Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

82 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. Horváth Zoltán: Meghalt, mielőtt uralkodott volna, Rákóczi Ferenc : ... a többi valamennyi a magyar alkotmány megsemmisítésére törekedett, de nemcsak erre, hanem nyelvünket is meg akarta semmisíteni. Idegenekkel, nemzetiségekkel ültette tele az országot és ezeket a nemzetiségeket ellenünk használta ki. Nagy Ernő : Jó ezt hirdetni ! Szomjas Gusztáv: Azoknak, akik nem tudják a történelmet ! A gyengébbeknek. Nem tudom, kit akarnak kitanítani i Horváth Zoltán : Elfelejtik ! A magyar könynyen felejt! Rákóczi Ferenc." Ha az elnök urnák méltóztatik megengedni, egypár történelmi tényt le merek szegezni. Szilágyi Lajos : Hol van ma az alkotmány ? Erről beszéljünk! Peyer Károly: Kiegyezünk olyan alkotmányban, mint aminő akkor volt! Rákóczi Ferenc: I. Ferdinánd megölette azt a Martinuzzi Práter Györgyöt,... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. s Rákóczi Ferenc : . . . aki a maga korában nemcsak Magyarországnak, hanem Európának legnagyobb diplomatája volt, és aki az országot, ha valamivel tovább élhetett volna, talán ki is rántotta volna abból a szörnyű kátyúból. Horváth Zoltán: Oastaldo és Pallavicini! Nagy Ernő: Pallavicini! Rákóczi Ferenc : Vájjon miért gyönyörködött I. Ferdinánd Martinuzzi Fráter Györgynek levágott, jellegzetesen szőrös fülében, amelyet Mercada vitt hozzá személyesen? Hányan pusztultak el vérpadon, azt a jó Isten tudja, de névszerint fel vannak sorolva oly helyen, amelyet nem tesznek az iskolakönyvekbe. Amikor pedig a magyar nemzet végső küzdelmeit folytatta itt a török ellen, akkor I. Ferdinánd nem Dobó Istvánt, Losonczyt, vagy Zrínyit tette meg magyar hadvezérnek, aki lélekkel is tudta volna védeni a hazát, hanem Oastaldót, ïtogendorf, Taufelt, a jó Isten tudja miféle idegent küldte ide. Nagy Ernő: Pallavicinit, Caraffát! Rákóczi Ferenc : Vájjon miért történt meg ugyanabban az időben, hogy Zápolya János királyunkat orgyilkos támadta meg, s ezt az orgyilkosságot csak véletlenül tudták meghiúsítani ? Valami Herplpenak János nevezetű ember volt felbérelve, aki titokban belopózott Zápolya János királyunkhoz, le akarta szúrni, de elfogták; ugyanarra a sorsra jutott, amire Gellért püspökünk: lelökték a Gellért-hegyről, büntetésből. Az a Ferdinánd — én még csak az első osztrák uralkodóról beszélek — mikor a török megtámadta, nem akart a magyarok segélyéhez fordulni, mert egyéb céljai voltak ; vájjon a magyar nemzet érdekeit szolgálta-e akkor, amikor a német birodalmi rendekhez elment. 8000 lovast kért tőlük segítségül, aminek ellenében azt ígérte, hogy ha ezzel a német segítséggel a tö- , rököt sikerült kiszorítani, abban az esetben Magyarországot a német hűbéri birtokok, tartományok közé fogja besorozni. Nem is említem, hogy az akkori országgyűléshez csak németül irt ; nem beszélt magyarul, hiszen egyikük sem tudott magyarul. Rassay Károly: Talán latinul! Rákóczi Ferenc : Nem, latinul ő még nem tudott. Vájjon mit szóljak a második uralkodóról, Miksáról, aki őt követte, hogy sorban érezzük (Mozgás és s aj.) mit szenvedtünk. Elég volt négyszáz esztendeig szenvedni, szenvedjünk itt legalább másfél óráig, hallgassuk meg ezt. Nagy Ernő : Halljuk, nem árt ez ! Horváth Zoltán : Ez a lelkiismeret vizsgálása most! Rassay Károly : Nyugodt téma ! Horváth Zoltán: A Habsburg-pártiaknak! Nagy Ernő : A Habsburg-pártiak hadd eszméljenek ! Rassay Károly: Szomorú dolgok ezek! Halljuk! Rákóczi Ferenc: Miksa uralkodása alatt esett el Szigetvár. Fáj nekünk, magyaroknak, amikor a nagy hőst, Zrínyi Miklóst idézzük emlékünkbe és látjuk, hogyan pusztult el ő, aki keresztény volt, igaz, hű magyar. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) I Szigetvár eleste nem is egészen becsületes munka. (Mozgás balfelöl.) Szigetvárról követet küldött Zrínyi Miklós Miksa császárhoz. Gyulafy ment el Győr alá, ahol Miksa nagy haddal táborozott; sokkal nagyobb hada volt, mint a töröknek, Szigetvár alól játszva verhette volna el a törököt. Gyulafy elment, megkérte a felséges urat, hogy mentse fel Szigetvárt. Ott az urak — való, történeti tény — nevettek, elfordultak és elmentek vadászni. (Mozgás balfelől.) Gyulafy akkor pattant fel, hogy »szolgáljon a kutyám ilyen királyt!« ós elment Zápolyához. Most Rudolfot hoznám elő, ezt a beteg embert, aki talán nem tökéletes, (Halljuk! balfelöl!) aki prágai elzárkózottságában a mumusoktól félt és a legszörnyűbb ördög volt neki a magyar. Nagy Ernő : A Nánássy-félék ! (Derültség.) Rákóczi Ferenc : Huszonöt esztendeig még csak országgyűlést sem hivott össze. Tudjuk, hogy az ő uralkodása alatt, épen a vallási harcok miatt is, országunk tele volt német zsoldos haddal. Akkor támadt az a nagyon sok panasz, amelyet Mátyás főherceg magáévá is tett, az uralkodó király ellen a királya ellen ; akkor támadt az a sok panasz, hogy ennek a nemzetnek annyi siralma volt : ha száz ellenség, ha száz török had tört volna rá, ha száz török had dúlta volna az országát, mint az ország déli részét dúlta, az a szenvedés ezzel összehasonlítható nem volna.