Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

À nemzetgyűlés 161. ülése 1923. ém július hó 25-én, szerdán. 51 csekélyre, olyan minimálisra vette fel, hogy nem felelnek meg a tényleges állapotnak, és én azt hiszem, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha felvett volna már a múlt évi költségvetésbe olyan összegeket, amelyek a dolog természeténél fogva szükségesek, mert hiába, nagy eltérés nem hiszem, hogy lehessen a gazdasági létminimum tekintetében, amelyre szüksége van akár itt, akár Ausztriában, akár Németországban egy tisztviselőnek, aki dolgozni akar és akinek dolgoznia is kell, és aki mellékfoglalkozást vagy elhelyezkedést a bankokban nem kereshet, hogy exisztálni tudjon. Ëpen azért ezeket az összegeket j ózan számítással fel kell vennünk minden költségvetésbe, különösen fel kell venni egy ilyen expozéba, amelyre hivatkozva, azután mi a külföldi segitséget kérjük, vagy amelylyel mi a külföldnek egy a tényleges helyzetnek megfelelő képet akarunk nyújtani. Ami a harmadik problémát illeti, t. i. azt, hogy a lelkek egyensúlya nem állott helyre, abban a tekintetben, hogy itt történt-e mulasztás a kormány részéről, én azt hiszem, hogy amikor a közelmúltban néhány napja nyilatkozott az igazságügyminister ur, mikor tegnap is tett egy megjegyzést, hivatkozva a ceglédi esetre, hogy ő olyan tapasztalatokat szerzett, melynek alapján nem javasolhatta, hogy erősebb rendszabályokkal lépjen fel, mikor erről a Pester Lloyd tegnapi száma is irt egy vezércikket, — akkor jogos az, hogy megnézzük, hogy a belügyi kormányzat részéről nem történt-e több olyan dolog, amely alkalmas volt arra, hogy izgassa a kedélyeket anélkül, hogy pozitiv eredményeket-érne el. Én csak két törvényjavaslatot óhajtok felemlíteni. Az egyik a közigazgatási reform, amire az ország nagy többségének véleménye szerint egyáltalán szükség nem volt, amellyel a kedélyeket izgatták, a másik pedig a rendtörvény, amit nagy hangon bejelentettek, amely hosszú időn keresztül izgatta a kedélyeket és még sem következett be. Ott van az eljárás a lapokkal szemben, amit talán nem épen bölcsen kezeltek, ott van egy másik dolog, amelyben igenis nehezményezhetjük azt, hogy olyan hosszú időn keresztül a belügyminis ter ur édes-keveset tett, t. i. a zalaegerszegi internáló tábor esete, ahol a vizsgálat hosszú ideig tartott és ahol a vizsgálat a vége felé mégis elposványosodott. Hiába mondják némelyek, hogy ez nem fontos kérdés, mert talán csak szocialistákat érintenek ; én ebben a tekintetben nem tudok erre az álláspontra helyezkedni.. Én azt hiszem, hogy igenis vannak sérelmek, amelyek érintsenek bárkit is, azokat orvosolni kell, mert ezt kivánja az igazság, de nemcsak az igazság, hanem a józan ész is. Klárik Ferenc : A jogrend ! Farkas Tibor : Mert az állambölcsesség egyik főkivánalma, hogy a felesleges izgalmakat, a céltalan zaklatásokat kerüljük el, . . . Sándor Pál : ügy van ! Farkas Tibor : ... a kedélyek megnyugvását előmozdítani nem alkalmas dolgokkal ne jöjjünk akkor, amikor minden józan ember beláthatja, hogy nemcsak Magyarország, de egész KözépEurópa olyan mint egy lázbeteg, (ügy van ! ügy van!) Egy nagy író, akit a történetírók némelyike zsurnalisztának tart, — talán nem haragusznak meg a hirlapirók, ha idézem ezt a zsurnalisztát, — tehát ez a zsurnaliszta, Dante, azt mondja : »Florenz olyan, mint a lázbeteg, egyszer a jobboldalára fekszik, egyszer a baloldalára, azt hiszi, hogy ezzel az állapotán segit.« Ez a jelenség nemcsak akkor, évszázadokkal ezelőtt mutatkozott, hanem ugyanilyen ma nálunk is. T. i. egyszer igy gondoljuk, egyszer ugy ; nincs nyugalom, nincs kitartás, egyáltalában fokozott betegtünetek vannak az állami életben mindenhol. Igaz, én megvallom őszintén, hallottam olyan orvosi eljárásról, ahol a lázbeteget akkor, mikor már azon nem segit semmi, is elkezdik tüzes fadarabokkal piszkálni. A gyógyításnak az a módja Ausztráliában, a legalacsonyabb fokú népeknél szokás. De azt hiszem, hogy ilyen gyógyítási módszert a modern állami életben használni nem tanácsos, hanem a mai körülmények között fokozott óvatosságot, bölcsességet, mérsékletet kívánunk minden kormányzattól, amely komolyan vallja, hogy igenis jobb állapotokat, jobb gazdasági viszonyokat óhajt teremteni. Most engedtessék meg nekem, hogy néhány részletkérdést tárgyaljak és belemenjek abba, amibe ez a nemzetgyűlés, annak ellenére, hogy a pénz ügyminist er ur óhajtotta és kivánta, nem ment bele, elmulasztotta, t. i. az előttünk lévő költségvetés bírálatába, amely, mint számokkal dolgozó költségvetés tulaj donképen nem is lehitett reális tárgyalás alapja, de amely mindenesetre megérdemelte volna, hogy kissé beletekintsünk és kissé megnézzük a rovatokat, a fej ezeteket, vájj on nincsenek-e itt nagy bajok, melyeken változtatni kellene és lehetne, nincsenek-e itt aránytalan kiadások az egyik oldalon és nincsen-e nagy szűkkeblűség a másik oldalon. En például a költségvetés egyik lehetetlen tételének tartom, hogy az utóbbi időben e költségvetés kimutatása szerint, viszonyítva a békebeli állapotokhoz, a magasabb fizetési osztályba sorozott tisztviselők száma óriási mértékben megnövekedett, .... Strausz István : Nem most ! Farkas Tibor : . . . ugy hogyha összehasonlítjuk azt a tételt a békebeli állapotokkal, lehetetlen aránytalanságot találunk. Neubauer Ferenc : Mindenki méltóságos ur ! Strausz István : A pénzügyminister ur maga mondta ! Farkas Tibor : Maga a pénzügyminister ur is mondta. Huszonkettőről százhúsz és egynéhányra szaporodott a ministeri tanácsosok száma a pénzügyi közigazgatásban. A IV. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselőkből az 1914/1915. évi költségvetés kimutat 28-at, a jelenlegi kimutat 67-et, annak ellenére, 7*