Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

À nemzetgyűlés 160. illése 192B. évi július hó 24-én, kedden. 31 Csik József : De az én tudomásom és információm szerint ugy áll a dolog, amint én mondom. Ez nem helyes, nem igazságos eljárás, és kérem a kormánytól, hogy tessék a szervezkedés szabadságát biztosítani. Peyer Károly : A Rimánál hivatalból levonják a fizetési bárcán a tagdíj-járulékot a keresztényszocialisták részére! Be fogom mutatni! Pikler Emil : A tagsági díjat levonják ; nem is kérdezik, hogy akar-e tag lenni, vagy nem! Szabó József : Tessék bemutatni ! Peyer Károly: Be fogom mutatni a nyugtát! Nem is kérdezték akar-e tagja lenni, vagy nem ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Kérem, Peyer képviselő urat most nem illeti meg a szó, csak később. Peyer Károly : Csak holnap reggel fog megilletni ! Elnök: Holnap reggel ráér a képviselő ur ezeket elmondani ! Csik József : Amennyiben a jogi helyzet az, amelyet vázoltam, akkor a segitőegyesiiletet teljesen külön kellene választani a szakszervezettől, mert hiszen tudjuk, hogy a segitőegyesület akkor létesült, amikor szociáldemokrata szakszervezkedés Magyarországon még nem volt. Ezeket voltam bátor a nemzetgyűlés szine elé hozni. Beszédem menetéből kitetszett az, hogy a kormányzati politikával nem vagyok megelégedve. Három gondolatra fektetem a fősúlyt : a mezőgazdasági munkáskérdésre, a mezőgazdasági munkások szervezkedési szabadságára és a földreform kérdésére. Ebből a három szempontból kritizáltam a kormányzati politikát. Kritika tárgyává tehetném még a kormány adópolitikáját, pénzügyi politikáját, a drágasággal és a bankokkal szemben tanusitott eljárását, (Mozgás a baloldalon.) ez azonban felesleges. Azt hiszem, hogy amit elmondtam, az is elég bizonyiték arra nézve, hogy a kormány a mai helyzetben nem emelkedett a helyzet magaslatára, nem követ olyan demokratikus és szociális politikát, amilyent a XX. században, a mai modern időkben követni kellene. Hogy erre nézve csak egy adatot emlitsek fel, ismétlem azt, amit Szabó József t. képviselőtársam Emiltett, hogy mig az EgyesültÁllamokban egy munkásember napi ellátásának összegét egy óra alatt keresi meg, Angolországban három óra alatt, Németországban két és egynegyed óra alatt, Ausztriában tizenegy óra alatt, addig nálunk, Magyarországon, tizenhét óra alatt. Bocsánatot kérek, ugy Németországhoz, mint Ausztriához hasonlitva, a mi országunk megélhetés szempontjából sokkal jobb helyzetben van. Azt kérdezem tehát, hogy a dolgozó osztályoknak miért nem adnak olyan megélhetést ebben az országban is, mint Ausztriában. Tegnap beszéltem egy rokkanttal, aki Ausztriából jött. Azt mondta, hogy visszakívánkozik Ausztriába, mert ott becsületesebben látják el, mint Magyarországon. Sok ember van ebben az országban, akinek nincs kenyere. Tessék Gyöngyös vidékére menni, ahol teljesen pang most a szőlőmunka. Kérdem tehát, hogy amikor ebből az országból százvagonszámra viszik ki a lisztet és a búzát, megtörténhetik-e az az eset, hogy ne legyen valakinek az asztalán egy-két hétig kenyér? Látjuk, hogy amig béke idején a bankok, részvénytársaságok bezártak, csődöt mondottak, addig most a bankházak gombamódra szaporodnak. Propper Sándor: Minden kávéházból bankház lesz ! Csik József : Ez a kormány antiszociális politikájának egyik kirivó bizonyítéka. Itt nem azt a néppolitikát folytatják, amelyet folytatni kellene, s amely ma kell, hogy minden államnak tengely-gondolatává váljék. A hirtelen meggazdagodásnak soha annyi jelenségét nem láttuk, mint épen a mi napjainkban. A társadalmi osztályok soha annyira egymástól elválasztva nem voltak, mint épen most. Ma a dúsgazdagoknak osztálya mellett a nyomorgóknak, a tengődő, szenvedő embereknek osztálya olyan nagy, hogy még a háború előtt sem voltak a társadalmi életben soha oly nagy ellentétek, mint most. Már pedig nem helyes társadalom az, ahol mig egyes kiváltságos tízezrek autóznak és tejben-vajban fürödnek, addig mások nyomorognak, éheznek és szenvednek. Mi keresztényszocialisták nem vagyunk optimisták. Mi jól tudjuk, hogy ezen a földön és ebben az országban, pláne a forradalmak és vesztett háború után abszolút tökéletes anyagi helyzetet teremteni nem lehet. De ne mondja nekem senki, hogy ha más országokban, Ausztriában és Németországban tudtak becsületes megélhetést teremteni a dolgozó osztályok számára, akkor épen itt nem tudnának, ha akarnának. Nem lehetetlenség az, amit látunk, hanem a legnagyobb fokú tehetetlenség a kormányzati hatalom részéről. Méltóztassanak a lerongyolódott Ausztriát, vagy Németországot megnézni. Ha ott tudtak jobb életet teremteni a romokon, akkor Magyarországon még jobb életet kellett volna és lehetett volna teremteni. A búza ára, a kenyér ára aranyparitáson felül van, de azt látjuk, hogy a munkabér az aranyparitásnak felét sem érte el. (Igaz! Ugy van/ a szélsőbaloldalon.) Ez az állapot sokáig nem tarthat. Szabó József: Mindent megbecsülnek, csak a munkát nem! Csik József : Ne panaszkodjunk akkor, amikor a munkanélküli jövedelmeknek ilyen horribilis kamatozását látjuk, mint most, amikor milliárdokat szereznek minden munka nélkül és ujjmozditás nélkül egyesek a tőzsdén és egyebütt a mai viszonyok között, a munkás pedig éhezik és száz százalékkal rosszabb helyzetben van, mint amilyenben a háború előtt volt? már pedig köztudomású, hogy akkor szintén rossz helyzetben volt.