Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-169
478 A nemzetgyűlés 169. ülése 1923. évi augusztus hó 8-án, szerdán. nélkül fognak eljárni ; amikor leteszik az esküt arra, hogy minden igyekezetüket az igazság felderítésére fordítják s meggyőződésük és lelkiismeretük szerint adják le a szavazatukat ; ennek az eskünek ellenére és ellenére az 1901 : XXIY. t.-c. 5 §-«* világos parancsának, egyre-másra azt látjuk, hogy ezek a bizottságok kimondják, hogy az összeférhetlenség esete nem forog fenn. Ebben a tekintetben különösen egy igen kirivó példára mutathatok rá. Ismeretes mindenki előtt a tőzegpanama ügye; ismeretes az, hogy az állam maga benne van egy ilyen tőzegvállalatban, amelyet ő adott el, abban participai, azzal a leszorosabb üzleti nexusban van. Ennek ellenére, amikor a kormány beültetett oda egy képviselőt, ellene az összeférhetlenségi bejelentés akkor megtétetvén, az történt, hogy az összeférhetlenségi zsűri a törvény határozott megsértésével, az 1901: XXIV. t.-cikkel való nyilt szembehelyezkedéssel kimondotta, hogy nem forog fenn az összférhetlenség esete. Ezek aggasztó jelenségek, aggasztóak azért, mert hiszen ismeretes az a közmondás, amely örök igazság, hogy : »fejétől büdösödik a hal«. Aggasztóak azért, mert hogyha az államélet legfelsőbb tagozatában lehetséges ez a korrupció, ez az erkölcstelenség, a törvénynek ez a megsértése és semmibevétele, az eskü semmibevétele, akkor ne méltóztassék várni, hogy az államéletnek a szélső tagozatában, az alsó rétegeiben is ezeknek az erkölcsi szempontokhoz, vagy a törvénytisztelethez bárki is ragaszkodni fog. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Megvesztegetni valakit, nemzetgyűlési tagot, nemcsak ingyen részvények juttatásával lehet, sőt talán ezzel lehet a legkevésbé, hanem lehet más útonmódon. Amint a debreceni mandátum ügye elintéztetett azért, mert egy ellenzéki emberről volt szó, pártosan, igazságtalanul, a rendelet ellenére s amint a többi ügyek is elintéztettek azért, mert a tisztelt többségi pártban ülő egykét képviselőről volt szó, az ellenzéken ülőknek ügye pedig azért, hogy ez precedens ne lehessen, hogy a kormánypárton ülő képviselőkkel szemben, akik ilyen összeférhetlenségi bajban szenvednek, se lehessen kifogást tenni, ugy lehet hasonló eszközökkel vesztegetést űzni Mert el lehet-e képzelni azt, hogy egy nemzetgyűlési tag, akit méltóságos úrrá tesz, kitüntetéssel jutalmaz egy kormány, aki azt elfogadja, el lehet-e képzelni azt, hogy egy nemzetgyűlési tag, akit a kormány beültet valamely vállalkozásba, vagy bennehagy egy olyan vállalkozásban, olyan részvénytársaságban vagy szövetkezetben, amely az állammal szoros üzleti nexusban áll, el lehet-e képzelni azt, hogy ezek a képviselők továbbra is függetlenek maradnak, annyira, amennyire ez megkövetelhető, megkövetelhető azért is, hogy a parlament tekintélye ne szenvedjen és azért is, hogy az ország népe, amelynek képviseletére hivatva vannak, csakugyan bizalmát helyezhesse a nemzetgyűlésbe? Aligha képzelhető el ilyen alapon, hogy mi megfelelő, csak az ország közérdekét szem előtt tartó törvényeket hozhassunk, hanem elképzelhető az, hogy itt napról-napra törvények hozatnak, amelyekben jogosulatlanul magánérdekek, a kapzsi önzés találja meg a maga méltánylását, Ezért szóvá tettem ezt, mert hiszen itt már, ugy látszik, csakugyan ráillik a mai időkre az előbb idézett közmondás, ráillik, mert az állami élet legfelsőbb tagozatában immár félreismerhetetlen a rothadás ; szóvá tettem ezeket, hogy valahogy, ha még lehet, az utolsó órában, a nemzet nagy napjaiban, amikor igazán történelmi perceket élünk, segíthessünk ; segíthessünk akkor, amikor mindenkinek tisztának kell lennie, mikor csak a legnagyobb önzetlenség az, ami ezen az országon még segíthet. Szóvá kellett tennem, mert látjuk és felünk attól, hogy az egész törvényhozási munka megfeledkezik a nemzet közérdekéről és egyes osztályoknak vagy üzletágaknak áll rendelkezésére. (Ugy van! a baloldalon.) Szóvá tettem ezt, hogy visszariasszam a meredek széléről a nemzetgyűlést és azokat, akiknek a / nemzetgyűlés erkölcsei felett őrködniök kell. És hogy ezt megtehessék és e tekintetben valami vigasztalót is mondhassanak, erre alkalmat nyújtok nekik a következő interpelláció felolvasásával. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion. Olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a Wolff Károly elnöklete alatt működő IV. biráló-bizottság pár hét előtt ítéletet hozott, amellyel Debrecen III. kerülete képviselőjének, Jánosi Zoltánnak a mandátumát állítólag megsemmisítette ? 2. Érdeklődött-e már a t. kormány, hogy ez igaz-e, s ha igaz, mi az oka annak, hogy ezt a hetek előtt hozott ítéletet nem terjesztik minden régi szokás ellenére a Ház elé? 3. Hajlandó-e parlamentáris, természetesen csak erkölcsi befolyását érvényesíteni a többségi pártnál és közbenjárni a házelnökségnél, amelytől függ, hogy a hozott Ítéletet végre közöljék a nemzetgyűléssel is, miután az már más illetékes tényezőkkel és a sajtóval is közöltetett ? 4. Hajlandó-e erkölcsi befolyását latbavetni a többségnél azirányban is, hogy a nemzetgyűlés Ítélkező bizottságai, illetve tagjaik ezentúl kegyeskedjenek a törvények parancsát és letett esküjüket is komolyan venni ?« (Élénk helyeslés a szélsôbahldalon.) Elnök: A t. képviselő ur beszéde során, különösen annak utolsó mondatában a Háznak egy bizottságát, amely eskü alatt végzi teendőit, meggyanúsította. Ezért a gyanusitásért, minthogy az összeférhetlenségi itélőbizottságot pártoskodással vádolta meg a képviselő ur, a képviselő urat rendreutasítom. Minden képviselőnek jogában áll jogi disztinkciókkal bármelyik határozatot vita tárgyává tenni, de egy bizottságról,
