Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
A nemzetgyűlés 160, ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. 39 Hebelt Ede : Csak arra van joga, hogy a rendőrséget megkérdezze, hogy politikai okból megbizható-e vagy nem, és ha megbízható, akkor nincs joga a telefon megadását megtagadni. Horváth Zoltán : Sok kormányfőtanácsos zsidónak adnak ! BatiCz Gyula : 24 óra alatt ! Nagy Ernő : Ez megint más ! Azok kiváltságosak I Halász Móric : A zuglói papi hivatal nem kap, már nem tudom mióta ! Kabók Lajos : Annak nincs is rá szüksége ! Halász Móric : Pedig az csak megbízható ! (Zaj. Elnök csenget.) Hebelt Ede : Méltóztassanak megengedni, hogy a rendőrségi dolgokról még egypár szót szóljak. Már felhoztam ezt is, de nem tudtam orvoslást elérni. A bűnvádi eljárásnak van egy szakasza, amelyik parancsolólag meghagyja, hogy a rendőrség azokat az embereket, akik ellen bűnvádi eljárás indul, 48 óra elteltével köteles az ügyészséghez átszállítani. Ennek a rendelkezésnek megvan az értelme, hiszen ez a rendelkezés azért van, hogy az ügyészség a 48 óra elteltével eléje kerülő emberre nézve eldönthesse, van-e alap a letartóztatásra, vagy sem. Négy esztendő óta, amióta az a bizonyos keresztény kurzus virágzik . . . Peyer Károly : Az úgynevezett keresztény kurzus ! Hebelt Ede : ... a rendőrség ezt a 48 órát nem tartja be. En ismételten eljártam a megfelelő igazságügyi hatóságnál, hogy végre-valahára helyezzenek súlyt arra, hogy ez a törvényes rendelkezés betartassék. Eljártam pedig azért, mert különféle adataim alapján azt láttam, hogy a rendőrség nem a nyomozás érdekében tartja ott tovább ezeket az embereket, hanem azért, mert a nyomozás folyamán ezeket az embereket összeverik és két-háromnégy-öt hétbe kerül mig azok a bizonyos sérülések begyógyulnak, úgyhogy csak azután szállítják át az ügyészséghez, amikor a sebek már begyógyultak. Kabók Lajos : A sebeket takargatni kell ! Hebelt Ede : Esztendők óta járunk el, esztendők óta kérjük, hogy ezt a lehetetlen állapotot szüntessék meg, hogy az igazságügyi hatóságok utasítsák az ügyészségeket, hogy helyezzenek súlyt arra, hogy a 48 órai határidő betartassék. Semmi eredményt ezen a téren elérni nem lehetett. A törvény világos, kifejezett, kétségbe nem vonható, — mert a 48 órai határidőt csak nem lehet kétségbevonni, — rendelkezésének meg nem tartása és a legfelsőbb hatóságnak, a kormánynak abbeli tűrése. hogy ezen a téren a rendőrség ugy cselekedhessek, ahogy akar, meg nem engedhető. Hogyan lehet bizalmunk a rendőrség iránt, amikor azt látjuk, hogy olyan ügyekben, amelyekben tényleg eredményeket lehetne produkálni, a nyomozást a leglanyhabban teljesitik ? Itt van például a kezeim között egy feljelentés. Ezt a feljelentést egy egyetemi hallgatónő tette, akit a rendőrségen megvertek. A feljelentést a múlt évben, körülbelül október hóban adta be, azóta kerestem az aktát, nagynehezen rátaláltam és láttam, hogy ebben az ügyben a nyomozás azóta csak annyit haladt előre, hogy kihallgatták a detektiveket. A detektívek természetesen azt mondták, hogy ők semmit sem tudnak erről a verésről. Hét hónap óta nem ért rá a rendőrség arra, hogy elvezesse azt az egyetemi haligatónőt a detektivszcbába és megkérdezze tőle, mutassa meg, melyik detektív verte meg magát, különösen, amikor másokat is megvertek, amikor száz ilyen esetet lehetne prcdukálni, amikor az emberek százait lehetne elvinni a rendőrséghez és a saáz közül legalább ötven rá tudna mutatni a detektivre, amelyik megverte. Hát lehet tűrni ezeket az állapotokat ? Hát nem a kaszinói erkölcsökbe is beleütköző cselekedet ez, hogy a kormány tűri, hogy teljesen védtelen embereket verjenek ? A lcvsgi as magyar nemzethez méltó eljárás ez a kormány részéről és a lovagias magyar nemzethez méltó az a kormány, amely tűri ezeket az állapotokat ? (Egy hang jobb felől : Tehet erről a kormány ?) Ez egy ébredő ország erkölcséhez méltó kormánycselekvés, de nem egy keresztény országéhoz. Pikler Emil : Megfelel a ceglédi programúinak ! PeyerKároly : A ceglédi gyakorlatnak ! Hebelt Ede : Méltóztassanak megengedni, hogy annak a felháborodásnak magyarázatául, amely ilyen esetekben erőt vesz rajtam, és amely arra izgat engem, hogy ezekben az ügyekben eljárjak és azokat idehozzam, ebből a feljelentésből felolvassak egy bizonyos részt. A következőket irja le ez az egyetemi hallgatónő (olvassa) : »vallatni kezdtek, köbben letegeztek, a legdurvább, reprodukálhatatlan kifejezésekkel illettek, az egyik detektív öklével, majd egy barna korbácsfélével — ugy hiszem, ezt hívják bikacsöknek — a vállamra csapott, a nyakamat ütötte az öklével, a hajamnál fogva földredcbott. Később levettették velem a rajtam lévő őszikabátot, két karomat csuklótól könyökig összeszíjazták, ugy, hogy több napig fekete csikók látszottak a karomon. Többen megragadtak, dulakodás közben a blúzomat is elszakították a vállamon. Majd az egyik Íróasztalra fektettek, szoknyámat felgyűrt ék, fehérneműmet széttépték,lábaimat lefogták és mezítelen testemen megvertek valami kemény, vastag tárggyal, valószínűleg bikacsökkel. Fájdalmaim irtózatosak voltak. Majd felültettek és tovább vallattak. Amikor valami nekik meg nem felelő választ adtam, újból lefektettek és ütöttek. Közben hallottam, amint az egyik detektív adaszólt a társainak : adjátok ide azt a botot, azzal jobban lehet ütni, amire valami uj tárggyal ütöttek, ami még intenzivebb fájdalmakat okozott ugy, hogy rosszul lettem.« BatiCZ Gyula : Spanyol inkvizíció ! Peyer Károly : Annál is rosszabb ! Hebelt Ede (továbbolvas): »Fájdalmaim rettenetesek voltak. Kaphattam összesen talán 40—150
