Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

50 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. után az alkotmány terén is helyreálljon a jogfolytonosság. Az egykamarás rendszernél nem maradhatunk meg. Mindenütt a világon — talán egy-két kis államot kivéve — a kétkamarás rendszer divik. Nálunk is csak a beállott kényszerhelyzet és a rendkiviih viszonyok idézték elő azt, hogy a nemzetgyűlés mint egyedüli viselője a nemzeti szuverenitásnak, intézi a törvényhozás munkáját. Vissza kell térnünk ezen a téren is alkotmányunk folytonosságához, mert azokat a kifogásokat, amelyeket ezzel szemben felhoznak, hogy t. i. nem lehet a főrendiházi reformot addig keresztülvinni, amig végleges választójogi törvén}-' nincs, a magam részéről nem fogadhatom el,« stb. Ezenkívül a ministerelnök ur annak idején az egységespártnak első ülésén kijelentette, hogy a nyári szünet előtt az indemnitási tárgyalás után már csak a főrendiházi javaslat jön. Már most én kérdeztem több oldalról arra illetékes egyéneket, de senki erről a főrendiházi reformról nem tud, azt sem tudják, történtek-e előkészületek ; egyáltalában, hogy ez a kérdés milyen stádiumban van, erre felvilágosítást talán csak a ministerelnök adhat. En sajnálom, hogy ez a kérdés kikapcsolódott, hogy nem kísérelték meg s azt mondtuk, hogy ag gazdasági kérdéseket akarjuk először megoldani. Bevallom : pesszimista vagyok. Hogyha mi addig várunk fontos törvényjavaslatokkal, amig a gazdasági kérdések rendbe jönnek, amig Magyarország közgazdasági helyzete megint normális lesz, akkor még igen sokáig várhatunk s akkor igen sokáig nem lesznek itt még rendezett közjogi állapotok. Hogy ezt én nehezményezem ma, ennek egyik oka az, hogy épen a közelmúltban jelentette be az igazságügyminister ur, hogy ő egy mélyreható reformra készül a büntetőjog és a büntető perrendtartás terén. Én egyáltalán azon a nézeten vagyok, hogy nagy, mélyreható reformokat csak akkor valósítsunk meg, ezekhez csak akkor nyúljunk, amikor itt már országgyűlés dolgozik és nem nemzetgyűlés. De hát talán kapunk majd megnyugtató kijelentést ; ha nem, akkor várjunk, amint már vártunk eddig is megnyugtató kijelentéseket másfél éven át. A gazdasági kérdések terén azt. hiszem a nemzetgyűlésnek szemrehányást nem tehet senki. A nemzetgyűlés megadta azt, amit a kormány tőle kért, megszavazta az adókat, nem kivánt semmiféle betekintést a vámok, a kiviteli engedélyek kezelése tekintetében, sőt azzal sem törődött, hogy tájékoztassa őt a kormány ezekről a kérdésekről, egyáltalán, azt mondhatnám, hogy teljesen rábizta a kormányra, hogy tegyen ugy, ahogy a legjobban látja és mozditsa elő az ország gazdasági helyzetét. Zárszámadást és számadást egyáltalán nem kapunk s talán nem indiszkrét az a kérdés, ha feltesszük, hogy vagyunk azzal a nagy felhatalmazással, amit a kormány kapott, azokkal az eszközökkel, amelyek a kormány bemondása szerint elegendők lettek volna arra, hogy az ország gazdasági helyzetét javítsák, hol vagyunk, hova jutottunk, mi ennek az oka ? A rendkívüli körülmények, a rendkivüli viszonyok, vagy pedig egyéb mulasztások. 1 Én ezekre a kérdésekre is szeretnék választ, mert tulaj donképen egyáltalán nem látok semmit ; a kormány ugyanis védelmére, vagy a helyzet magyarázására semmit fel nem hozott, addig pedig nincs módom nekem arra, hogy talán tanácsokat akarjak osztogatni. Mondhatom, hogy a tanácsadásban igen óvatos voltam és egyetlen egy alkalommal a múlt indemnitás tárgyalása alkalmával voltam olyan merész és bátor, hogy a kormányhoz azt a kérést intéztem, hogy a kormány fontol j a meg és vizsgáltassa meg Magyarország gazdasági helyzetét elfogulatlan szakértőkkei, világhirü külföldi emberekkel, mert hiába, addig, amig mi ilyen külföldi szakvéleményt prezentálni nem tudunk, addig igen sok kérdést szintén nem tudnunk megoldani. A kormány, mintha semmisem történt volna, napirendre tér e kérésem fölött. Nem nehezményezem, de bizonyos tekintetben mosolyogni vagyok kénytelen, hogy akkor, amikor a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur kimentek Parisba, azzal az . eredménnyel jöttek vissza, hogy majd meg fogja vizsgálni Magyarország gazdasági helyzetét egy bizottság, amit a kisentente fog kiszemelni, ha nem is ő küldi ki, a bizottság pedig mindenesetre gazdasági szakértőkből álló gazdasági bizottság lesz, de ama gazdasági szakértők politikailag még sem lesznek egészen elfogulatlanok, és ebből a szem pontból én azt hiszem, hogy belemehetett volna már akkor, a kormány, amivel előre pariroztuk volna ezt a szóbanforgó bizottságot. Németországban is az a probléma merült fel, hogy Németország gazdasági helyzetét vizsgálják meg, gazdasági szakértők . . . Szomjas Gusztáv : A harácsolási szakbizotság Î. (Mozgás.) Farkas Tibor : Egész Európa gazdasági kérdései annyira egybe vannak szövődve, hogy itt boldogulni nem lehet. Még egyet : hogyha már Parisnál tartunk és illetve, ha a népszövetségi bizottság határozatát felemlítem, bátor vagyok felemlíteni azt az expozét is, amit ott a pénzügyminister ur adott és amely expozéról a nemzetgyűlést nem tájékoztatták, sőt a pénzügyminister ur azt sem tartotta érdemesnek, hogy azt a szöveget, amit ott elmondott, —le is fordíttatta magyarra, amely szöveg azután az első lap jelzése szerint Ötezer koronáért a könyvkereskedésekben kapható, —• a nemzetgyűlési tagoknak rendelkezésére bocsáttassék. Ebben a tekintetben bizonyos mértékben negligálva látom a nemzetgyűlést, de ezt már anynyira megszokhattuk a kormány részéről, hogy ezen, mint kicsiny dolgon, ne akadjunk fenn, és térjünk a dolog meritumára. Én ugyanis bátor vagyok ebben kifogásolni azt, hogy a pénzügy minister ur Magyarország helyzetét ott jobbnak mutatta be, mint amilyen. Ö ugyanis azzal a költségvetéssel, azzal az alappal ment oda, amely költségvetést, mint javaslatot nyújtott be. Ebben a költségvetésben a tisztviselői illetményeket olyan