Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
À nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. §7 Most áttérünk az interpellációkra. (Felkiáltások : Szünetet leérünk í) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Reisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Miskolcon ebben az évben egy rágalmazási sajtóper játszódott le és a bírósági tárgyaláson olyan tények merültek fel, amelyeknek ma 12—13 tanáremberre nézve — ugylátszik — súlyos következményei lesznek. Minthogy pedig az én igaz meggyőződésem szerint ezeknek a tanároknak semmi olyan bűnük és cselekményük nincs, amely miatt ezeket a tanárokat a legkisebbmórvü büntetésben is részesíteni lehetne, szükségét éreztem annak, hogy ezzel az üggyel a nemzetgyűlés elé jöjjek, és itt kérjem a kultuszminister urat arra, hogy vizsgálat nélkül, tehát a tények helyes felderítése nélkül ne sújtson olyan embereket, kik nézetem szerint teljesen ártatlanok. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek a dolognak van egy rövid előzménye. Egy volt képviselő, aki nem ezen az oldalon ült, a tárgyalás alapján felvetődött dolgokat a kultuszminister ur tudomására hozta. A kultuszminister ur r nagyon helyesen meg is ígérte a vizsgálatot. Én annakidején — nem tudom, méltóztatnak-e emlékezni rá — ebben az ügyben interpellációt jegyeztem be és épen azért, mert a kultuszminister ur üzenete folytán ugy értesültem, hogy a vizsgálat rövidesen és pártatlan szigorúsággal meg fog indulni, az interpellációmtól elállottam. Azóta azonban néhány hónap telt el; a vizsgálat semmiféle formában sem történt meg, viszont olyan hírek keringenek, hogy mindazokat a tanárokat, akik a Yillányi—Székelyperben Villányi gimnáziumi igazgató ur ellen vallottak, Villányi igazgató úrral együtt részben B-listára helyezik, részben pedig elhelyezésre itéii őket a kultuszminister ur. Láng János : Valamennyit ? Reisinger Ferenc : Értesüléseim szerint mindazokat, akik igy vallottak. A Villányi—Székelyféle sajtóperben felvetődött elsősorban az, hogy Villányi igazgató ur, aki a forradalom előtt kongreganista szerepben volt ismeretes, a tanácsköztársaság ideje alatt kommunista szellemű előadásokat tartott a gimnázium növendékei előtt. Ezt maga is beismeri, védekezésül csupán azt hozza fel, hogy az ő előadásai krisztusi szellemben voltak tartva és a kommunizmust Krisztus felfogása és tanitása szerint értelmezte. A kommunizmus bukása után mindazokat a tanulókat, akik az igazgató ur előadásainak hatása alatt kommunista szellemben nyilatkoztak meg, kicsapták, és pedig olyan formában. — amint a bírósági tárgyaláson egy indiszkréció következtében beigazolást nyert, — hogy a vádló épen Villányi Andor igazgató ur volt, ugyanaz az ember, aki ezek előtt a növendékek előtt kommunista szellemben tartott előadásokat. Halász Móric : Ez kicsit cifra dolog ! Reisinger Ferenc : A magam részéről ugy vélekedem ebben a kérdésben, hogy ennél destruktívabb, szerencsétlenebb munkát végezni nem lehet. Ezenkívül pedig végtelenül bűnös és erkölcstelen dolgot is látok ebben megnyilatkozni, mert hiszen ha még más indifferens egyének emeltek volna vádat azok ellen a tanulók ellen, akik kommunista szellemben nyilatkoztak meg, ezt talán lehetne magyarázni, talán megérteni is lenetne, de én végtelenül erkölcstelen dolognak tartom azt — és ez igazolva van, mert hiszen bírósági tárgyaláson pattant ki és a gimnázium jegyzőkönyveiben ez benfoglaltatik, ott megtalálható, — hogy épen az, akinek az előadása nyomán ezek a serdülő, 15—16 —18 éves fiatal fiuk megnyilatkoztak, csapassa ki ezeket a fiukat az ország összes intézeteiből. Volt ennek a bírósági tárgyalásnak egy része, ahol a bíróság nem engedte meg a bizonyítást, nézetem szerint helyes indokolással. —• itt a bíróság perrendszerüleg járt el, •— hogy az illető kérdés a vád részéről nem tétetett panasz tárgyává. Ebben a rágalmazási perben ugyanis benfoglaltatott az a kérdés, bogy Villányi Andor igazgató ur a forradalom bukása utáni időben egyszer az intézet padlásán lévő tölgyfadeszkákat elvitette és azokból magának bútort és sertésólt csináltatott. A bíróság erre a kérdésre nem rendelte el a bizonyítást, mert nem volt vád tárgyává téve . . . HaláSZ Móric : Pedig elég disznóügy ! (Mozgás.) Reisinger Ferenc : ... ez a kérdés azonban a tárgyaláson felvetődött, Miskolcon hosszú időn keresztül közbeszéd tárgya volt, és egyes körökben ma is igen sürün esik róla szó. Felfogásom szerint akár lopott ennek az állami intézménynek az igazgatója, akár nem lopott, az teljesen mellékes, de ha ilyen vád emeltetik egy olyan közfunkcionárius ellen, amilyennek egy állami gimnázium igazgatóját is tekinteni kell, azt az illetékes batóságnak, az illetékes fórumnak meg kell vizsgálnia, HaláSZ MÓriC : Hivatalból kell megállapítani. Reisinger Ferenc : Hivatalosan és hitelesen meg kell állapítani, hogy igaz-e ez. vagy nem igaz. (Ugy van ! Ugy van !) Még annak is, aki ellen ez a vád elhangzott, ez az érdeke, mert hiszen, ha ő azt hiszi, hogy nem igaz, —mint ahogy tudomásom szerint magánbeszélgetések során ugy védekezett a vád ellen, bogy a deszkákat Mázi Engelbert tankerületi főigazgató ur tudtával és engedélyével vitte el, — akkor is meg kell állapítani a tényállást. Az én nézetem ugyan az, bogy Villányi Andor urnák sem önként, sem Mázi Engelbert tankerületi főigazgató ur engedélyével az állam tulajdonát, a kathohkus gimnázium tulajdonát elvinnie és felhasználnia semmi körülmények között sem volt szabad. Halász Móric : Legalábbis különös ! Reisinger Ferenc : Amikor ez a sajtóper le.
