Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

08 À 'nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hé) 11-én, szombaton. játszódott, az ott felvetődött anyaggal a kultusz­minister úrhoz fordultunk, aki pártatlan vizsgá­latot igért, ami azonban nem következett be, annakellenére, hogy a kultuszminister urnák tudo­mására hozatott, hogy ilyen súlyos vád is elhang­zott a vádlott ellen. Ennek folytán hosszú hóna­pokon keresztül vizsgálat nélkül helyén ül Magyar­ország egyik igen tekintélyes vidéki intézetében egy olyan igazgató, aki vezetőszerepet tölt be ott, aki ellen olyan súlyos vádak hangzottak el, hogy egyrészt agent provokátor kint működött a tanács­köztársaság idejében a diákok körében, másrészt pedig, hogy egyszerűen köznyelven mondjam, lopással van vádolva. En a magam részéről ezt lehetetlennek tar­tom, és annak ellenére, hogy a kultuszminister ur, bár tudja, hogy ezt az interpellációt előterjesztem, ismeri annak anyagát, nem tisztelte* meg vele ezt az oldalt és ezt az esetet, hogy eljöjjön és meg­hallgassa itt az általam elmondottakat, . . . Halász Móric : Deputáeiót fogad ! Reisinger Ferenc : . .. mondom, annak ellenére hinni akarom, hogy a minister ur ezzel a látszólagos elhallgatással, a vizsgálat meg nem indításával legalábbis nem óhajtja magát azonosítani annak az urnák a viselt dolgaival. Mert ha nem történik meg a vizsgálat, kénytelen volnék magamban is erre nézve ily gondolatokat táplálni. Végtelenül érdekes a dolog további része, az t. L, hogy milyen hatással voltak ezek az események a gimnázium növen­dékeire, ifjúságára. Ebben az évben leérettségizett egy keresztény —• hangsúlyozom keresztény — diák, aki egyáltalában sohasem volt vádolva mint kommunista diák és köztudomás szerint nem tar­tozott ahhoz az oldalhoz, amelyet közönségesen destruktívnak neveznek. Ennek a diáknak, mond­hatnám, művészi rajzai jutottak a kezembe, mely rajzok, ugy látszik, hosszú időn keresztül rakódtak össze, s mely rajzok anyaga a bírósági tárgyaláson felvetődött anyag, «Villányi Andor igazgató ur előélete, múltja és jelenje. Nagyon érdekes, közön­séges tollal készített tintarajzok, melyek mind­egyikén meg lehet ismerni Villányi Andor igazgató urat ; tehát művészi értékűek ezek a karcolatok, ezek a rajzok. Itt van az első lapon (A szónok fel­mutatja a rajzokat.) Villányi Andor igazgató ur, itt van Péchy Alán tanár ur, aki az intézet egyházi vezetője. Azon a bírósági tárgyaláson vád tárgya volt az a tény, hogy Villányi Andor igazgató ur egy népgyűlésen helyeselt Garbay Sándor volt tanács­köztársasági elnöknek. Az egyik rajzon le van raj­zolva, amikor Garbay Sándor beszél, Villányi Andor igazgató ur pedig ugrálva helyesel, és meg­ismerni rajta az alakokat. Egy másik rajzon ugyancsak Villányi Andor igazgató ur van ábrá­zolva, s ennek a rajzsorozatnak a címe : mi min­den volt már Villányi, vagy egy Kameleon élet­története. Méltóztassanak figyelni, nagyon szo­morú tények ezek, végtelenül szomorúak és keser­vesek. Majd a végén, ha ezzel kész leszek, meg­mondom, hogy miért szomorúak és elkeseritőek. Azt hiszem, szintén méltóztatnak sejteni. Az első képen Villányi igazgató ur mint kispap van ábrá­zolva, azután egy másik képen mint a kaíholikus kispapból lett boldog családapa. (Felkiáltások a középen ; Ez megesik !) Megesik, de ez mégis az első változás. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Azután mint kongreganista, imádkozik egy padban a feszület előtt, azután kitárt karokkal üdvözli az ötágú vörös csillagot, mint kommunista. A következő képen mint ébredő mutatkozik be, zsebretett kézzel, cifrán vágott kabátban, egy következő képen pedig ugy mutatkozik be, mint aki keresztény diákokat csapatott ki a katholikus gimmnáziumból, bár semmi különösebb bűnük nem volt, de neki nem tetsző módon viselkedtek. Ezeket a diákokat Miskolcon az agynevezett Síim-féle szanatóriumban véresre verték és összetörték az igazgató ur vádaskodása alapján. Végül itt van egy kép, melyen Ottó főherceg áll az előtérben, Villányi Andor igazgató ur pedig térdenállva üdvözli. Van itt aztán egy ujabb kép, melyen ugy ismerem meg, hogy Mázi Engelbert tankerületi főigazgató ur ül egy fotelben, Villányi igazgató ur pedig a talpát csókolja neki. Szomjas Gusztáv : És ez a Villányi ur még nem ül? Reisinger Ferenc : Nem ül, de azt hiszem, hogy nem is fog ülni, mert magas pártfogói vannak. Itt van egy következő kép, melyen az van meg­rajzolva, hogy hogyan lehet az érettségin átmenni. Az intézet kapuján halad befelé egy kétlovas sze­kér, melyen buzás-zsákok vannak és a ketrecben egy malac, Villányi igazgató ur pedig kalapot emel a búza és a ketrecbe zárt malac előtt. Szomjas Gusztáv : Szabad megnézni a képe­ket? Reisinger Ferenc : Tessék. (A szónok átadja a képeket.) Annak dacára, hogy ezek nagyszerű művészi értékű rajzok, ezzel hosszasan foglalkozni nem óhajtok, de kénytelen vagyok foglalkozni még keveset vele azért, mert az Emiltett bírósági tárgya­láson az ügyészi vádbeszéd arra mutatott rá, hogy a destrukció mesterkedései következtében a tanári kar kétfelé szakadt, egyik része Villányi igazgató ur mellé sorakozik, másik része pedig a destrukció táborát szolgálja és szaporítja. A fogékony gyer­meklélek, amely végighallgatta vagy talán újság­ban olvasta ezt az ügyészi vádbeszédet, ugy lát­szik, hosszú időn keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel, és az ügyészi vádbeszédnek ezt a részét ugyancsak képben mutatja be a maga elképzelése szerint. Ebből, méltóztassék megfigyelni, nagyon érdekes tanulságokat lehet levonni. Az ügyész ur igy fejezte ki magát beszédében : Az innenső parton és a túlsó parton levő tanárok. A képen fel van tüntetve a folyó, mely a két partot elválasztja egymástól. Az innenső parton itt van elől Villányi igazgató ur, és mindazok a tanárok, akik ehhez a

Next

/
Oldalképek
Tartalom