Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

A nemzetgyűlés 160, ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. 39 Hebelt Ede : Csak arra van joga, hogy a rendőrséget megkérdezze, hogy politikai okból megbizható-e vagy nem, és ha megbízható, akkor nincs joga a telefon megadását megtagadni. Horváth Zoltán : Sok kormányfőtanácsos zsi­dónak adnak ! BatiCz Gyula : 24 óra alatt ! Nagy Ernő : Ez megint más ! Azok kiváltsá­gosak I Halász Móric : A zuglói papi hivatal nem kap, már nem tudom mióta ! Kabók Lajos : Annak nincs is rá szüksége ! Halász Móric : Pedig az csak megbízható ! (Zaj. Elnök csenget.) Hebelt Ede : Méltóztassanak megengedni, hogy a rendőrségi dolgokról még egypár szót szóljak. Már felhoztam ezt is, de nem tudtam orvoslást elérni. A bűnvádi eljárásnak van egy szakasza, amelyik parancsolólag meghagyja, hogy a rendőr­ség azokat az embereket, akik ellen bűnvádi eljárás indul, 48 óra elteltével köteles az ügyészséghez átszállítani. Ennek a rendelkezésnek megvan az értelme, hiszen ez a rendelkezés azért van, hogy az ügyészség a 48 óra elteltével eléje kerülő emberre nézve eldönthesse, van-e alap a letartóztatásra, vagy sem. Négy esztendő óta, amióta az a bizonyos keresztény kurzus virágzik . . . Peyer Károly : Az úgynevezett keresztény kurzus ! Hebelt Ede : ... a rendőrség ezt a 48 órát nem tartja be. En ismételten eljártam a megfelelő igazságügyi hatóságnál, hogy végre-valahára he­lyezzenek súlyt arra, hogy ez a törvényes rendelke­zés betartassék. Eljártam pedig azért, mert külön­féle adataim alapján azt láttam, hogy a rendőrség nem a nyomozás érdekében tartja ott tovább ezeket az embereket, hanem azért, mert a nyomozás folya­mán ezeket az embereket összeverik és két-három­négy-öt hétbe kerül mig azok a bizonyos sérülések begyógyulnak, úgyhogy csak azután szállítják át az ügyészséghez, amikor a sebek már begyógyultak. Kabók Lajos : A sebeket takargatni kell ! Hebelt Ede : Esztendők óta járunk el, eszten­dők óta kérjük, hogy ezt a lehetetlen állapotot szün­tessék meg, hogy az igazságügyi hatóságok utasít­sák az ügyészségeket, hogy helyezzenek súlyt arra, hogy a 48 órai határidő betartassék. Semmi ered­ményt ezen a téren elérni nem lehetett. A törvény világos, kifejezett, kétségbe nem vonható, — mert a 48 órai határidőt csak nem lehet kétségbevonni, — rendelkezésének meg nem tartása és a leg­felsőbb hatóságnak, a kormánynak abbeli tűrése. hogy ezen a téren a rendőrség ugy cselekedhessek, ahogy akar, meg nem engedhető. Hogyan lehet bizalmunk a rendőrség iránt, amikor azt látjuk, hogy olyan ügyekben, amelyek­ben tényleg eredményeket lehetne produkálni, a nyomozást a leglanyhabban teljesitik ? Itt van például a kezeim között egy feljelentés. Ezt a feljelentést egy egyetemi hallgatónő tette, akit a rendőrségen megvertek. A feljelentést a múlt év­ben, körülbelül október hóban adta be, azóta kerestem az aktát, nagynehezen rátaláltam és láttam, hogy ebben az ügyben a nyomozás azóta csak annyit haladt előre, hogy kihallgatták a detektiveket. A detektívek természetesen azt mondták, hogy ők semmit sem tudnak erről a verésről. Hét hónap óta nem ért rá a rendőrség arra, hogy elvezesse azt az egyetemi haligatónőt a detektivszcbába és megkérdezze tőle, mutassa meg, melyik detektív verte meg magát, különösen, amikor másokat is megvertek, amikor száz ilyen esetet lehetne prcdukálni, amikor az emberek százait lehetne elvinni a rendőrséghez és a saáz közül legalább ötven rá tudna mutatni a detek­tivre, amelyik megverte. Hát lehet tűrni ezeket az állapotokat ? Hát nem a kaszinói erkölcsökbe is beleütköző cseleke­det ez, hogy a kormány tűri, hogy teljesen véd­telen embereket verjenek ? A lcvsgi as magyar nemzethez méltó eljárás ez a kormány részéről és a lovagias magyar nemzethez méltó az a kor­mány, amely tűri ezeket az állapotokat ? (Egy hang jobb felől : Tehet erről a kormány ?) Ez egy ébredő ország erkölcséhez méltó kormánycselek­vés, de nem egy keresztény országéhoz. Pikler Emil : Megfelel a ceglédi programúi­nak ! PeyerKároly : A ceglédi gyakorlatnak ! Hebelt Ede : Méltóztassanak megengedni, hogy annak a felháborodásnak magyarázatául, amely ilyen esetekben erőt vesz rajtam, és amely arra izgat engem, hogy ezekben az ügyekben el­járjak és azokat idehozzam, ebből a feljelentés­ből felolvassak egy bizonyos részt. A következő­ket irja le ez az egyetemi hallgatónő (olvassa) : »vallatni kezdtek, köbben letegeztek, a legdurvább, reprodukálhatatlan kifejezésekkel illettek, az egyik detektív öklével, majd egy barna korbácsfélével — ugy hiszem, ezt hívják bikacsöknek — a vállamra csapott, a nyakamat ütötte az öklével, a hajam­nál fogva földredcbott. Később levettették velem a rajtam lévő őszi­kabátot, két karomat csuklótól könyökig össze­szíjazták, ugy, hogy több napig fekete csikók lát­szottak a karomon. Többen megragadtak, dula­kodás közben a blúzomat is elszakították a válla­mon. Majd az egyik Íróasztalra fektettek, szok­nyámat felgyűrt ék, fehérneműmet széttépték,lábai­mat lefogták és mezítelen testemen megvertek valami kemény, vastag tárggyal, valószínűleg bika­csökkel. Fájdalmaim irtózatosak voltak. Majd felültettek és tovább vallattak. Amikor valami nekik meg nem felelő választ adtam, újból lefek­tettek és ütöttek. Közben hallottam, amint az egyik detektív adaszólt a társainak : adjátok ide azt a botot, azzal jobban lehet ütni, amire valami uj tárggyal ütöttek, ami még intenzivebb fájdal­makat okozott ugy, hogy rosszul lettem.« BatiCZ Gyula : Spanyol inkvizíció ! Peyer Károly : Annál is rosszabb ! Hebelt Ede (továbbolvas): »Fájdalmaim ret­tenetesek voltak. Kaphattam összesen talán 40—150

Next

/
Oldalképek
Tartalom