Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

A nemzetgyűlés 168. ülése 1923. én is fizetést kapok. Ezt a megszállás alatt is megkaptam. Amint a megszállás megszűnt«, — ez jellemző a magyar pénzügyi kormányzatra — »megvonták a férjem után járó nyugdíj összegéhez csatolt rendkívüli segélyt a rninisternek egy rendelete alapján, amely kimondja, hogy a segélyt egy ember egyszer veheti fel. Ma két éven át havi 160 koronát kapok férjem 23 évi szolgálata után, azért, mert én is dolgozom. Minek büntetik az özvegyeket, hisz ott, ahol a kenyérkereső nincs meg és a szegény özvegy dolgozik, ott nem büntetni, hanem istápolni kellene. Ugyebár, ha én nem dolgozom, nem járok hivatalba, ugy férjem szolgálata után minden illetményt megkapok. Nem tudom megérteni, hogy ha dolgozom, miért nem kapom meg. Ha a férj és feleség hivatalba jár, mind a kettő minden illetményt megkap. Miért nem kap az özvegy sem fát, sem szenet, sem pótlékot. Férjem után özvegyi nyugdíjam* csak arra az időre utaltatott ki, ameddig nem dolgoztam, tehát semmiesetre sem lehet, hogy tőlünk elvegyék és a békebeli 160 koronát kapjuk. A férj és feleség, ha mind a kettő szolgálatban van, egy helyen melegszik és a szegény özvegytől elvesznek mindent, mert őneki is van fizetése. Nem tudom hinni, ho«y van a nemzetgyűlésnek tudomása ezekről a szomorú tényekről. Azért könyörgöm, ne engedjék, hogy az árvák és özvegyek könnyezve nézzenek a bizonytalanság elé. Ha hivatalba járok, elveszítem a férjem után járó pótlékokat. Hiszen akkor én is, mi özvegyek majdnem ingyen dolgozunk a magyar államnak stb.« A többi része a levélnek a < lehető leghazafiasabb nyilatkozat, amelyben hitet tesz a magyar nemzeti érzés mellett és amellett, hogy továbbra is tűrni fog. De mégis meg kell, hogy gondoljuk, hogy az ilyen felsikoltások kell, hogy a pénzű gym inister ur fülébe is eljussanak és kell, hogy valami olyan lépés történjék a kormány részéről, hogy többé ilyen vastag igazságtalanság egyetlenegy özvegyet sem sújtson. Hasonló egy másik özvegy sorsa is ; az ő levelét most nem olvasom fel. Kitűnik ebből, hogy miként jár az olyan özvegy, akinek egyszerre két helyről 4s járna nyugdíj és mindkét nyugdíj mellett éhenhal. Az illető özvegynek a férje protestáns lelkész volt. A nyugdíjából nem tudott megélni, postamester lett, szóval dolgozni kezdett. Most azután az történt, hogy sem az egyik, sem a másik nyugdíjat nem emelték. A protestáns lelkészi özvegyi nyugdíjat nem emelték annyira, hogy abból megélni lehetett volna, a postamesteri nyugdíjat pedig sem az állam, sem pedig a postások nyugdíjegyesülete nem tudja emelni. így tehát vannak Magyarországon özvegyek, akiket két helyről is megilletne a nyugdíj s akik a két helyről járó nyugdíj mellett is az éhenhalásnak vannak kitéve. Tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, NAPLÓ XV. évi augusztus hó 7-én, kedden. 425 méltóztassék a postamesteri nyugdíjkérdést minél előbb rendezni, mert — mondom — a postamesterek körében az elkeseredés már olyan fokra emelkedett, hogy a kormány ezt nem hagyhatja orvosolatlanul. Itt említeni meg, hogy még egy panasz van itt azokra a járandóságokra vonatkozólag, amelyeket ez a szakasz arra jogosultaknak juttat, tudniillik a posta értesítési díj kérdésében. Ezt már több izben szóvátettem ; több izben kértem a t. pénzügyminister urat, találjon olyan megoldást, hogy a szegény nyugdíjas, özvegy vagy árva, amikor a járandóságait megkapja, ne legyen köteles azért még külön postai kézbesítési díjat is fizetni. Amidőn még megemlítem azt, amit a fizetés kérdésénél Emiltettem, hogy a pénzügyminister ur három hónapi ostrom után és folytonos támadások után sem tudja elmondani, hogy eredményesen intézkedett, hogy Magyarországon ki-ki a hátralékos járandóságát megkapja, — itt a nyugdíjasoknál is rá kell mutatnom arra, hogy rengeteg nyugdíjas él Magyarországon, aki visszamenőleg a március, április és május havi rendkívüli segélyeit a mai napig sem kapta meg. A hozzám beérkezett, százával összegyűjtött panaszok között — azt kell mondanom — a belügyministerium vezet, A belügyministeriumnak számvevőségénél vagy más szervnél nagy bajoknak kell lenni. A belügyministerium nyugdíjasai azok, akik a legjobban panaszkodnak. Prezentálni tudnék egy egész sereg levelet; de mindegyik azzal végződik, hogy: a nevünket ne méltóztassék elárulni, mert félünk. Általában a belügyministerium állományába tartozó nyugalmazott csendőrök és nyugalmazott rendőrök panasza a leghangosabb. Rothenstein Mór : Azután megbosszulják magukat a munkásokon! (Felkiáltások jobbfelöl : Hiszen nyugalmazottak !) Szilágyi Lajos: Az igazságügyministeriumból hasonlóképen sok a panasz ; a közoktatásügyi ministériumból a nyugalmazott tanítók, a kereskedelemügyi ministériumból a nyugalmazott utmesterek és utkaparók, az igazságügyministériumból a nyugalmazott irodatisztek, a népjóléti ministériumból a nyugalmazott orvosok körében rengeteg sok a panasz. Beszédemet befejezve nem is mondhatok mást, nint hogy a nemzetgyűlés csak akkor térhet nyugodtan napirendre a fixfizetésü alkalmazottak és ezek közül a nyugdíjasok sorsa felett, ha a pénzügyminister urat, illetőleg a kormányt bármilyen módon ráveszi, vagy rákényszeríti arra, hogy valamilyen szigorú intézkedést léptessen életbe abban a tekintetben, hogy a hátralékokat fizessék ki. Mégis csak abszurdum, hogy itt a nemzetgyűlésen beszélünk 100.000 koronás fizetésekről, sőt a mozdonyvezetők sztrájkja alkalmával egész sereg közbeszólás hangzott el milliós fizetésekről stb. és ugyanakkor a kormányzat abban a helyzetben van, hogy nem tudja a nemzet59