Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

424 A nemzetgyűlés 168. ülése 1923, nek, akkor — itt a nemzetgyűlés üléstermében kijelentem — az a szégyen fogja őket érni, hogy itt a nemzetgyűlés üléstermében rájuk nézve megbélyegző javaslatokat fogunk tenni. Beméljük azonban, hogy ez a másodszori felszólítás lelkiismeretüket meg fogja mozdítani és nem fog tovább tartani ez a botrányos állapot. Az államvasutakra vonatkozóan már szólottam, de szavaimnak semmi visszhangja nem volt. Minthogy azonban a nyugdíjjal szoros kapcsolatban van, tehát itt emlitem meg, hogy a magyar államvasút nyugdíjasaira a betegsegélyezés előnyei nincsenek kiterjesztve. A nyugbéresekre már kiterjeszttettek, a nyugdíjasokra azonban csodálatosképen nem. Megemlítem azt, hogy a magyar államvasút nyugdíjasai másképen biráltatnak el, mikor orvosról vagy gyógyszerről van szó, s másképen biráltatnak el azok, akik az u. n. A), vagyis a tisztviselő-csoportba tartoznak, és ismét máskép biráltatnak el, akik a B) és C), vagyis a kezelők és altisztek csoportjába tartoznak. Az alsóbbak ugyanis nem részesülnek abban a kedvezményben, mint a felsők. Ha államvasuti alkalmazottról van szó, és orvosról és gyógyszerről van szó, hogy lehet ezt az állapotot egy napig is tűrni, hogy csak a tisztviselők számára nyújtassák orvosi és gyógyszerkedvezmény. Ha a segédtiszti, kezelői és altiszti kar számára nem juttatják ezeket, ez felháboritja az érdekelt kategóriákat. Ha ilyen igazságtalanságok történnek, ezek a végső elkeseredést váltják ki. ügyanigy állunk a gyermekágyi segéllyel. Ha arról van szó, hogy egy A) csoportbeli magyar államvasuti nyugdíjas felesége gyermeket szül, akkor az kap gyermekágyi segélyt, ha azonban arról van szó, hogy B) vagy C) csoportbeli magyar államvasuti segédtisztnek, altisztnek vagy nyugdíjasnak a felesége gyermeket szül, akkor az nem kap gyermekágyi segélyt. Ezt csúffá lehetne tenni, ezt az intézkedést ki tudnám figurázni, mindenféle példákkal nevetségessé tudnám tenni, mert ez végeredményében annyit jelent, hogy az állam akceptálja, ha a tisztviselőnek feleségét akkor is Isten áldása éri, mikor a férje nyugállományú, viszont az altisztnél és segédtisztnél nem akceptálja az Isten áldását a kormány akkor, mikor a férj már nyugállományban van. Ezek lehetetlen, első hallásra hihetetlen dolgok, azonfelül sokak előtt talán látszólag kicsi dolgok is, végeredményben azonban ezek tüzelik az embereket és a közalkalmazottakat arra, hogy mindig balra és balra orientálódjanak. Mert ne higyje a t. kormány, hogy a mozdonyvezetők először nem orientálódtak jobbra, a mozdonyvezetők fokozatosan távolodtak el balra. En nálam is járt ezelőtt két hónappal a mozdonyfütők vezetősége, akkor még nagyon szerényen csak azt kérdezték tőlem, hogy elmenjenek-e ők a lovardái gyűlésre ? Akkor azt a tanácsot adtam nekik, hogy semmiesetre sçm. S arra kértem a mozdonyévi augusztus hó 7-én, keddjén. fűtők elnökét, hogy amig mi itt parlamenti akciónkat a parlamentben vezetjük és lebonyolítjuk, addig ne nehezítsék meg a mi akciónk sikerét, s nehogy valami meggondolatlan lépésre ragadtassák magukat. Később hallottam, hogy a mozdonyfűtők és vezetők nem jönnek többé hozzám, ellenben pontosan tudom, hogy egy hónap múlva kinél voltak és két hónap múlva kihez mentek el. Akkor a t. kormány ellenőrizhette volna, hogy mennek balra és balra a közalkalmazottak annyiszor, amint az első kérésük, vagy a második kérésük süket fülekre talált. Hasonlóképen felháborító a nyugdíjas postamesterek helyzete is. Van Magyarországon postamesternő, akinek egyhavi nyugdija 43 korona. Megmondom : özvegy Horváth Lászlónénak hívják, tiszaszentimrei lakos, nyugalmazott postamesterné. Ennek nyugdíja ma is egy hónapra 43 korona. T. í. a postamesterek helyzete az, hogy az állam nem segit rajtuk, az ő nyugdíjegyesületük pedig szintén nem segíthet, mert sokkal szegényebb, nincs semmi ingatlanuk és vagyonuk, amelyet forgatnának, s amellyel a vagyonukat megmenthették volna. Nem birja őket támogatni ez az elszegényedett nyugdíjegyesületük sem, következésképen két szék között a pad alá estek, se az állam, sem a szervezetük nem támogatja őket. Érdemes a megemlítésre, hogy még mikor a kormánynak egyes, ezzel kapcsolatos intézkedései... (Zaj.) Eínök : Csendet kérek, képviselő urak. Létay Ernő : Mégis csak furcsa, hogy egy szakszerű beszédet nem hallgatnak ! Szilágyi Lajos : . .. Ha az általam hangoztatott érveket azzal honorálják, hogy a szakminister urak audenciákat rendeznek benn az ülésteremben, akkor nem nekem ártanak elsősorban, hanem az ügynek és saját maguknak, mert arra késztetik az embereket, hogy rossz következtetéseket vonjanak le. PL, hogy a kormány egyes intézkedései mennyire balkezüek, felolvasom erre vonatkozóan egy özvegy levelét, akit azért sújt a kormányzati intézkedés, mert dolgozik. Ha az az özvegy, akinek levelét felolvasom, heverne és nem dolgozna, akkor jobban járna, de mivel dolgozik, következéskópen a járandósága kevesebb. Azt irja (olvassa) : »Férjem postai- és távirdai ellenőr, 23 évi szolgálat után 1913 decemberében meghalt. Áldott jó ember, feledhetetlen férj és jó családapa volt. Itt maradtam hat siró árva gyermekkel. A legkisebbik alig három hónapos, a legnagyobb 17 éves volt. 2000 korona törzsnyugdíjat kaptam, melyből hat gyermeket nevelni képtelenség lett volna. A neveltetési járulék gyermekenként évi 120 korona volt. Ma a nyomorúságos nehéz időkben ebből élni lehetetlen volt. Elhatároztam tehát magamat arra, hogy én is dolgozom. Tanultam, vizsgáztam és ma már én is postai segédellenőr vagyok. Férjem után a nyugdíjat és fizetésemet egész évben megkaptam, eltekintve attól, hogy