Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi Julius hó 25-én, szerdán. 53 eddig még senki sem gondolt, hogyha a mezőgazdasági szakoktatást fejleszteni akarjuk, ha ezen a téren hamarosan eredményeket akarunk elérni, akkor ennek egyedüli útja az, hogy menél előbb bevonjuk a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésére irányuló munkába a néptanítókat. (Helyeslés jobbfelől.) Ki kellene válogatni közülök az odavaló embereket, rövid kurzusokon meg kellene ismertetni őket a gazdasági kérdésekkel, s akkor sokkal gyorsabban eredményt tudnánk ezeknek a szakerőknek bevonásával elérni. Mert hiába állítunk fel továbbképző iskolákat, ha megfelelő szakerők nem állanak rendelkezésre. Ezen az utón kevés költséggel pozitív eredményeket érhetnénk el, s ez látszik természetes megoldási módnak, mert azt hiszem rövid időn belül nem fog változni az a helyzet, hogy a nép vezetése künn a vidéken elsősorban a tanítókra, s azután a papokra hárul, nem szólva azon középbirtokosokrói, akik hivatásuk magaslatán állva a maguk részéről szintén igyekeznek megfelelni annak a feladatnak, amely etekintetben reájuk vár. Most még csak arra a kérdésre akarok kitérni, ami rendezett közjogi viszonyok között talán nemis kerülhetne szóba, hogy a pénzügyminister ur, most, amikor az indemnitási vita már végefelé jár, előáll azzal a tervvel, hogy az indemnitási javaslatba pótlólag egy, vagy két szakaszt beleilleszt, amivel tulaj donképen felborítja a jövedelmi és vagyonadóról szóló összes eddigi intézkedéseket. Gaal Gaston : Buzaadó lesz ! Megkapjuk a 25-szörösét ! Farkas Tibor : A magam részéről előre is tiltakozom az ellen, hogy az indemnitási javaslatba rövid utón ilyen szakaszokat lehessen becsempészni. E tárgyban különben már interpellációt is terjesztettem elő, aminek eredménye, amint általában a pénzügyminister úrhoz intézett interpellációnál ez lenni szokott, az volt, hogy nem kaptam választ, de én ebben a negatívumban is eredményt látok, s egyébként is ugy vagyok értesülve, hogy már is folyik az alku kereskedőkkel és iparosokkal, hogy miként is lehetne ezen a téren egyezséget kötni. Én azért mindenesetre még mai felszólalásomban is felemlítem ezt a kérdést, mert nem lehetetlen, hogy ha sokszor felhánytorgatjuk ezt, gondolkozásra kényszeritjük azokat, akik olyan vakon hajlandók támogatni mindent, amivel a pénzügyminister ur előáll, akik nem törődnek vele, hogy a pénzügyminister ur tavaly, amikor az adójavaslatok komplexusát a Ház elfogadta, mit igért s akik elfelejtik, hogy tulaj donképen a törvényhozás feladata volna az adóztatás terén egyszer már érdemesebb munkát fejteni ki, mert ha kiragadva az egyenes adókat a többi adónemekkel senkinem törődik, akkor legjobb esetben is csak félmunkát végzünk. De nem törődik senki a városok és a községek háztartásával sem, ami helyes lehet talán a nyugalom szempontjából, de semmiesetre sem felel meg a törvényhozás hivatásának. Ezekben voltam bátor felemliteni az égető kérdéseket, amelyek sürgős megoldásra várnak, mivel azonban határozati javaslatomat oly sokan voltak szívesek aláírni, és ezen a címen engem a zárszó joga még megillet, most befejezem beszédemet s remélem, hogy közben hallok még a pénzügyminister úrtól az említett kérdésekre vonatkozólag olyan nyilatkozatot, amellyel majd a zárszó jogán szólva foglalkozhatom és pedig annyira érdemlegesen, hogy a t. Nemzetgyűlés talán meg fogja majd nekem bocsátani, ha türelmét újból igénybe veszem. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A költségvetés vitájában résztvevő képviselők nincsenek abban a helyzetben, hogy a kormány költségvetési tényekedését tegyék bírálat tárgyává. Nincsenek ebben a helyzetben azon egyszerű oknál fogva, mert hiszen költségvetésről a mai abnormis viszonyok között érdemben beszélni nem is lehet és bármilyen kormány volna, egyik sem tudna összeállítani költségvetést, azért, mert a koronának időközönként történő gyors változása ezt lehetetlenné teszi. így természetétesen meg kell elégednünk a kormány általános gazdasági és belpolitikai ténykedésének bírálatával és inkább azokra a nagy elvekre és kérdésekre mutatunk rá, amelyeket a magunk részéről célszerűeknek és hasznosaknak tartanánk arra, hogy az ország gazdasági helyzetét megjavítsuk és a kormány belpolitikai ténykedésével tényleg hozzájáruljunk a köznyugalom és a konszolidáció szolgálasához. Mindezen kérdések megbirálásánál mindenekelőtt sajnálattal látjuk azt, hogy a költség-vetés hiányának nagy részét a tisztviselőkérdés alkotja, amely itt ismételten foglalkoztatta már a nemzetgyűlést. Ezzel a kérdéssel csak pár szóval kívánok foglalkozni, anélkül, hogy a kérdés érdemére rátérni kívánnék, mert hiszen mód és alkalom nyilik egy külön törvény] avaslat alkalmával ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni. Véleményem szerint az egész tisztviselői kérdés revízióra szorul, még pedig főként a tisztviselők jövedelmezésének kérdése. Ugy látom, hogy az idők folyamán a természetbeni ellátásnak rendszere teljesen csődöt mondott, még pedig azért, mert az egyes fizetési kategóriák között épen a természetbeni ellátás olyan nagy eltérést idézett elő, hogy ma az a helyzet, hogy pl. egy nagy családos irodasegédnek több jövedelme van, mint egy nőtlen ministeri tanácsosnak. Szomjas Gusztáv : Káció van benne ! Peyer Károly: Természetesen bizonyos mértékben ez érthető, hiszen az államnak kötelessége szociális érzékétől vezettetve gondoskodni a nagyobb családuaknak eltartásáról és lehetővé tenni, hogy a nagyobb esaládu emberek könnyebben tudjanak megélni ; de mégis ugy látom, hogy itt igazságtalanság van, vagy talán nem is annyira igazságtalanság, mint a rendszerben rejlő hiba, ami különben beigazolást nyert azoknál az ipari munkásoknál is, akik természetben kapták az