Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

38 A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én } kedden. julius 28-án, amikor taxatíve felsorolta azokat a kivételes hatalmon alapuló rendeleteket, amelyek­nek meg kell szünniök, akkor ebbe a felsorolásba belevette még a gyorsitott eljárást is. Hát kérem, 1922 július 28-án és megelőzőleg állandóan azon a kétségtelen, nyilvánvaló és világos állásponton volt a kormány, hogy a gyorsitott eljárás a kivé­teles hatalmon alapul. 1922 julius 28-ika után aztán egyszerre csak fordított egyet — itt van a jogcsavarás — és azért, mert ez neki igy kelle­mesebb volt, kijelentette, hogy : ez a régi állás­pontja téves, hogy a gyorsitott eljárás nem alapul a kivételes hatalmon vagy legalább nem fog többé a kivételes hatalmon alapulni, s hogy a gyorsitott eljárást továbbra is érvényben fogja tartani. Egy kormánynak nem seabed igy eljárnia, mert ha a kormány igy jár el, akkor az alsóbb ha­tóságok is igy frgnak eljárni. Az alsóbb hatóságok is ugy fogják magyarázni a legkétségtelenebb 1 ör­vényeket, ahogyan nekik kellemes ; nekik pedig ugy kellemes, hegy a hatalmat az alsóbb osztályok­kal szemben, amelyek védtelenek, ugy gyakorol­ják, ahogy akarják. Mert ne tessék azt gondflni, hogy az alsóbb hatóságok mindenkivel szemben egyformán gyakorolják a jogot és hatalmat. Sió sincs róla. Azokkal szemben, akik nem tudnak vé­dekezni, nem ugy gyakorolják, mint azokkal szem­ben, akik tudnak védekezni. Egy másik példát is óhajtok felhozni. Pár nap­pal ezelőtt emliteltem fel a kitiltott sajtótermékek dolgát. Van egy egészen világos törvényünk, amely sajtótermékek terjesztését engedi eltiltani. Hogy jön ahhoz a minister és a kormány, hegy eltiltsa sajtótermékek térj esi tési intenció nélküli birtok­lását is, hiszen a t örvény nem jogosítja fel erre, sőt a rendelet is csak azt meidje, hogy »az ilyen és ilyen sajtótermék terjesztését tiltom«. A hivatalos lapban, a Belügyi Közlönyben benne van, hogy mivel a belügyminister ezen. és ezen sajtótermék terjesztését eltiltotta, ennélfogva a kereskedelem­ügyi minister ettől a sajtóterméktől a postai szállí­tás jogát megvonta. Tehát csak a »terjesztését« tiltotta el a sajt ót örvény illető paragrafusa alapján. Hogyan jön akkor a kormány ahhoz, hogy törvényellenesen elkcbíásra utasítsa az alsóbb ha­tosa gckat, hiszen ez egyenes utasítás törvényellenes cselekvésre. Ne felejtsék el, hogy itt rekvirálásek miatt és olyan dolgok miatt, amelyeket egyesek jókiszeniüleg követtek el abban a hitben, hogy a diktatúrának rendelkezései jogot alkotnak, hogy ilyen rendelkezések követése miatt évekre elitéltek embereket, akik még ma is ülnek. Hát ha az a bizo­nyos vámőr a kormánynak törvénytelen rendelete alapján elveszi tőlem azt a könyvet, amelyet el­venni semmi joga sincs, mert azt én saját magam birtoklóm és magam akarom olvasni és semmi adat sincs arra, hogy terjeszteni akarom, — hát ez épen olyan rablás, sőt még rosszabb, mint amilyent el­követtek azok, akik ezért már négy esztendő óta ülnek. Ebben a kérdésben nem látok különbséget, sót ha van különbség, akkcr csak azoknak javára látok különbséget, akiknek ma sem akarnak még amnesztiát adni, akik pedig jóhiszemüleg jártak el, holott a kermány ma nem jár el jóhiszeműen. Ami a parlamentnek ellenőrzési jogát illeti, erre nézve más példát is hozhatok fel. A parlament­nek tagjai annak idején lementek Zalaegerszegre. Nem bizottságot küldtek ki. A kormány egyenesen ügyelt arra, hogy ne bizottság menjen le, mert a bizottságnak talán valamilyen hatásköre lett volna. (Egy hang a jobboldalon: Igaziatok!) Csak egy csoport ment le, megtekinteni a zalaegerszegi tábort. Hát nem a legnagyobb abszurdum az, hogy amikor lement ez a csoport, azért, hogy megnézze, milyenek ott a viszonyok, hogy akkor az országos főkapitány megakadályozta, hegyezek az emberek szabadon elpanaszolhassák a maguk baját a kép­viselőknek? Memorandumot akartak csinálni és ezért Einzelnbe csukták ezeket a szerencsétlen embereket. Hát nem abszurdum, hogy a nemzet­gyűlés tagjainak, akik arra vannak hivatva, hogy ellenőrizzék azokat az állapotokat, amelyeket a kormány Zalaegerszegen tür, ne írhassanak levelet a zalaegerszegiek? Ám cenzúrázzák ezeket a leve­leket, de ne legyen joga semmiféle hatóságnak megakadályozni, hogy a nemzetgyűlés tagjaihoz bárki ebben az országban panasszal forduljon, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert a nemzetgyűlés tagjai hivatalos emberek, hivatalos jogokat és kötelessé­geket gyakorolnak és ezek közétartozik az is, hogy ők az ország minden lakosával érintkezhessenek, még azokkal is, akik börtönben, vagy pedig Zala­egerszegen ülnek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha valaki jogtalan kívánsággal vagy írással for­dul a nemzetgyűlés tagjához, vagy ha valamely hatóság azt látja, hogy a nemzetgyűlés tagjai talán valami kommunista vagy nem tudom micsoda összeesküvést szőnek, akkor tessék eljárni velük szemben, de ahhoz semmiféle hatóságnak nincs joga, hogy egyszerű panaszlevelek továbbítását megakadályozza. Halász Móric : Erről lehetne beszélni ! Hebelt Ede : Egyáltalán a hatóságok abban a kérdésben, hogy milyen jogaik és milyen köteles­ségeik vannak, a legönkényesebben járnak el. Csak egy kis, jelentéktelen példát akarok megemlíteni, amely mégis jellemző. Valamelyik vidéki városban az egyik műszaki tanácsos a postán, akinek kezében van a telefonadományozás joga, teljesen önkénye­sen intézi el, hogy kinek ad és kinek nem ad tele­font. Például szocialistának nem ad, ha még any­nyira szüksége is lenne telefonra ; szocialista keres­kedő, akinek sok üzletfele van, nem ad telefont, azzal az indokolással, hogy megbízhatatlan. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Halász Móric : Micsoda hallatlan? Hebelt Ede : Igenis, hallatlan, mert ehhez nin­csen joga. HaláSZ Móric : Egyszerűen nincs telefon­készlet ! Kabók Lajos : De másnak van ! Halász Móric : Décsy Istvánét már fél­esztendeje hajtom, még sem tudom megkapni. (Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom