Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-169

460 A nemzetgyűlés 169. ülése 1923. évi augusztus hó 8-án, szerdán. tétben, különösen az illetékügyi vonatkozásban valamely aggodalom merülne fel, a magam részéről nagyon szívesen vagyok hajlandó a legközelebbi törvényjavaslatba, amely tárgyalás alá kerül, valamely olyan rendelkezést felvenni, amely biztosítani kívánja azt, hogy az illetékre vonatkozó bekebelezések, az ilyen hosszabb időre szóló kötelezettségek megállapítása a félt anomáliákkal ne járhassanak. Hiszen utóvégre az, amit mondtam és kifejtettem, egy pénzügyi politikai felfogás és vélekedés, azonban nem törvény és nem megállapodás. Ennélfogva a magam részéről abszolúte nem zárkóznám el az elől, hogy amennyiben e részben aggályok merülnének fel, a törvénybe majd felvétessék egy olyan rendelkezés, amely speciálisan ezt a kérdést, t. i a koronának emelkedéséből s viszont a korona eséséből eredő anomáliákat eliminálja az illetékek terén. Végül megjegyzem, hogy a most tárgyalt szakaszban tulajdonképen csak arról van szó, hogy közelebb hozzuk az élethez a lefizetést, illetve az értékelést az illetékeknél. Ebben a tekintetben azt hiszem, hogy mind a két eshetőséget véve figyelembe, amint azt az igazságügyi bizottság figyelembe is vette, egyrészt t. i. a korona ese- leges értékemelkedésének lehetőségét, másrészt pedig a korona esését: a legmegfelelőbb az, hogy a javasolt rendelkezéssel, vagyis az illetékkiszabás végett történt bejelentés időpontja szerint állapítsuk meg a vagyon értékét és ez alapon az illetéket. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslattal semmi egyebet nem teszünk, minthogy közelebb visszük a fizetéshez az értékelés idejét, s ennélfogva ugy a kincstárra, mint pedig a félre nézve bizonyos nagyobb biztonságot állapítunk meg és ezzel segítünk a helyzeten. A magam részéről tehát a bírságok kérdését a legközelebb tárgyalandó törvényjavaslatban tartom diszkusszió tárgyává tehetőnek, a másik kérdést pedig, amely felvettetett, t. i. a valutaértékemelkedés kérdését a magam koncepciója, a magam pénzügyi politikája szempontjából egyáltalában nem tartom aggályosnak, végül a harmadik kérdést, illetőleg azt hiszem, hogy olyan helyzetet teremtünk ezzel a javaslattal, amely mindenesetre jobb és megnyugtatóbb megoldást biztosit, mint amilyen ezidőszerint van. Ezeknek előadása után kérném, méltóztassanak ezt a javaslatot az igazságügyi bizottság által történt szövegezésben elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásjoga többé senkinek sem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak-e a 8, §-t az igazságügyi bizottság által megállapított szövegezésben elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 8. §-t az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a 8. §t elfogadta. Az indemríitási javaslattal elintézést nyertek : a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének, a győri keresztényszocialista szakszervezetek vezérlőbizottságának és a budapesti szállodások és \endéglősök ipartestületének kérvényei, valamint Baranya vármegye közönségének felirata is. Ezzel a mai nappal a házszabályok sürgősségi szakaszainak alkalmazása megszűnt. x4z ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalta el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Napirend szerint következik egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről a pénzű gyminister ur 292. számú törvényjavaslata. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat, tulajdonképen kilenc, egymástól lényegében különböző pénzügyi természetű rendelkezésről szóló javaslat. Őszintén szólva, ez az elaborátum, különösen annak első két szakasza, egyáltalán nem mondható népszerűnek és mindenesetre hálátlanabb foglalkozás ennek ismertetése, valamint a t. Nemzetgyűlés előtt elfogadásra ajánlása, mint ugyanennek a súlyos anyagi megterheltetésekkel járó törvényjavaslatnak a padsorokból való bírálata. Hazafias kötelességünknek tartjuk azonban azt, hogy akármilyen súlyos természetű torvényekkel áll is elő a pénzügyi kormány, mindenesetre mellé kell állnunk, hogy ezek mielőbb törvényerőre emelkedhessenek, különösen akkor, ha ezen törvényjavaslatok törvényerőre emelkedésétől várjuk szerencsétlen hazánk sorsának jobbrafordulását. (Helyeslés a jobboldalon) A törvényjavaslat első két szakasza az 1922. és 1923. évekre szóló jövedelem- és vagyonadót kívánja újólag megállapítani. Ezidőszerint ugyanis csak az 1920 és 1921. évekre szóló jövedelem- és vagyonadó van kivetve, és ez a kivetés is csak az 1922 1923 év téli hónapjaiban készült el. Nyilvánvaló, hogy ha 1922. és 1923. évekre rendes kivetési eljárással kísérleteznék a pénzügyi kormány, akkor ez az eljárás legjobb esetben csak 1924 év folyamán készülhetne el, és igy ismét eltolódnék annak a normális állapotnak lehetősége, hogy minden adó ugyanabban az évben vettessék ki, amely évre szól. De ha az ujabb kivetést választotta a pénzügyi kormány, azt hiszem, hogy ez a nagy átI lagban akkor sem vezetett volna célhoz, ameny-