Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-168
A nemzetgyűlés 168. ülése 1923. évi augusztus hó 7-én, kedden. 439 össze: a havidíjból, a szolgálati pótlékból és a honvédségi pótlékból, A havidíjat, mint ahogyan a rendőrségnél nevezzük; a fizetést és a rendőrségi pótdíjat, amely a honvédségi pótdíjnak felel meg, minden további nélkül egyenlővé lehetett tenni és ez az egységesitett fizetésről szóló rendeletben végre is van hajtva. A harmadik, a szolgálati pótlék nem volt ilyen egyszerűen érvényesíthető a rendőrtisztekre, mert ebben a kérdésben a megfelelő kimutatások nem állottak rendelkezésre. Különösen latbaesik a rendőr tisztviselőknél, még pedig elsősorban a vidéki rendőrségnél dZ íi körülmény, hogy ez a vidéki rendőrségi tisztikar a legkülönfélébb státusokból neveztetett ki, volt vármegyei és városi tisztviselők vannak benne, akiknek a múltbeli szolgálati idejük még megállapítandó és bizonyos számvevőségi munkát kivan, hogy a szolgálati pótlékra való igényük pontosan kimutatható legyen. Ez a munkálat folyik és remélem, hogy a hónap végére el fog készülni. Most azt mondhatná a t. képviselő ur, hogy végeredményben azért, mert a dolognak a számvevőségi kiszámítása késik, ki lehetett volna már most mondani, hogy a katonai fizetések lépnek életbe. Ezt azonban csak azért nem tettük meg, mert a rendőrtiszt viselőkre hátránnyal járt volna, miután — amint a képviselő ur maga is jól tudja — a katonai pótléknál semmi külön munkadíjat felszámítani nem lehet ; abban a pillanatban tehát, amint a katonai pótdíjak teljes mértékben fognak megállapittatni a rendőrtisztviselőkre nézve, a délutáni munkadíj kérdése elesik. Ennélfogva arra az átmeneti időre, amig ez a számítás megtörténik, meg akartuk hagyni a rendőrtisztikarnak épen a különbség egyensúlyozására a délutáni munkadíjat. xAmint azonban a számítás megtörténik, ez a pótlék visszamenőleg fog kiutaltatni részükre. (Helyeslés balfélöl és a jobboldalon.) Elismerem a magam részéről azt, amit a t. képviselő ur mondott, hogy a rendőrségnek és különösen a kétféle rendőrségnek, a székesfővárosi államrendőrségnek és a vidéki rendőrségnek státusában bizonyos aránytalanság mutatkozik. Ugyanezek az ara ny talán ságok mutatatkoznak azonban a katonai státusviszonyokkal szemben is. Az erre vonatkozó tárgyalások egyik stádiumában foglalkozni kellett azzal a kérdéssel is, hogy a rendőrség státusviszonyait, azaz az egyes állásoknak a különböző fizetési osztályok között való megoszlását szintén összhangba kell hozni az állásoknak katonai rangosztáiyokba való megosztásával. Ez a kérdés eliminálódva van és ugy látszik, sikerülni fog ezt a kérdést ugy megoldani, hogy az ne járjon senkinek a lefokozásával, mert a kérdés kezdő stádiumában egyes rendőrtiszteket, ha átmenetileg is, alacsonyabb rangosztályba kell helyezni azért, hogy az egyes fizetési osztályok között való megosztás arányos legyen. Mindenesetre sikerült olyan megoldási módot találni, hogy ezt az Emiltett kinos ós nehéz megoldási módot elkerülhettük, de tény, hogy ebben a tekintetben a székesfővárosi és a vidéki rendőrségek között bisonyos diszparitások vannak. En tehát abszolúte elismerem helyesnek a képviselő urnák azt az óhajtását, hogy ebből a két státusból végre egy egységes státust kell csinálni. Ezt a célt én ki is tűztem magam elé. Sajnálom, hogy azok az elődeim, akik a vivéki államrendőrséget megszervezték, a kérdés horderejét nem látták vagy féltek azoktól a nekézségektől, amelyekkel ennek a kérdésnek a megoldása járna; nagyon sajnálom, hogy elődeim nem sorolták egységes státusba a rendőrség különböző ágazatait, Nem akarok erre a kérdésre kitérni. A képviselő ur, aki ismeri a rendőrség belső viszonyait, tisztában van vele, hogy ez nagyon nehéz kérdés. Én szeretném ezt a kérdést ugy megoldani, hogy ha azt nem is érhetem el, hogy a képviselő urnák kifogása ne lehessen, de maga a tiszti kar a megoldási móddal meg legyen elégedve, mert ha egyszerűen a két státus nyers egységesítése utján oldanánk meg a kérdést, meg lehetünk győződve és én meg is győződtem róla, hogy különösen a székesfővárosi rendőrtisztviselői kar szenvedne sérelmet. Ami azt a kérdést illeti, hogy a csendőraltisztek fizetése nincsen arányban a csendőrtisztek fizetésével, csodálatosnak tartom, hogy a képviselő ur a két bransnál egymással homlokegyenest ellenkező kifogásokat állított föl. A csendőrtisztekre vonatkozólag kifogásolja, hogy megszüntettük a forradalmi kormányoknak azt az intézkedését, hogy a csendőrtiszthelyetteseknek több fizetésük volt, mint az alacsony rangú tiszteknek, viszont a rendőrtisztviselőknél kifogásolja, hogy egyes altiszteknek több a fizetésük, mint a IX. fizetési osztályba tartozó felügyelőknek. Az én véleményem az, hogy alapfizetésben nem lehet az altiszti állományba tartozó őrszemélyzet fizetése több, mint az utolsó rangosztályba tartozó tiszteké. Ezzel szemben azonban figyelembe veendő a szolgálati idő és én a szolgálati pótlékok segélyével igyekszem a dolgot kiegyenlíteni, ugy, hogy az a régóta becsületesen szolgáló altiszt esetleg végösszegben több fizetést kapna, mint egy rövid ideje szolgáló tiszt vagy tisztviselő. Az alapfizetésekben azonban mindenesetre keresztül akarom vinni azt a tervemet, hogy a tiszt többet kapjon, mint az altiszt. (Helyeslés.) A szolgálati pótlék terén azután, amely nem a rang, nem a munkakör alapján, hanem a szolgálat anciemnitása alapján van megállapítva, ennek az ellensúlyozását meg lehet találni. Végül csak igen röviden kívánok nyilatkozni az igen t. képviselő urnák a rendőrfelügyelői és rendőrtisztviselői kar közötti ellentétek dolgában elmondott szavaival, és arra kérem a képviselő urat, hogy legyen meggyőződve róla, hogy ez m ellentét nem is olyan
