Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

438 A nemzetgyűlés 168. ülése 1923, évi augusztus hó 7-én, hedden. nak hallatára, hogy nem saját kebelbéli, tehát nem csapattisztbeli kerül az államrendőrség főparancsnokságának élére, hanem a t. belügyminister ur az eddigi szokásoktól eltérően, a fogalmazói karból készül odarendelni valakit. A felügyelői karnak tulajdonképen az egyes rendőr figyelmét kell megteremtenie és ápolnia. Erre a feladatra bizony elsősorban katonák kellenek, katonai szellem, katonai rend, katonai fegyelem. Ezt pedig inkább látom és találom meg a felügyelői karban, mint a fogalmazói személyzetben. Én a fogalmazói személyzettől nem remélem azt. hogy nekem fegyelmezett rendőröket nevel, viszont a felügyelői kartól ezt bizonyosra veszem, mert egytől-egyig katonasorból kerültek ki. À felügyelői kar kérve-kérte már ismételten a mindenkori legfőbb hatóságát, a Iwlügyminister urat, hogy ne eszközöljön előléptetéseket a fogalmazási személyzetből a felügyelői kar terhére. Ez is a fizetési kérdéssel a legszorosabb nexusban áll, mert ha a t. belügyminister ur az előléptetést a fogalmazásbeli személyekkel eltorlaszolni engedi, akkor természetes dolog, hogy ezek a számjegyek, amelyeket a t. pénzügyminister ur a fizetésrendezési rendeletbe belevett, csak számjegyek maradnak és mind kevesebb értékkel birnak. Mi mindig azt kértük, hogy a katonatiszteket méltóztassék a felügyelői karba átvenni, mert ott fegyelemről és fegyelmezésről van szó. Sajnálattal tudnék számos adatot felsorolni, hogy igen sokan vannak ott, akik nem katonai körből vétettek át. Már pedig a takarékosság elve is azt követeli, hogy minél több katonatisztet vegyenek át, mert akkor legalább megszabadul az állam azoknak régi fizetésétől. Rassay Károly: A jogvégzettség sem árt. Szilágyi LajOS : Nagy sérelme volt a rendőrségnek az, hogy ha már az ő legénységi őrszemélyzetüket a katonai fizetési rendszerb 3 be tudta illeszteni a t. kormány . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Szilágyi Lajos : Minthogy én az indemnités kéthónapos általános vitájánál nem szólaltam fel, vindikálom magamnak azt a jogot, amikor az egyes szakaszokhoz szakszerűen és képviselőtársaim nevében is hozzászólok, hogy legalább meghallgassanak. Elnök : Csendet kérek, kép\iselő urak. Szilágyi Lajos : Ha a t. belügyminister ur keresztül tudta vinni azt, hogy az őrszemélyzet járandóságát be tudta illeszteni a katonai fizetési rendszerbe, nem tudom megérteni, hogy az őrszemélyzet elöljárói, a felügyelői kar ugyanebbe a katonai fizetési rendszerbe miért nem volt beosztható? Már pedig, ha ez megtörtént volna, akkor nem fordulhatott volna elő az az abszurdum, hogy egy rendőrnek bizonyos esetekben magasabb fizetése legyen, mint előljáró tisztjének, már pedig ez a helyzet hosszú hónapokon keresztül fennállott és ez a legnagyobb elkeseredést váltotta ki. Azt látom, hogy próbarendőrt nem kapott a t. belügyminister ur, csak akkor, amikor a katonai fizetésben részesítette a rendőröket, de rendőrtiszteket, sajnos, kapott, mert a középosztály le van rongyolva, mert a középosztály elmegy olcsó fizetésért is, mert r€ van szorulva. Ellenben a t. belügyminister urnák és a pénzügyminister urnák nem szabad a középosztálynak ezt a lerongyolt állapotát kihasználni és nem szabad ezzel olyan formában, hogy ugy fejezzem ki magamat, visszaélni, hogy mivel igy is, ugy is kapok rendőrtisztet, tehát nem fizetem őket ugy, mint a csendőrtiszteket, viszont mivel nem kapok próbarendőrt, ezt tehát bőségesen fizetem. (Egy hang a szêkôbahldalon : Bőségesen ?) Ilyen álláspont tart hatatlan, ezt az álláspontot fel kell adni, a t. belügyminister urnák a t. pénzügyminister urat meghajlásra kell kényszerítenie. Ezeket tartottam szükségesnek a honvédség, csendőrség, rendőrség, vámőrség és folyamőrség járandóságaira vonatkozólag megjegyezni, külön hangsúlyozván — s nagy súlyt fektetek arra, hogy a nemzetgyűlés összes tagjai atekintetben kellőleg orientálódva legyenek, (Haüjuk I balfelől.) — hogy minden szervezetnek egyforma a fizetése, csak egyedül és kizárólag a magyar királyi államrendőrség az, amely, mint mostohagyermek, ki van véve a többiek közül és egyedül és kizárólag a m. kir. államrendőrség az, ahol ugyanolyan rangú rendőrtisztek fizetést élveznek, mint a csendőrtisztek. Ezeket szükségesnek tartottam a határozathozatal előtt a nemzetgyűlésben megemlíteni. Elnök : Szólásra senki feljegyezve már nincs. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e még valaki szólni ? (Nemf) Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur Mván nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden szeretnék nyilatkozni Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak arra a panaszára vonatkozólag, hogy a pénzügyminister urnák, illetőleg a kormánynak azt az igéretét. amely szerint a rendőrségi tisztviselők fizetése egyenlővé fog tétetni a katonatisztek fizetésével, a pénzügyminister ur, illetőleg a kormány nem tartotta volna be. Az igen t. képviselő ur felhiv engem arra, hogy amennyiben babérokra akarok szert tenni, (Egy hang a balkőzépen : Tapsokra i) vagy amennyiben tapsokra akarok szert tenni ebben a kérdésben, a legnagyobb elhatározással, a legnagyobb bátorsággal küzdjek a pénzügyminister ellen. Ki kell azonban jelentenem, hogy ebben az esetben egyáltatalán nem került harcra a sor, mert a legszebb békességgel és ugy intéztük el a dolgot, mint ahogy épen a képviselő ur kivánta. A helyzet az, hogy elhatározott dolog, hogy a rendőrtisztek fizetése egyenlővé tétetik a katonatisztek fizetésével. Ennek a végrehajtásához mindössze csak egy csekély türelemre van szükség ; azt hiszem egynéhány hét múlva a dolog teljesen keresztül lesz vive. (Éljenzés és taps-) À nehézség mindössze abból állott, hogy a katonatisztek fizetése három elemből tevődik