Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-169

A nemzetgyűlés 169. ülése 1928. évi augusztus hó 8-án, szerdán. -161 nyiben az 1922. és 1923. évek jövedelme már annyira a múlté, hogy a jövedelem- és vagyon­adónak alapja úgyszólván már teljesen kinyo­mozhatatlan, ha figyelembe vesszük az időközi nagymérvű valutaromlást Ezzel az ujabb kive­téssel sem érhetnők el azt a célt, hogy igazsá­gos adóalapot állapithatnánk meg. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy ha az uj kivetés is csak 1924. évben történnék meg, ezáltal a kincstár rendkivül nagy károkat szen­vedne, amennyiben a mostani leromlott koro­nákban állapítanák meg az 1922. és 1923. évekre a jövedelem- és vagyonadót és az igy megálla­pított Összegek később talán még rosszabb ko­ronákban folynának be az államkincstár kasz­szájába. Azt hiszem, mindannyiunk előtt teljesen világos, hogy ma már az 1920. és 1921. évekre alkalmazott jövedelem- és vagyonadó-kulcsok semmiesetre sem felelhetnek meg a legutóbbi időre nézve, Mindenesetre ujabb és a mostani­nál sokkal magasabb kulcsot kellene megállapí­tani, mert hiszen pénzünk elértéktelenedése következtében az államkincstárnak is gondos­kodnia kell arról, hogy a jövedelem- és vagyon­adóból legalább is oly összegek folyjanak be, amelyek az államháztartásnak kiadását fedez­hetik. Ezeknek a körülményeknek figyelembe­vételével — azt hiszem, — helyesen járt el a pénzügyi kormány akkor, amikor az 1922. és 1923. évekre fizetendő jövedelem- és vagyonadót ugy kívánja megállapítani, hogy az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadóból kiindulva ezeknek bizonyos szorzószámmal való többszö­rözésével kívánja azt megállapítani. Ezzel az eljárással az egész kivetési eljárás tulajdon­képen egy egyszerű számviteli eljárássá törpülne, amely számviteli eljárást az illető adókivető hatóságok a lehető legrövidebb idő alatt keresztül tudják vinni és igy az adózó polgárok is men­tesülnek a bevallással járó nagy munkától és hosszadalmas utánjárástól. Ennél a szokatlan eljárásnál azonban a legfontosabb momentum az, hogy megtaláljuk azt a helyes szorzószámot, amely az esetek legnagyobb részénél legalább is megközelíti a valóságot és igy egyszersmind gondoskodnunk kell arról, hogy az esetleges igazságtalanságok ugy az adózó polgárokra, valamint az állam­kincstárra nézve orvosolhatók legyenek. T. Nemzetgyűlés! Fennálló törvényeink értel­mében addig, mig uj adókivetés nem történik, az előző év adóját kell a következő évre be­fizetni, igy tehát az 1922. és 1923. évekre ugyanazon összegek volnának befizetendők, amily összegeket 1920., illetőleg 1921. évben fizettünk jövedelem- és vagyonadó címén. Ezek az adók azonban a mostani leromlott, elértéktelenedett koronában volnának csak be­fizethetek. Azt pedig kötelességünk elismerni, hogy ez a helyzet ma már változtatást igényel. Hiszen pénzünk értékének az 1920., illetőleg 1921, évvel szemben történt óriási csökkenése következtében az államháztartás kiadása oly mértékben növekedett, hogy ennek fedezésére elenyésző csekély Összeget képviselne az, ha mi az 1922. és 1923 évre szintén csak az 1921. évben megállapított jövedelem- és vagyonadót fizetnőkbe. Figyelembe kell tehát venni, hogy az 1920. év folyamán, amely év jövedelme alapján vetették ki az 1920., illetőleg 1921. évre szóló jövedelem- és vagyonadót, a magyar korona árfolyama 2*372 svájci centime volt. Ezzel szem­ben a korona jelenleg 0*035 centime körül mozog. Igy ha az államkincstár a valutaromlást teljes egészében az adózó polgárokra akarná áthárítani, abban az esetben tulajdonképen az 1921. évi adónak 67-szeresét kellene kivetni. A magyar koronának ez a végzetes leromlása azonban, ha objektive vizsgáljuk a mai helyzetet, nem áll arányban a jövedelmek számszerű szaporodásával, és igy bármilyen nehéz helyzet­ben is vannak állami pénzügyeink, lehetetlen oly arányban növelnünk az elmaradt évekre a jövedelem- és vagyonadó-kulcsot, amely arány­ban romlott a koronánk. T. Nemzetgyűlés! Ha most már az 1922. és 1923. években az előző évekhez viszonyítva koronánk értékcsökkenését vesszük alapul, akkor ez oly arányt mutatna, amely arányszámmal ha megszoroznók az 1921. évben kivetett adót, akkor ez a polgárságra nézve olyan terheket róna, amelyek teljes gazdasági összeroppanást idézné­nek elő. Az eredeti törvényjavaslat szerint az 1922. évre az 1921. évi jövedelem- és vagyonadó öt­szörösét kívánja megállapítani a pénzügyi kor­mányzat, az 1923, évre pedig annak huszonöt­szörösét, A pénzügyi bizottság tárgyalása alkal­mával azonban e tervtől a pénzügyminister ur eltért és igy az 1923, évre az 1921. évi jövede­lem- és vagyonadó húszszorosát kívánja megálla­pítani. Ha már most figyelembe vesszük a ter­melő és kereső osztályok 1920. évtől kezdődő számszerű átlagjövedelmének növekedését, akkor be kell látnunk, hogy a pénzügyi kormányzat­nak ezen kivánsága bizonyos mértékben alatta áll annak az aránynak, amely arányban ugy a termelő, valamint a kereső osztályok számszerű jövedelme szaporodott. Itt rá kívánok mutatni arra, hogy a búza ára az 1920. év második felében 500 korona, az 1921. évben pedig, aratáskor 1150 korona volt ; ezidőszerint pedig a valütaleromlás követ­keztében a búza ára 72—75.000 korona körül mozog métermázsánként, tehát az 1921. évi át­lagárnak ma hatvanötszöröse a búza ára Ugyanígy áll az egyes keresőosztályoknál is a számszerű jövedelemnövekedés. Ha figye­lembe vesszük a legrosszabbul fizetett kereső­osztályt, az állami közalkalmazottakat, akkor is láthatjuk, hogy az 1922. évi augusztus havi fizetést tekintve, ezek hat-hétszeresót tették ki 84*

Next

/
Oldalképek
Tartalom