Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

52 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. hogy az ország több mint kétharmadát területileg elvesztette, és akkor 20 millió lakossal számoltunk, most pedig 8 millió lakossal ; ha nem is számítom Horvát-Szia vonországokat, akkor is 18 millióval. Azután a V. fizetési osztályban lévő ministeri tanácsosi rangú tisztviselő volt 300 ; most kimutat a költségvetés 856-ot. A régi költségvetésben azonban, amikor még nem volt külön birói státus, benne voltak a curiai birák is, mig az ujabb, az uj birói létszám kibővítésének megfelelőleg, mutat külön I99-et. Ha ezt hozzáadjuk a 856-hoz, még nagyobb a szám. (Mozgás.) Ha egészen igazságosak akarunk lenni, akkor a külügyministeriu

m ministeri tanácsosi létszámát mégis le kell vonnunk, mert az akkori költségvetésben ezt a létszámot nem mutatta ki a külügyminister, ez a szám most foglaltatik ott benn először ; továbbá egyéb ministeriumok megszűntét is figyelembe kell venni, —• mindannak ellenére azt a következtetést vagyok bátor levonni, hogy ha a régi Magyarországon, amikor az ország gazdaságilag mindenesetre jobb helyzetben volt, mint most, elég volt a magasabb tisztviselők közül annyi, amennyit az 1915. évi költségvetés kimutatott, akkor most, miután egyharmadára csökkent az ország, mindenesetre óhajtanám, hogy itt rendet teremtsünk. Azért vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani, amely így szól (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az állami rendszerű II., III., IV., V. fizetési osztálybeli tisztviselők létszámának az 1914/15. évi költségvetésnek megfelelő csökkentése tárgyában tegyen előterjesztést.« (Helyeslés balfelől.) Strausz István : Úgyis megteszi ! Farkas Tibor : A költségvetésnek egy másik tétefét is bátor vagyok felemliteiii, (Halljuk/ Halljuk/ jobbfelôl.) ez a földmivel ésügyi ministeriumnál a lótenyésztési intézetekre kiadott összeg. Ezt én aránytalanul magasnak tartom és bizonyos tekintetben ismétlem azt, amit a pénzügyminister is már kifogásolt ; mert ha a földmivel ésügyi minister ur költségvetésének majdnem egyharmada épen pont a lótenyésztésre fordittatik, holott ez az államilag vezetett lótenyésztés semmiesetre sincs olyan kiváló magas nivón, amint ezt sokan hangoztatni kívánják, amikor gazdaságilag a lótenyésztésnek épen azon részére, amely a kisbirtokosok és egyéb kisgazdák szempontjából a legfontosabb, a hidegvér tenyésztésére aránytalanul kevesebb összeg fordittatik, —akkor mindenesetre kívánatos volna, hogy a nemzetgyűlés ezzel a kérdéssel egy kissé foglalkozzék. Természetes ugyan, hogy az indemnitási vita keretében ez nem lehetséges, én azonban fel akartam emliteni azt az abszurd állapotot, hogy erre az egyetlenegy célra több pénz fordittatik, mint 3—éfontosabb célra, a gazdasági szakoktatásra, kísérletekre, állatorvosi iskolákra, és több más irányú kiadások együttvéve nem tesznek ki annyit, mint amennyibe a lótenyésztés kerül. Ehhez még egy másik tétel is hozzájön, ami ugyan a költségvetésben nem foglaltatik, de amiről a lapok megemlékeztek, — és ez bizonyos zabkivitel. Ugyanis e kivitelnek egy nagy része azt a célt szolgálta, hogy kerülő, de megengedett utón a ménes birtokok zabhoz jussanak, mert a kiviteli engedélyeket — és ebben a lapokhoz tartom magam, — a ménesbirtokok kapták meg. Ezek tovább adták oly feltétel mellett — nem állok jót, hogy pontos-e — hogy 8% métermázsát adott le és továbbadta és 600.000 koronáért kínálják. Ha reális költségvetést akarunk, ezekhez a kiadásokhoz mindenesetre hozzá kellene számítani vagy azt a pozitívumot, a 8% métermázsát, de helyesebb volna ugy számítani, hogy 600.000 korona volna a kiviteli illeték, ami 500 vagonnál 300 milliót tesz ki s amit valakinek meg kellene fizetni. Végeredményben ez mégis csak erre a számlára volna Írandó. Ezzel a megjegyzéssel csak azt akarom kimutatni, hova vezet az, ha a nemzetgyűlés nem törődik vele, hogy gazdasági dolgokban a kormány mit csinál, ha nem szorítja a kormányt arra, hogy összeköttetést létesítsen a nemzetgyűlés és a kormányzat között. Hiszen a mostani szerencsétlen pártviszonyok és a pártélet hiányossága-folytán, amit ma minden oldalon tapasztalhatunk, a kormányzópárt vezető tagjai sokszor a legjobb szándék mellett sem tudnak felvilágosítást adni közérdekű dolgokban, mert kénytelen beismerni, hogy őket sem tájékoztatja senki. Horváth Zoltán : Az nem is fontos ! Ök csak szavaznak ! (Zaj jobb felől.) Szomjas GllSZtáv : Ök meg csak szavalnak ! Farkas Tibor : Elvégre a nyugalom nagyon okos dolog, de mégis azt hiszem, amikor a nemzet vitális érdekeiről van szó, akkor az ilyen mérvű nemtörődömséggel, a nyugalommal ártunk. Azoknak, akik ennek a nagy nyugalomnak hívei, akik folyton nyugalomra vágynak, megjegyzem, hogy a múlt héten egy régi kisgazda-ismerősömmel, gyermekkori barátommal beszélgettem a kerületemben. Szóba került, hogy a nemzetgyűlés nem sokat dolgozik, mire ez a kisgazda azt felelte, hogy mondjam meg itt az uraknak, hogy ne dolgozzanak még annyit sem, mert ha ugy dolgozunk, mint eddig, akkor ők abba belepusztulnak, ök azt szeretnék, ha nem hoznánk annyi törvényt, hanem egyszer már békében hagynák őket. (Igaz/ Ugy van / Derültség jobbfelől.) Érintenem kell egy másik tételt is, amit már a pénzügyminister ur is felemlített, és ez az oktatás kérdésére, a kultuszministeriumra vonatkozik. A pénzügyminister ur világosan kijelentette a nemzetgyűlésnek," hogy itt nagy bajok vannak, hogy lehetetlen továbbra is annyi intellektuelt termelnünk, mint amennyit Magyarország eddig termelt, hiszen már a múltban is túlprodukció volt intellektuelekben és ennek ellenére még sem törődik senki ezzel a kérdéssel. A minister ur azzal, hogy felEmiltette a dolgot, megtette a maga kötelességét, de tovább aztán nem cselekszik senki semmit. Ugyanígy folyton hangoztatják a tÖbbtermelést a szakoktatásnak és mezőgazdasági iparnak fejlesztését, arra az egyszerű dologra azonban