyula : Na jó, igaz, a hitel engedélyezéséről nem intézkedik ! Ha az a törvényjavaslat volna most tárgyalás alatt, melyet a népjóléti minister ur eredetileg beterjesztett, azzal szemben nem tudnék olyan súlyos kifogást emelni, mint ez ellen a törvényjavaslat ellen, mert az valójában kényszeríteni akarta a tőkeerős vállalatokat a lakásépítésre. Abból indultam ki, hogy elvi álláspontom az, hogy a lakásépités állami feladat. Ezt az államhatalom kétségbevonja. Annak ellenére azonban, hogy kétségbe vonja, azt látjuk, hogy más formában mégis állami feladatnak tekinti a lakásépítést, azzal a különbséggel, hogyha azok a házak fel fognak épülni, nem az állam, nem a városok és nem a községek tulajdona lesznek, hanem azon tőkeerős vállalatok tulajdona, amelyek egyébként is hatalmas nagy vagyonok felett rendelkeznek. Ezzel azonban a lakásprobléma nincs megoldva. Arra nézve sem kaptunk ígéretet, hogy vájjon mi történik majd azzal a törvénytervezettel, amely most, nem tudom, de ugy látszik jégre van téve. . . . Peidl Gyula : A papírkosárba ! BatiCZ Gyula : . . . vagy pedig, mint t. közbeszóló képviselőtársam mondja, ugy látszik, a papírkosárba került. Az építkezés előmozdításáról szóló törvénytervezetet értem ezalatt. Szomjas Gusztáv : Dehogy került a papírkosárba ! Peidl Gyula : Egészen biztos ! BatiCZ Gyula : Nagyon örülnék neki, ha tévednék ebben a felfogásomban. Azt mondom, hogy azt minden körülmények között elő kell vennünk, annak ellenére, hogy a népjóléti minister ur megegyezett a vállalatokkal nem tudom hány száz vagy hány ezer lakás építésére nézve adókedvezmény biztosításával. Szomjas Gusztáv: Még hozzá sem kezdtünk, máris támadnak ! BatiCZ Gyula : Az egyik oldalról ugy hallom, hogy 1800, a másik oldalról, hogy 2000 lakás építéséről van szó, biztos számot nem tudok . , g NAPLÓ XVI. Temesváry Imre előadó: Kétezer! BatiCZ Gyula : ... az előadó ur azt mondja, hogy 2000 lakásról van szó, nincs okom benne kételkedni. De épen a népjóléti minister ur statisztikája bizonyítja, hogy Budapesten közel 5000 olyan helyiség, vagy talán közel 60Q0olyan helyiség van magánvállalatok által iroda, üzlet helyiség vagy raktár céljaira lefoglalva, mely helyiségek normális időben, normális körülmények között lakás céljaira építtettek, melyek tehát eredeti rendeltetésüktől elvonattak. Ugyebár az is kétségtelen tény, hogy azért vonattak el ezek a helyiségek eredeti rendeltetésüktől, mert az üzletek, raktárak, irodák magasabb bért ajánlottak fel, mint a privát lakók és így eltekintettek mindenféle szociális követelménytől . . . Szomjas Gusztáv : Azért, mert szükség volt rá. BatiCZ Gyula : ... minden általános közegészségügyi szemponttól, és pusztán kapitalista szempontokat vettek figyelembe. Elvonták tehát az emberektől a lakás céljaira épített helyiségeket, és raktárnak, irodának és hasonló célokra adták bérbe. Már pedig még mindig ezrével vannak úgynevezett menekült tisztviselők vasúti állomásokon, vagonokban, ezrével, sőt tízezrével vannak alacsonyrangu állami tisztviselők, ipari munkások, kereskedelmi alkalmazottak és földmunkások olyan lakásokban, melyek lakásoknak egyáltalában nem nevezhetők, hanem inkább disznóólakhoz hasonlíthatók. Ilyen körülmények között lehetetlenségnek tartom megoldottnak tekinteni a lakáskérdést azzal a 2000 lakással, amelyre a népjóléti minister ur ígéretet kapott ezektől a tőkeerős vállalatoktól. Szomjas Gusztáv : Több, mint kétszer. Baticz Gyula : Hol van arra a garancia, hogy több lakás lesz? Kiszólásokkal ezt a kérdést nem lehet elintézni. Hiszen még a tervbevett kétezer lakás felépítésére is messze terminust ad a népjóléti minister ur a törvénytervezetben. Hol a biztosíték atekintetben, hogy azok a vállalatok, amelyek milliókat, sőt milliárdokat kerestek a háború óta, nem is beszélve a háborús jövedelmeikről, alkalmazottaik és munkásaik részére, vagy azoknak csak egy töredéke részére is lakásokat fognak építeni? Egy alkalommal már kijelentettem, hogy mint szociáldemokrata határozottan ellene vagyok annak, hogy a vállalatok munkásaik és tisztviselők részére lakásokat építenek. Elvi szempontból vagyok ellene, mert, ha nézzük például a bányavállalatokat, téglagyárakat, vagy hasonló üzemeket, ahol a munkások benn laknak a gyár épületében, azt látjuk, hogy ha bérkövetelést támasztanak az illető vállalattal szemben és a vállalat nem hajlandó jogos bérkövetelésüket megadni, amikor a munkás a munkaszerszám lerakásával akarja kényszeríteni a vállalatot csekély bérkövetelésének megadására, a vállalat kezében ilyenkor a legjutalmasabb fegyver az, hogy a fennálló törvények és rendeletek értelmében karhatalom igénybevételével egyszerűen kilakoltatja a munkást lakásából, 17