Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

54 'Ä nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi $ulius hó 25-én, szerdán. ellátásukat. Ezeknél is szükség volna bizonyos időközönként a revizióra és valamelyes módon meg kellett keresni a ki egyenlítést a kisebb és nagyobb családtagnak jövedelme között. Minél jobban emelkednek az élelmiszerek árai, annál kisebb bányádat fogja kitenni a tisztviselő összjövedelmének a készpénz és annál nagyobb részét fogja kitenni a jövedelmének a természetbeni kedvezmény, úgyannyira, bogy pl. a bányamunkásoknál, akiknél ebhez basonló rendszer van — hiszen ugy tudom, hogy tőlük vették át ezt a rendszert — megtörtént, hogy mig a háború befejezése alkalmával a készpénz az összjövedelmüknek 90%-át tette ki, a természetbeni ellátás pedig csak 10%-át, addig legutóbb, július 1-én, — nem számítva a mostani árakat hanem a július 1-i árakat, tehát körülbelül 1600 koronás szalonnaárat és a 3—400 koronás lisztárat — ezeknél a munkásoknál a természetbeni ellátás az összjövedelemnek 87%-át tette ki és csak 13%-át tette ki a készpénzjövedelem. Most természetesen az, akinek nagyobb számú családja van, kvázi indexszerüen folyton megkapja az emelkedést, a kisebb számú családtaggal birok azonban nem részesülnek ugyanilyen arányban ezekben a kedvezményekben, eszerint ők hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ezt épen azért említem meg, mert véleményem szerint itt is szükség lesz valamelyes korrekcióra. Ezt lehetetlenség lesz fentartani, mert minél magasabbak lesznek az élelmiszerek árai, annál nagyobb lesz az az igazságtalanság, amely itt fennáll Külföldön, igy Németországban és főként Ausztriában alkalmam volt látni, hogy a tisztviselőkérdés meglehetősen nagy bajt idézett elő az állam költségvetésében. Ott azonban egy nagy társadalmi akció keletkezett, amelynek az volt a célja, hogy ezeket a tisztviselőket átsegítsék a polgári életbe és lehetővé tegyék nekik, hogy a polgári életben uj exisztenciát alapítsanak maguknak. Átképző tanfolyamokat létesítettek, amelyek ipari pályára, könyvelési, kereskedői pályára képezték át azokat a tiszteket és köztisztviselőket, akik ily módon feleslegesekké lettek. Nálunk e tekintetben — sajnos — nem látom azt az akciót, amelyet külföldön láttam, sőt ellenkezőleg, azt kell mondanom, hogy ezen a téren alig történt valami, és az egyedüli, amit látunk, az, hogy azok a tisztviselők és katonatisztek, akik a létszámredukció folytán feleslegesekké váltak, csak egy helyet keresnek fel, és ez a tőzsde, amelyről ma azt hiszik, hogy ott a könnyű pénzszerzésnek paradicsoma van meg, s ott próbálnak maguknak exisztenciát biztosítani, ami véleményem szerint a legrosszabb jövő és a legingadozóbb alap arra, hogy valaki magának állandó megélhetést tudjon biztosítani. A tisztviselőkérdés részben azért tolult előtérbe, mert a drágaság folytán a tisztviselők anyagi helyzete mindinkább rosszabb lett. Ugyanakkor azonban hiba volna azt mondani, hogy csak a tisztviselők helyzete rosszabbodott. A tisztviselők helyzetével egyidejűleg rosszabbodott mindazon társadalmi osztályoknak helyzete, amelyek fix fizetésből, készpénzjövedelemből élnek. A termelő megkapja a maga terményeiért a mindenkori napiárt, amely, — mint látjuk legutóbb is a búzánál, — igen szépen igazodik a korona mindenkori árfolyamához. Propper Sándor : Megelőzi ! Peyer Károly : A kereskedőnek is megvan a módja arra, hogy a beszerzett árujának árkülönbözetét áthárítsa a fogyasztóra, sőt nemcsak azt hárítja át, hanem előre számítja, hogy az uj árunak mennyi lesz a beszerzési ára és ahhoz kalkulálja a napiárakat. Egyedül az, aki fix fizetésből él, akinek meghatározott jövedelme van, nem képes áthárítani senkire a kiadásainak többletét, mert az egyedüli hely, ahova elmehet, ahonnan a fizetését, a jövedelmét kapja, a köztisztviselőnél .az állam, a magántisztviselőnél a magáncég, a munkásnál pedig az az ipari vállalat, ahonnét a jövedelmét kapja. A baj azután ott van, hogy amig a kiegyenlítés a termelőnél és kereskedőnél a mindenkori áraknak figyelembevételével történik, a munkás munkabérénél és a tisztviselő jövedelménél ez nem igy van és ezáltal nagy hiány keletkezik, amely rontja ezeknek a társadalmi osztályoknak az életnívóját és exisztenciáját. Magáról erről a kérdésről ugyancsak ezekben a padokban már egy ízben szó volt ; a drágaság kérdését már szóvá tettük itt. Én nyomatékosan hivom fel a kormány figyelmét arra, hogy behatóan foglalkozzék ezzel a kérdéssel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert ez nem egy szimpla tünet vagy eset, amelyet azzal lehet elintézni, hogy az árak alakulása és a bérek emelkedése valamiképen ki fogják egyenlíteni egymást. Ezek nem tudják kiegyenlíteni egymást, mert hiszen már most is olyan óriási nélkülözések és nyomor között él a munkásság, s ezt a nyomort az utóbbi napokban ismét nagy mértékben emlelkedett drágaság olyannyira fokozza, hogy ezt tétlenül nézni legalább is oly nagy veszedelem, mint nézni azt a romlást, ami az egész országban törtnik. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csak egyszer elgondolni, hogy ma, amikor egy kiló lisztnek ára 1000 korona, akkor egy jó szakmunkásnak keresete óránként 300—400 korona között váltakozik. Nem kívánok itt nagyobb statisztikát, vagy sok adatot bemutatni. Azt hiszem, teljesen elegendő ennek a két számnak egymással való szembeállítása. Békeidőben ez a munkás keresett egy órára egy koronát, akkor vásárolhatott magának egy órai munkabéréből öt kg lisztet. Ma 300—400 korona az órabére, vagyis három órai munkabérért vásárolhat magának egy kg lisztet. Ne méltóztassék erre azt mondani, hogy vannak munkások, akik 6—7—800 koronát is keresnek. Természetesen, vannak ilyen munkások is, de ez olyan kis töredék, amelyet lényegesen ellensúlyoznak a 400 koronán alul kereső munkások nagy tömegei. A nem tanult munkások, vagyis a gyári és más napszámosok lényegesen kevesebbet keresnek, mint a tanult szakmunkások. A nyomor tehát nagy általánosságban oly nagymérvű, hogy ennek kiegyenlítésére a kormány-