Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
72 A nemzetgyűlés 161, ülése 1923. évi július hó 25-épn, szerdán. és arra kötelezi annak megkapóját, hogy válaszoljon rá, ha nem is a minister, de legalább bizza meg valamely osztályvezetőjét, hogy irja meg a levelet. Szabóky Jenő: Drága a papir! Rassay Károly: Ez éretlen vicc! Peyer Károly: Akárhányszor szóvá tettünk itt csendőri és rendőri brutalitásokat, de ezek a csendőri és rendőri brutalitások sohasem nyertek olyan elintézést, mint ahogy az kívánatos lett volna. Szóvá tétetett itt egy izben a rendőrség ténykedése olyan alkalommal és olyan körülmények között, melyek igazán nem voltak alkalmasak arra, hogy a rendőrség tekintélyét emeljék. Mi akárhányszor idejöttünk és panaszt tettünk, szolgáltunk a megvert munkások neveivel és orvosi bizonyítványával. Más esetben azonban más pártállásuak politikai heccből, politikai hajszából hozták ide a rendőrség kérdését, a legdurvább hangon megvádolták a rendőrség tisztviselőit, ezekkel szemben azonban a belügyminister ur nagyon előzékeny volt, mert lehetővé tette azt, hogy azok az ifjú emberek kiválasszák a nekik tetsző rendőrtisztviselőket, és kvázi raportra állította a belügyminister ur az illető rendőrtisztviselőket. Ezzel szemben a salgótarjáni és pécsi bányamunkásokat összeverő csendőrökkel szemben tudtommal nem méltóztatott ilyen radikálisan eljárni. Rakovszky Iván belügyminister : De igenis, megtörtént ! Tudomása van róla, hogy megtörtént ! Peyer Károly: Igen, t. belügyminister ur, nekünk nem az fáj, hogy van belügyminister, nekünk az fáj, . . . Farkas István : Hogy nincs jó belügyminister ! Peyer Károly : . . . hogy olyan belügyministerünk van, aki olyan politikai felfogást képvisel, mint amilyent ön képvisel. Volt idő, amikor a belügyminister urnák is más felfogása volt ebben a tekintetben. Ez abban az időben volt, amikor a belügyminister ur hivatalát átvette. Mert nem titok, hogy a belügyminister ur elődje azért cserélte fel a belügyi tárcát a kultusztárcával, mert nem volt hajlandó tűrni azt, hogy a belügyministerium egyik főtisztviselője az ő tudta nélkül és háta mögött menjen magasabb helyre referálni. Rassay Károly: Dehogy azért ment el! Azért ment el, mert a választás után indokolt volt elmennie. Szomjas Gusztáv: Tiszta merő pletykákból élősködnek ! Barthos Andor : Mende-mondákat hoznak ideKomoly dolog ez ? Peyer Károly: Ezt sem lemosolyogni, sem letagadni nem lehet. Ez tény. Gr. Bethlen István ministerelnök : Most hallom először! Peyer Károly : A belügyminister ur jobban oldotta meg a dolgot, mint elődje, mert a belügyminister ur ugyanazt a szellemet képviseli, mint az a főtisztviselő, aki miatt a minister ur elődje tárcáját a kultusztárcával cserélte fel. (Zaj.) Szilágyi Lajos: Ki az? Peyer Károly: Megnyugtatom a belügyminister urat, hogy nem az illető főtisztviselő adta fel az elvi álláspontját, hanem a belügyminister ur. Rakovszky Iván belügyminister: En nem! Peyer Károly: Es a belügyminister ur déferait, nem a ministerelnök ur, hanem a belügyministerium illető főtisztviselőjének felfogása előtt. (Felkiáltások a jobbóldalon: Mese ez!) Azt mindenki tudja. Nekünk nem az fáj, belügyminister ur. hogy ön a belügyminister, hanem az fáj, hogy itt bűncselekmények felderítetlenül maradnak, az fáj, hogy itt magas állású rendőrtisztviselők tagjai titkos szervezeteknek (Ugy van ! Ügy van ! a szélsöbalóldálon.) s ezzel szemben a belügyminister tehetetlen ; az fáj, hogy ezen bűncselekményeknek fel nem derítése ellenére semmiféle személyi változás sem a rendőrségen, sem a belügyministeriumban nem történik és ezáltal a közvéleményben önkénytelenül is az a felfogás keletkezik, hogy ezek a bűncselekmények a belügyministerium részéről védelemben részesülnek és a belügyministerium kötelességmulasztást követ el ezen bűncselekmények felderítésénél. Elfogadnám a legjobbat, amit mondani lehet és az ellenkező álláspontra helyezkedném, de Fábián képviselő ur olyan súlyos panaszokat hozott fel, hogy emberek napokon keresztül voltak letartóztatva a rendőrségen anélkül, hogy a foglyok névsorába felvétettek volna. Felemlített egy esetet, amikor akták napokon keresztül voltak a főkapitányságon anélkül, hogy ezek az akták iktatva lettek volna. Rakovszky Iván belügyminister: Minden elővizsgálatnál ez igy van. Peyer Károly: Az ilyesmit 24 óra alatt kell tisztázni és nem lehet heteken keresztül vizsgálat tárgyává tenni. Az ország közállapotára is megnyugvással szolgálna, ha egyszer azt látnák, hogy erélyes intézkedés történt a belügyministerium részéről. De ha titokban, simán, házi vizsgálattal nyer befejezést az ügy . , . Rakovszky Iván belügyminister: Nincs házi vizsgálat. (Zaj.) Peyer Károly : ... ez csak módot ad arra... Rakovszky Iván belügyminister: Akkor iktatják, amikor átkerül az ügyészségre. Peyer Károly: . . . hogy a magyar tisztviselők továbbra is ugyanazt tegyék, amit eddig tettek. A ministerelnök urnák Nyíregyházán elmondott beszédéből egy érdekes részt kívánok csak megemlíteni. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem tagadja, hogy nincs általános választói jog, mert ez bizonyos feltételekhez van kötve . . .
