Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

À nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 81 kétségbe kellene esnem nemzetem sorsa miatt, hogy csak egy hullám jön és eltörölhet bennünket. Sajnos, ez nem is a mi erőnkön mulik. Azt kell mondanom a mai napokban, hogy ez a hullám mindennap fenyegethet, ez a hullám mindennap a nyakunkon lehet, és ez a kicsiny maroknyi nép nincs többé. A magyar nemzetemet féltő lélekkel mondom, és biztatom magamat azzal, hogy ez a nemzet még sem fog elpusztulni. Nem pusztulhat el ez a nemzet, mert ezen a helyen állt meg, ahova őt a történelem rendelte Ide szorultunk erre a helyre, ahol a germán és szláv érdekek összeütközésbe jönnek. Mi vagyunk a kulcsa a germán vagy a szláv túlhatalomnak. Minket akármelyikük könnyű szerrel eltörölhetne, de nem törölhetnek el egymás iránti féltékenységből. Ha a germánok teszik ránk a kezüket, megkapják a Balkánt, a keleti kereskedelmet. Hatalmuk túltengő világhatalommá nőné ki magát. Ha pedig a szlávok teszik ránk a kezüket, ők jutnak a Balkánon át a világkereskedelem birtokába, nekünk félve, vigyázva kellene ezt a nagy faji harcot nézni, nekünk magyaroknak talán meg kellene állni annál a pontnál, hogy a két nagy viaskodó között mindenkor megtaláljuk azt a helyet, ahol megtarthatjuk magunkat. E helyett mit teszünk ? Négyszáz esztendős bűnünk itt van megint. Amikor a germán nem tudott bennünket haderővel megtörni, jött másképen, jött szerződésekkel, hamisítványokkal, hitszegéssel, vesztegetéssel .. . Nagy Ernő: Bitófával! Rákóczi Ferenc : . . . majd mondom a többit is; (Derültség. Halljuk! Halljuk!) jött azzal, hogy koronás királyunk, Zápolya János ellenkirállyá kiáltotta, vagy helyesebben ismertette el magát, megvásárolván néhány nyugati, idegennépü vármegye hitvány hazaárulóját ! (Uqy van! balfelöl.) Nagy Ernő : Ez igaz ! Janka Károly : História ez ! Bozsik Pál : Nem szabad egyoldalúan kezelni a dolgot ! Rákóczi Ferenc: Zápolya János koronázott király volt. A veszprémi püspök tette fejére a magyar szent koronát. Hogyan tehette meg akkor Podmaniczky püspök azt, hogy a pozsonyi országgyűlésen koronás királya ellen idegen királyt ismert el! Nagy Ernő: Miért nem volt akkor Zalaegerszeg ? (Derültség.) Szomjas Gusztáv: Meg kell buktatni a kormányt ! Rákóczi Ferenc : Majd ki fogok térni arra, hogy ennek az úgynevezett királyválasztásnak, vagy inkább választási paródiának milyen közjogi értéke lehet és mennyiben ismerhetjük el azt, most azonban arról akarok szólani, hogy ha mi magyarok végignézünk a Habsburgok irtózatos történelmén, miért ragaszkodunk mégis a Habsburgokhoz? NAPLÓ xv. Horváth Zoltán: Furcsa dolog! Nagy Ernő: Ez magyar talány! Horváth Zoltán: Ilyen bűnös dinasztia! Nagy Ernő : A legbűnösebb a föld kerekén ! Magyarország összeomlásának okai ! Szilágyi Lajos: A király halála után is idegesek ! Nagy Ernő: Nem a királyt bántjuk! Horváth Zoltán : Azt a dinasztiát ! Rákóczi Ferenc: I. Ferdinánd császárnak legelső dolga az volt, hogy az országot telerakta idegen hadakkal. Német zsoldosokat telepitett be az országba, nehogy a magyar nemzet megmozduljon. Ezen most könnyű mosolyogni, igen t. képviselőtársam, de a német zsoldos bevette ide magát, zsarolta a népet, kiment a papok földjeire, azokat fosztogatta, asszonyokat, leányokat raboltak el és mindent a töröknek adtak el hitvány bérért. Ezer és ezer panasz volt a német zsoldosok ellen. Bozsik Pá! : És a török mit csinált ? Nagy Ernő: Szerette! Rákóczi Ferenc : A pozsonyi gyászmagyarok királya, I. Ferdinánd, mindenekelőtt Bécsbe vitte az u. n. magyar kancellárt, hogy kéznél legyen. A magyar hivatalokat német tisztviselőkkel tömködte tele. I. Ferdinánd a magyarokat 12 esztendeig meg nem hallgatta, hiába panaszkodtak és kérték, hogy hivja össze az országgyűlést, szóba nem állt velük. Csak akkor hallgatta meg őket, amikor arról volt szó, hogy fiát még az ő életében koronázzák királlyá. Ha az idő engedné, vagy a kedélyeket nem zaklatná nagyon . . . Nagy Ernő : Nem ! Idő is van, kedély is van hozzá! (Derültség.) Szomjas Gusztáv: Akasztófahumor! Rákóczi Ferenc : . . . egyenként rátérek arra, hogy tulajdonképen mit is követtek el velünk szemben ezek az idegen királyok. Horváth Zoltán : Jó lesz eléjük tárni, miért rajonganak a Habsburgokért ! Kószó István : Ki rajong ? Rákóczi Ferenc : Az uralkodóház a magyar nemzettel soha nem értett egyet. Ez az uralkodóház mindenkor idegen volt hozzánk és arra törekedett, hogy a magyar alkotmányt megsemmisítse és Magyarországot az osztrák örökös tartományokba beolvassza. Aki a történelemnek csak rövid figyelmet szentelt, az minden lapon ezt láthatta. Ennek az uralkodóháznak egyik tagja sem tartotta meg a tőle kivett esküt . . . (ügy van! bal felöl. Zaj.) Elnök : Képviselő ur, figyelmeztetnem keli, hogy azok az uralkodók, akik a magyar alkotmányra esküt tettek, a magyarságnak koronás királyai voltak, tessék őket tiszteletben tartani. Nagy Ernő : De esküszegők voltak ! Rákóczi Ferenc: Annyit talán mondhatok, hogy IV. Ferdinánd megtartotta esküjét, mert ő nem is uralkodott . . . 11