Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én f szerdán. 73 Gr. Bethlen István ministerelnök : Ep az ellenkezőjét mondtam annak, mint amit most felolvasni tetszik, Peyer Károly: Tudom, hogy az értelme az ellenkezője. A ministerelnök ur azt akarta bebizonyítani, hogy van általános választői jog. Nem is mondom, hogy más van itt, de a mondat bevezető része igy szól. Ezzel épen azt akarom bizonyítani, hogy nincs általános választói jog, ami van, csak nagy megerőltetéssel nevezhető általános választói jognak. Horváth Zoltán: Optikai csalódás! Peyer Károly : Nem olyan régen volt itt a nemzetgyűlés előtt a fővárosi választói névjegyzék összeírásának botránya. Mit bizonyit ez? Azt bizonyitja, hogy régi jó magyar szokás szerint csinálunk kirakatba való választójogi rendeletet, azonban a végrehajtásnál lehetetlenné tesszük, hogy abban valaki is részt vegyen. Pakots József : Ez nem egészen régi jó magyar szokás, hanem Wolff-féle szokás! Peyer Károly: Amig lehetőség van arra. hogy valakit kihagyjanak a választók névjegyzékéből, akinek diplomája van, addig nem lehet azt mondani, hogy itt általános választójog van. Kováts-Nagy Sándor : Hogy csinálták maguk? Esztergályos János : Mi még sehogy sem csináltuk, majd megmutatjuk! Farkas István: Hát jobban kell csinálni! (Zaj.) Peyer Károly : Ami a ministerelnök urnák azt a kijelentését illeti, hogy annakidején, amikor néptörvénybe iktatták az általános választói jogot, nem mertek hozzányúlni az általános választásokhoz, nem merték a saját választóikat, a népet megkérdezni, mert tudták, hogy ez meg fogja adni a méltó választ. Bocsánatot kérek, a ministerelnök urnák kell annyi objektivitással kezelni ezt a kérdést, mint aminővel annakidején azok az urak kezelték, akik a választásokat nem irták ki. Jól méltóztatnak tudni, volt felfogás, amely azért nem engedte a választásokat kiirni, mert attól féltek, hogy amennyiben csonka nemzetgyűlés fog összeülni, ezzel az akkori kormány már elismerte volna azt, hogy Magyarország megcsodkitásához hozzájárul. Azután ujabb ós ujabb román, szerb, francia és nem tudom milyen megszállás volt az, ami akadályozta a választások kiírását. Mi azokkal az urakkal szemben, akik ezt az álláspontot képviselték, azon a nézeten voltunk, hogy meg kell tartani a választásokat. Ez volt a mi álláspontunk azért, mert azt mondtuk, hogy a semmi parlament helyett még mindig jobb a csonka parlament, még ha csonka Magyarország területéről jön is össze, mert ennek a nemzetgyűlésnek módjában van mindjárt az első ülésen ünnepélyes deklarációban kijelenteni, hogy az összeülés nem jelenti azt, hogy ezzel hozzájárul az ország területének megcsonkításához. Amidőn tehát mi a saját álláspontunkat alárendeltük ennek a hazafias álláspontnak, KAPLÓ xv. amelyet a polgári ministerek képviseltek, sémim, esetre sem lehet ebből azt a következtetést levonni, hogy : nem mertek a választók elé menni, nem merték a népet megkérdezni. Ez semmi esetre sem objektiv kritika. Azt hiszem, ezt méltóztatnak elismerni. A választásokat annak idején nem azért nem irták ki, hanem mert nem akartak a választások elrendelésével az ententenek érvet és okot szolgáltatni arra, hogy Magyarország területének megcsonkítását épen a magyar választásokkal igazolja. Horváth Zoltán : Hazafias indok! Esztergályos János : Ezt a ministerelnök ur is tudja, de mást mond. Peyer Károly : Még csak néhány szót akarok mondani. Nem osztom azokat a felfogásokat, amelyeket itt a demokráciáról az utóbbi ülések egyikén elmondottak. Azt hiszem, ezt természetesnek is fogják tartani. De hogy mennyire nem osztják a külföldön sem, arra bizonyítékul idézek néhány sort egy angol könyvből, amely most jelent meg. Ezt a könyvet Street angol őrnagy, az angol konzervatív párt tagja, az előszót pedig O'Connel az angol konzervatív párt és az angol parlament nesztora irta, akit ott a parlament atyjának hívnak. Az ottani konzervatív politika nem az, amit itthon a kormány képvisel, mert az ottani és a magyar konzervatív politika között a lényegben óriási eltérés van. Én nyugodtan elfogadom az angol konzervatív politikának 50%-át Magyarországon, ha azt liberális politikának fogják itt nevezni. Ez a könyv nemcsak Magyarországról, hanem Romániáról, Bulgáriáról és az összes államokról közöl tudományos ismertetést, kül- és belpolitikai és közgazdasági dolgokról és világosan megírja azt, hogy Magyarországon nincs demokrácia. Magyarországon a választójogi rendelet nyíltsága lehetővé teszi azt, hogy a kormány mindenkor a maga kedve szerint befolyásolhassa a választókat. Megírja azt, hogy a választók nagy tömegét kihagyják a választók összeírásánál. Majd igy folytatja (olvassa) : »Nemcsak a demokráciát nyomják el vaskézzel, hanem minden olyan kísérletet is, amely odairányul, hogy az uralkodó osztály hatalmát megbolygassa.« Foglalkozik a könyv a vitézi székkel és azt mondja hogy (olvassa) : »Az uj bocskoros nemesség megteremtésére való törekvés a mai kormányzati irányzatban nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a kiváltságos osztály hatalmát törekszik megerősíteni és szembeszállni mindennel, ami a magyar államot bármiképen is demokratizálná.« Gr. Bethlen István ministerelnök : És ezt ön hiszi ? Peyer Károly : Foglalkozik azokkal az atrocitásokkal, amelyeket elkövettek az Ébredők és a Move és a végén a következő konklúziót vonja le (olvasna) : »Amig Magyarország fel nem adja jelenlegi reakciós irányzatát, és nem fogadja el a szabadelvű eszméket, amelyekre időnkint hajlandóságot mutatott, amig az oligarchia erőszakossága azokat 10
