Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

74 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán, el nem fojtotta, addig nem számithat a világ rokonszenvére. Cselekedetei bizalmatlansággal találkoznak és kormányférfiainak nyilatkozatait cselekedeteik szerint Ítélik meg. Propaganda nem pótolhatja a komoly szándékot, hogy feladja a múlt abszolutizmusát és uj Magyarországot fejlesszen ki. Bármily energikus legyen is Magyarország igyekezete, nem elég erős ahhoz, hogy a modern irányzatok áramát visszafelé fordítsa. Elmultak azok az idők, amidőn az államok elzárkózhattak egymással szemben és a feudalizmust a mai Európában helyreállitani nem lehet. Ha Magyarország nem néz szemtől-szembe a tényekkel, a jövője csak pusztulást rejthet magában. A mohácsi csatamezőn Magyarország a túlerővel szemben bukott el, de ez a bukás, amely most fenyegeti, ha nem szakit jelenlegi »ébredésével«, egy nemzet szégyenteljes kudarca lesz, amely nem hajlandó hivatásának tudatára ébredni.« Gr. Bethlen István ministerelnök ; Ellenségeink ott is vannak ! Peyer Károly : Nem én mondom ezt, hanem az angol konzervativ-párt vezetői mondják. Gr. Bethlen István ministerelnök : Dehogy mondják ! Platthy György : önök irták ! (Élénk derültség a szélsőbaloldalon és johbfelől.) Peyer Károly : Ismétlem, nem én mondom ezt, hanem az angol konzervatív-pártok egyik vezetője. Még csak arra kivan ok röviden rátérni, hogy nem vagyok elragadtatva attól a demokráciától, sem, amely az utódállamokban van ; nem vagyok elragadtatva azért, mert hiszen az utódállamokban is épen a munkásságot fosztják meg a választói jogosultságától és az állampolgárságától. Mert azt követelik pl. Cseh-Szlovákiában a munkástól, hogy mutassa ki, vájjon fizetett-e a háború előtt 20 korona állami egyenes adót és csak azt fogadják el cseh állampolgárként, aki ezt igazolni tudja. Én tehát igenis azt mondom, hogy odaát sincs meg az a demokrácia, amelynek meg kellene lennie. De ez nem zárja ki azt, hogy a demokratikusan érző elemek itt Magyarországon össze ne fogjanak és össze ne fogjanak a demokratikusan gondolkozó elemek a megszállott területeken és az utódállamokban (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ne igyekezzenek itt és az utódállamokban is demokráciát és valódi népjogokat biztositani. Én nem várok eredményt ezektől a titkos szervezetektől, amelyeknek egy példányát itt bemutattam. En eredményt igenis a demokratikus irányzattól várok ; attól várok, ha sikerül nálunk, Magyarországon és sikerül külföldön a demokratikus eszméknek híveket szerezni, mert a demokratikus eszmék követői nem fognak elzárkózni azon elv elől, hogy a népek önrendelkezési alapjára helyezkedjenek és nem fognak elzárkózni az elől, hogy népszavazás döntse el a területek hovátartozandóságát. Tudom, hogy ebben a felfogásban ma egyesek nem osztoznak, mert a háború után ez az elv tényleg csak papiros-elv maradt 1 és a gyakorlatban végrehajtást nem. nyert ; de ez nem jelenti azt, hogy ezt az elvet fel kell adnunk. Én Magyarország boldogulását is csak abban látom, hogy ha itt a politikai irányzatban lényeges változás történik, csak abban látom, hogy ha Magyarország a demokratikus eszmék felé fog haladni. Ezzel lehet megnyerni a külföld rokonszenvét, ezzel lehet a belső konszolidációt is elősegíteni és ez fogja lehetővé tenni azt, hogy Magyarország nyugvópontra juthasson és hozzáfoghasson azon gazdasági felépítéshez, amelyre az országnak szüksége van. Az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : 2 óra lévén, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik % Forgács Miklós jegyző : Reischl Richárd ! ReiSChl Richárd : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nagyon is érzem, hogy az indemnitási vitának ilyen hosszura való nyújtása mellett nem kelt szimpátiát felszólalásom sem az egyik, sem a másik oldalon, mert a vita befejezését most már mindenki óhajtja. (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezzel a sok beszéddel az ország sorsát nem igen fogjuk előbbre vinni, (Vgy van ! Ugy van ! jobbfelől.) de különben is a legtöbb beszéd csak a pusztába kiáltó szó, miután épen azok, akikhez beszélünk, a kormány igen t. tagjai — sajnos — ritkán vannak jelen, (Ügy van ! half elöl.) legkivált a pénzügyminister ur, aki az utolsó időben az indemnitási vita alatt teljesen negligálja a nemzetgyűlést. Az előbbi indemnitási vita alkalmával a pénzügyminister úrhoz mégis majdnem minden nap volt szerencsénk, de az utóbbi időben, most már körülbelül két hete, nincs szerencsénk őt itt láthatni. Nem tudok uj dolgokat előhozni, hiszen a vitának majdnem minden tárgya már ki van merítve, a belpolitikai kérdések, a gazdasági kérdések már minden oldalról meg vannak világítva. Rövid felszólalásomban pénzügyi anomáliákkal akarok foglalkozni, miután égetően szükséges volna, hogy az ország közvéleménye némiképen meg legyen nyugtatva, mert az a káosz, amely a mi adózási rendszerünkben keletkezett, ez a dsungelszerü adózási rendszer lassan diszkreditálja az egész kormányt, különösen a pénzügyi kibontakozásra tett ígéretére vonatkozólag. Ha végignézünk életünkön, a legnagyobb kétségbeeséssel kell tapasztalnunk, hogy ahelyett, hogy az adózás egyszerűsítésére nézve minden intézkedés megtörtént volna, bizonytalanság előtt állunk a jövőre nézve, amihez betetőzésül méghozzá] árul az adóvalorizációval való fenyegetés, amely ezt a káoszt még nagyobbá fogja tenni. De míg maguknál az állami adóknál ilyen lehetetlen helyzet teremtődött, a községi háztartások